Blog
Alfa Romeo Club Mo. találkozó a Balatonszemes - Rádpusztai Élmény és Gasztro birtok
Bő 250 km kabriózás, jó társaság, ismerősök, alfás esernyő...
Jó nap volt :-)
6726Km,351,26l gázolaj. Többnyire normál, néha prémium. Ez annyi mint: 5,222l/100Km. Na ez aztán nem sok. Ebben volt három pesti út, ami kb1200 Km. Az autópályán 140-re van állítva a tempomat, (GPS szerint ez kevesebb). Az itthoni használat során ritkán tudom hatodikba kapcsolni, a fordulatot igyekszem 2000 körül tartani. Olaj nem fogy, erő van, idáig minden OK.
Tegnapelőtt volt pont egy éve, hogy hazahoztam a nagy Juliskát, ennek apropóján intéztem Neki egy kötelező szervizt. Bár még frissnek mondható a benne lévő olaj és szűrő, de ez az előírás, így kapott új Selénia 0w30 Digitek Pure Energy olajat, olaj, pollen és levegőszűrőt. A klíma is ki lett fertőtlenítve. Az átvizsgálás során semmi problémát nem találtak. (7310 km.)
2021. július 16. volt a nagy nap, mikor végre átvehettem az autót!
Sosem vezettem még előtte Giulia Q-t, hát ismerkedjünk... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy mit hol keressek, mert kb. minden videót megnéztem már a kocsiról a neten az elmúlt 2 évben. De benne ülni, persze egészen más. Beleülni a Sparco sportülésbe, ami olyan mélyen van, mintha a földre csüccsennék, érezni a háttámla fogását a latissimus dorsi-n, megmarkolni a kormányt, érezni, ahogy a motor megbillenti a kasztnit indításnál... Csöpögős élmény.
Az első km-ek budapesti gurulgatások voltak. Sikerült is kifogni a dugókat, szóval menni nem nagyon tudtam, de legalább kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire megbámulják az autót az emberek.
Aztán kiértem az M0-ra. Na, akkor lépjünk oda kicsit, nézzük meg mit tud ez a Ferrari derivatíva motor. Lenyomtam a gázpedált, az automata hirtelen visszagangolt, elkezdett húzni... Majd sípolás, a műszerfalon a sárga tengeralattjáró, az óracsoport kijelzője pedig kiírja: "Have engine checked"
"Mi a f.sz???" - szaladt ki belőlem. Azzal a lendülettel fordultam is vissza a kereskedésbe. Figyeljetek már, most adtatok el nekem egy zsír új autót, ez meg már chek engine-ezik nekem. Valamit csináljatok már vele.
Hibakódokat kiolvasták, törölték, majd azt mondták, hogy biztos csak valami kezdeti apróság, most már jó lesz. Hát jó, gondoltam, ez csak ilyen emlékeztető volt az autó részéről, hogy ne felejtsem el, hogy olaszban ülök, az életérzés része.
Elindultam haza, M0 újra, nagyobb gáz... és paff: check engine. Na jó, ez már nem vicces. Mi a franc bajod van? Azt hittem a szeretőm leszel, ne legyél már ekkora ribanc!
Már péntek késő délután volt, úgyhogy elvittem haza az autót. Másnap Alfacity, de erről majd egy külön bejegyzésben.
Volt egy ELM327 kiolvasóm még régről (rutinos Alfás vagyok, mondhatni), a telefonomra meg letöltöttem a Torque Pro-t egy ezresért (köszi a tippet, Erhard), így én is tudtam törölni a hibakódokat átmeneti megoldásként. A hibakódok alapján nem igazán volt egyértelmű, hogy mi a gond, de gyanús volt, hogy egy részecskeszűrő nyomásszenzor rosszalkodik.
Következő hétfőn megbeszéltem a szervizzel, hogy felviszem azon a héten az autót. Gondoltam, berendelik az alkatrészt, cserélik és végre tényleg gondtalanul élvezhetem a régóta várt kocsimat. Naiv voltam. Digóéknál nem ilyen magától értetődően mennek a dolgok...
Pénteken tudtam csak menni, majd másfél óra várakozás után közölték, hogy diagolták a kocsit, sajnos a gépük nem ismeri a hibakódokat, amiket dob, úgyhogy nem tudják mit csináljanak vele, majd felveszik a kapcsolatot az importőrrel.
Hogy mi van??? Egy hete átadtatok nekem egy 0 km-esen is szar kocsit és egy hét alatt annyira jutottatok, hogy kiolvassátok aztán majd vagy lesz valami vagy nem?
Itt már kezdett eldurranni az agyam. Tényleg így megy ez digóéknál? Vesz az ember 30M-ért egy zsírúj autót, amit úgy adnak át, hogy hibás, aztán még meg sem tudják javítani? Na, ne szopassatok már, b.zdmeg...
Ennek azért nem úgy kéne működnie, mintha a tizenéves, 500 ezerről visszatekert, Németországból behozott romot vettem volna meg a józsefvárosi neppertől. Mellbevágó élmény volt, hogy ez egy új autónál is így működik és hogy milyen inkompetenciát és érdektelenséget tanúsít a gyártó, az importőr, a szakszerviz...
Közben azért beleszaladt az autóba az első 1000 km, szóval ideje lett volna elkezdeni hajtani. Úgy döntöttem, hogy ez nem ér meg több idegeskedést, mert nem fog tőle jobban menni semmi, de az egészségemnek nem tesz jót. Úgy voltam vele, hogy elkezdem taposni rendesebben, aztán ha hibakódot dob, megállok, törlöm és nyomom neki tovább. Ideje elkezdeni élvezni az autót.
Fuh, és élvezetből van rendesen. Ahogy ez belefekszik a kanyarba, amilyen könnyedséggel kezeli a nagy tempókat, az éles sávváltásokat, ahogy megindul egy nagyobb gázra, ahogy felhördül a visszaváltásra... Olyan könnyedséggel kapja fel a fordulatot, mint ha nem is másfél tonnát tolna előre a motor, hanem csak egy gyerekjáték lenne a fordulatszámmérő, ami ide-oda szaladgál. Észveszejtő... Remegve szállok ki belőle minden alkalommal.
A kinézete meg mindent visz. Sokat gondolkodtam mit mondjak, miután megrendeltem és kérdezték, hogy "jó, jó zöld, de milyen zöld? Mint a fű? Vagy sötétzöld?" Nem nagyon tudtam megfogalmazni. Smaragdzöldet mondtam jobb híján, de az nem pont ilyen. Aztán egy kolléganőm meglátta, egyből rávágta: hát ez olyan szentjánosbogár zöld. Én meg csak álltam ott tátott szájjal. Egy évig próbáltam rájönni, hogy milyen zöld ez, erre itt ez a csaj, ránéz és rávágja kapásból. Hát igen, vannak olyan dolgok, amikhez egyszerűen nők kellenek, és kész. A színek ilyenek.
A dugóban vagy lámpánál állva látom, hogy néznek át más kocsikból. Parkolóban, benzinkúton odajönnek, fényképezik. A gyerekek tátott szájjal szokták nézni, meg mutogatni rá. Hát, nem egy lopakodó autó, az biztos.
Jelen állás szerint kereken 3 hete van nálam az autó és 1700 km-t tettünk meg együtt. Imádom, de azért frusztrál is, hogy még mindig nem élvezhetem felhőtlenül.
Még mindig ott tartunk, hogy keresik a hibát. Most már nagyon remélem, hogy hamar megtalálják. Aztán lesz egy jó autóm jövő héten. Vagy szeptemberben? Decemberben? Jövőre? Ki tudja ezt digóéknál...
A hátsó dob bekötöcsövét kellett cserélni, mert a felső részénél egy körömnyi ponton megette az idő. A biztonság kedvéért az egész kb. 40 cm-es csőszakaszt cseréltettem. Ha már alánéztek átvizsgálták az egész rendszert, ahol szükséges volt megerősítették a hegesztéseket, tömítést cseréltek és cinkspray-vel fújták le a varratokat.
A javítás után újra nagyon szépen szól a SupersPrint rendszer.
A munka ITT készült. Gyorsak és pontosak voltak, kifogástalan munkát végeztek.
Vettem gépet, 3M pasztát ,szabin vagyok nekiálltam.Nem.profi munka de jobb mint volt.3 menetben 3 szemcsemérettel, plusz fenyesitő korong,plusz meg egy kézi paszta a végén.
Már régebben észrevettem hogy a termosztát alatt, a valtón rózsaszín foltok vannak. Tudtam, hogy hűtőfolyadék, de nem tudtam, hogy csak egy cső vagy maga a termosztát csöpög. Inkabb elvittem szervízbe. Termosztát csere megtörtént. Mint kiderült még a gyári volt benne(270ezer km van az autóban 😅).
Ha már ott volt kértem egy gyújtó gyertya cserét is, mert mióta megvan nem történt meg.
Cserélt dolgok:
-termosztát
-hűtőfolyadék
-4 gyergya
Egyik napról a másikra megadta magát a generátor. Még megpróbáltuk hátha csak az akksi, de sajnos nem az volt
Cserélt dolgok
-új generátor+szerelés 65e
-új akksi 19e
Liqui Moly olaj, olajszűrő,levegőszűrő,pollenszűrő
Kezdetnek felmentünk a Costaccia 2.360 méter magas hegyére a felvonóval, ez maradt el tegnap az eső miatt. Most viszonylag szép idő volt, csodálatos kilátással.
Kicsit kocsikáztunk. Livignonak van egy bejárata Svájc felől is a Livigno hágón keresztül, ami 2.315 méter magas. Ezt vettük célba. A hágót jelző tábla a határ túlsó oldalán van és a határállomáson nem láttunk senkit átmentünk Svájcba. Ha már ott voltunk elgurultunk a 2.330 méter magas Bermina hágóra. Nálunk elképzelhetetlen minőségű út és csodaszép táj. Megérte átmenni.
Visszafelé újra megmásztuk a Livigno hágót, a határon volt egy emberke, de a forgalom a legkevésbé sem érdekelte, ki se nézett a bódéból.
A szálloda jött némi fürdőzéssel, majd 2 óra körül kimentünk a városba valami könnyű ebédért. Hatalmas Livigno burger és sültkrumpli lett belőle és egy nagy séta a városban.
A nap zárásaként újra elgurultunk a piknik helyre hogy élvezzük a napsütést és a tájat.
7 éve jártunk erre akkor készült egy kép ahogy a padon pihenek, ezt a jelenetet játszottuk újra. Biztos ami biztos alapon az összes padra lepihentem hogy meglegyen az eredeti párja.
7 óra körül visszaértünk és a szálloda kényelmében telt el a nap hátra lévő része.
Ma 515 fénykép/videó készült.
Holnap indulunk tovább.
