Blog
Pedál rugó megvezetőm eltört, cseréltem.
Leírva egy mondat, valóságban 2 óra. Jó helyen van 1 óra szenvedés után kivettem a komplett biztosítéktáblát 3 csavar, elől és hátul 3-4 stekker oldása után elforgatva simán kijött. Innentől láttam mit csinálok sokkal kevésbé elcseszett kitekeredett pozícióba.
Rugót nem kellett cserélni nem volt törve, meg fiatalkatrészeken pont nem volt raktáron.
Két kis vacakért így is elég meredek, de legalább csöndes a kuplungom :)
A szállodába visszatérve felejthetetlen élményben volt részünk.
Lecsapott egy igazi vihar.
Mi a második emeletről néztük végig a mellettünk lévő kemping elpusztítását. Az első 6 képet videóból szedtem ki, sajnos ide nem lehet feltölteni.
A szél minden IS vitt, székeket, asztalokat, sátrat, motorcsónakot, több száz éves olajfák ágait és az egyik lakókocsi tetőablakát is.
Természetesen mindenük elázott a sátorlakóknak. Volt aki szemeteszsákot vett fel a végén.
PHuBi a vihart a szálloda épületének szélárnyékában két olajfa alatt töltötte, így sérülés nélkül megúszta. Nem úgy a parkoló szélén álló VW busz, ami az udvar összes kellékét megkapta az oldalába.
A főút tele volt a tetőkről lesodort cserepek darabjaival. (12.kép)
Az éttermet is lebontotta a szél. Benyomta a polikarbonát falat és vitt mindent asztalostól, székestől, padostól, terítőstől, tányérastól. Alig ismertünk rá a helyre úgy át volt rendezve. Amikor mentünk épp összesöpörték a terítékeket és közölték hogy itt ma nem lesz vacsora.
Végül meglátogattuk a helyi vegyesboltot és hideget vacsoráztunk a szobában...
Körbe autóztuk a Garda tavat. Egy napnyi, pontosabban 157 km autózás a tó körül. Rengeteg látnivaló.
Reggeli után elindultunk körbe. A másik oldalon a "Stella della forra" volt az eredeti cél, mert 2019-ben nagyon emlékezetes volt, de most le van zárva. A terelőúton mentünk fel, ami a szűk részeket leszámítva majdnem olyan látványos mint az eredeti.
Fentről látni az egész tavat. A falucskában át tudtuk érezni a helyi buszsofőrök helyzetét... (6.kép)
A tó északi végén (Riva del Garda) kerestünk egy mélygarázst és elindultunk felfedezni a nyaralóhelyet.
A sétát egy könnyű ebéddel fűszereztük, semmi komoly a fő étkezést estére tartogattuk.
Lehet hogy jobb lett volna nem így tenni, de a képek miatt ez egy másik történet...
Tegnap volt egy kis időm foglalkozni a "járkálós" kocsival. Sajnos a fényezése látott már szebb napokat is, de gondoltam megpróbálom. Rosszabb már úgyse lehet 😁😁
Nem is lett. Nyílván nem lett tökéletes, mert itt-ott repedezik a gitt meg a fényezés, de határozottan szebb lett.
A tető volt a legocsmányabb. Nagyon le volt mattulva. Nem tudom ki fényezhette, de inkább falat kellett volna festenie, mint autót.
Eladtam ezt a szemet gyönyörködtető brutálisan szép olasz ördögöt.
Nehéz szívvel váltam meg tőle, még nehezebb volt nézni ahogy az autcában elhajtanak vele és ahogy a hátulját néztem még 6 év után is az volt bennem, hogy ez az autó mennyire szép.
Nekem pl. szebb egy picivel mint a Giulia.
Hogy miért adtam el?
Mert érkezik az utódja, egy Competizione Red Veloce. Így azért könnyebb volt elviselni a 159 "elvesztését" :)
Az utóbbi időben a nagy melegekben igencsak kúszott fel a hőmérséklet és nehezebben hűlt vissza, mint korábban... első körben termosztátot cseréltem. Az érzékelők/kapcsolók áttekerésénél, a legkisebb átmérőjű menetes szépen bele is tört az új menetbe... ám Marklartól sikerült gyorsan egy ugyanolyat tökéletes állapotában beszerezni. Minden összerakva, új folyadékkal feltöltve és röviden tesztelve... egyelőre jó. :)
Majdnem kimaradt, hogy a termosztátot három csavar rögzíti, amiből egy nem is volt benne... persze, mert egy korábbi cserénél megerőltethették és kicsit tönkretették a menet elejét... M8-as... szépen átjárattam kézi menetfúrószettel és újra használható... kerítettem belevaló csavart és így újra három helyen lett rögzítve...
Plusz, a könnyebb cseréhez levettem a vákuumszivattyút és ha már lenn volt megvizsgáltam a csatlakozó részét... már kezdett újra kopni, így ismét fel lett hegesztve, becsiszolva és úgy ment vissza az eredeti, mert egy tarcsit már beszereztem... az is felhegesztve vár, ha valamikor be kellene vetni. :)
286.134 km
Ma ugy döntött a kis "sz@rzsákom",hogy megáll alattam a piros lámpánál...
Indítok,teker-teker,de sehol semmi...
Női vezetőként,főleg ugy,hogy első autóm kissé kétségbeesetten felhívom szintén alfás Férjem,hogy szarba a haza,a kocsi semerre,állok mint az a bizonyos a lakodalomban,jöjjön,mentsen meg,mert itthagyni nem fogom az úton...
Cuki furgonos fickó segit félretolni kisutcába,jön a téblábolás,agyalás,kit tudok ugrasztani hogy életet leheljen a kocsiba,mert szerdán menni kell "messzifődre" helyettesiteni,ÚÚRISTEN,mi lesz?!
Férjem megérkezik,nézegeti,próbálgatja. Hazahúzni nem tudjuk,vonószem bele se megy,anno kapott az eleje...
Mindegy,ez a legkevesebb.
Hívjuk itteni autószerelőnk,7után ér rá. Nemszámít, csak nézzük meg mi van vele.
Lábon kihordtam legalább 3infarktust,ezidő alatt x'D
Hidegen pöcröff,indul. Na akkor menjünk,főtengely jeladó a bibi,holnap megokosítjuk.
Jön mögöttünk szerelőnk,ha baj van,itt lesz,segít..
Lakótelepre kanyarodva ismét leáll... HURRÁ!
Betoltuk parkolóba,itt is marad mig nem érkezik alkatrész.
Egy évre előre kijutott a stresszből,köszönömszépen nem kérek többet :'D
Tudom tudom így meg úgy a #szarolasz,de igy is szeretem.
A franciák egyébként nagyon kulturáltan vezetnek, alig láttam idiótákat (pontosítok: nem láttam) - lásd még szombat délelőtt M7-esen Balaton felé, külső sávban 170-nel és/vagy dugóban előző felebarátaink.
Autópályán szinte mindenki betartja a 130-at, ez valószínűleg betudható a sok fixen telepített traffipaxnak, az országutakon azonban nem találkoztunk ilyennel. Ott mennek is gyorsabban, 80 helyett 90-100 az általános (kivéve a 70-nel haladó biztonsági játékosokat). Rendőrt egyszer sem láttunk (kivéve egy későbbi benzinkutas esetet). Waze erősen javallott, naprakészen mutatja ahol figyelni kell, főleg ha be van kapcsolva ÉS figyeli is az ember mit mond pontosan.
A fixen telepített trafiknak ugyanis egy része szakasz sebességmérésre van beállítva, és hát volt olyan ahol ezt csak a második trafinál olvastam el. Az EU-s együttműködésről Franciaország és Magyarország között lehet hogy később tudok majd többet mondani...
Az autópályák és autóutak minősége mindenhol kifogástalan, lehet hogy nem az a német kifogástalan, de a minden elvárásnak megfelelő kifogástalan... Ez akkor volt szembetűnő amikor hazafelé átmentünk a francia-olasz határon de erről majd egy másik posztban...
A benzinárak hasonlók a német vagy olasz árakhoz, de ellentétben a szomszéd országokkal a franciáknál nincs akkor különbség ha autópályán vagy máshol tankol az ember. Persze pár centtel drágább lesz de nincs 20-30 extrém esetben 40 centes különbség. Viszont nagyon sok helyen talál az ember önkiszolgáló kutakat. Az áruházak parkolóiban széleskörűen elterjedt, és - feltéve hogy hinni lehet a régi matricáknak - még itt is sokszor E5-ös benzint kap az ember, de a hivatalos kutak is éjszakára átállnak önkiszolgáló üzemmódba. A magyarországi kártyákkal csak egyszer akadt gondom az is Olaszországban, a legkisebb kutakon is lehetett kártyákkal fizetni. Kivéve persze ha az adott kút mondjuk mégsem működik önkiszolgáló módban, ez volt az egyetlen találkozásom a rendőrökkel.
Narbonne-ban a hazaút előtti este tele akartam tankolni az autót ezért egy "rendes" TotalEnergy kútra álltam be persze a kassza már rég zárva volt (este 9 körül). Nyúlfarknyi franciatudásommal (lásd még Visa MasterCard logók) látom hogy lehet hitelkártyával tankolni, de többszöri próbálkozás után is kudarcot vallottam. Kigurultam a kút mögé és elkezdtem kiguglizni hol van a legközelebbi kút. Ezalatt beállt egy rendőr furgon és kiugrott belőle 2 vidám és egy morcos golyóálló rendőr. Oda is mentem hozzájuk megkérdeztem tudnak-e angolul és miután bólintottak megkérdeztem, hogy lehet-e ezen a kúton ilyenkor kártyával tankolni, mire a barátságos fiatal rendőr kizárólag franciául előadott válasza közben szerencsére bólintott.
Na ezek után nekik sem sikerült tankolni, de kisebb tanakodás után átgurultak a másik oldalra, majd a srác odajött és szólt (továbbra is franciául) hogy csak a kutak egyik (=másik) oldalán lehet ilyenkor kártyával tankolni. Szóval ilyen van, de egyébként flottul működik mindenhol a tankolás - viszont arra ne számítsatok hogy ablakmosáshoz vizet, kefét szivacsot bárhol is találnátok, ezt még a legnagyobb autópályás kutakon sem találtam. Az önkiszolgáló mosók cserébe éhesen nyelik az 1-2 eurós érméket de legalább sokfelé van belőle...
A lámpákra is érdemes figyelni, soknál jóval rövidebb idő telik el a zöld- sárga -piros között mint nálunk, ez egy piros lámpás kamerával megfűszerezve drága mulatság is lehet.
Autópálya díj változó a leghosszabb szakasz amit megtettünk Narbonne-olasz határ kb 450 km 19,6 EUR, az autóutak ingyenesek, ha van ideje az embernek akkor lehet költséget optimalizálni.
És végül a szomorú rész: Giuliát egyet sem láttam (ok, Olaszországban végül láttam egy francia rendszámosat...). Stelvióból többet is, 147-156-159-Giulietta pedig egész sok szaladgál, már amennyire a Renault-Peugeot hegemónia mellett lehet azt mondani hogy egész sok. A franciákban úgy látszik több a nemzeti érzés mint az olaszokban, sokkal inkább hazai autókkal járnak, az olaszoknál sokkal több németet láttam mint Franciaországban.
Árakban kb Olaszországi árakkal lehet számolni, pizza 8-15 EUR, főétel 12-20 EUR de mi ettünk 12 euróért 3 fogásos menüt is egy kis faluban. A bevásárlást meg lehet úszni horvátországi vagy akár itthoni árakon. Péksütemények nem olcsók, 2,5-2,7 EUR egy átlagos helyen, sajnos nagyon finomakat sütnek. Baguette 0,35-0,85 EUR de 1 euróért már hármat is lehet venni. Az autópálya olcsóbb mint a horvátoknál, szállás igénytől függően horvát-olasz áron.
Mindezzel együtt igazi élmény az autózás Franciaországban, jók az utak, rengeteg a látnivaló, semmi sem áll útjában egy jó kis road tripnek. Ha egyszer rászánja magát az ember nem fogja megbánni.
Megvolt ez is. ugyanott, ahol már kétszer is.
166100 Km. Előtte volt egy kis Badacsonyi "olajbejáratós" túra is. :)
Ahogy az "előtte" képeken is látszik, elég sok rozsda volt a motortérben. A hossznyúlványokon, a keresztmerevítőn..... Ezeket megpróbáltam eltüntetni. A cél továbbra sem a kiállítási autó, hanem egy hosszútávon működő (nem elporladó) pályázásra is alkalmas utcai autó.
A keresztmerevítő és a nyúlványok alja csiszolás, rozsdátlanítás után a szokásos Hammerite smooth silvert kapta,míg a többi rész az utolsó képen látható alapozót és a gyári színt.
