Blog
Eredetileg ma Monaco lett volna a cél, de ebben a hőségben nem nagyon volt kedvünk a városi sétákhoz, így a reggeli után a medence partján kötöttünk ki.
Dél körül már ott is nagyon meleg lett úgyhogy beültünk PHuBi klímás belterébe és újra elmentünk Seborgába. Talán ma nyitva lesz az ajándékbolt és tudok rendszámot venni.
Hát nem volt nyitva (3.kép) Sőt a nyomok alapján mióta tegnap itt jártunk nem is volt...
A főtér érdekessége a két őrbódé az ágyúval. Pontosabban a harmadik őrbódé a jobb szélén a kutyának. Megadják a módját a tiszteletadásnak :-DD
Bőven 35 fok felett volt úgyhogy visszamenekültünk PHuBi hűs belterébe és visszamentünk a szállásra. Fél 3 körül értünk vissza, kajáltunk egy jót.
Este búcsúzóul még egyet sétáltunk a városban.
Már ekkor éreztük hogy a nagy melegben ki/beszállni a hűtött kocsiba nem túl szerencsés. Estére már mindkettőnkön a megfázás jelei mutatkoztak.
Mint később kiderült nem ez volt a helyzet...
Összecsomagoltunk, holnap 1.100 km vár ránk hazáig.
Vásároltam 1.9 JTD-t mindennapi közlekedésre. Rozsdás küszöbbel, horpadt motorháztetővel és sárvédővel. Sok munkával, a vételár négyszeresét ráköltve meg lett mentve.
Készítettünk rajt egy-két módosítást. Motorháztető kitámasztó teleszkópokat kapott, fényszórómosót, belső bitumenes rezgéscsillapítást, belső műanyag elemek kárpittal való bevonása fekete szövettel, beleértve a tetőkárpitot is, elektromosan nyitható csomagtérajtózár, alu pedálsor,...
Tervben van még tempomat beépítése.
Meglepődtem rajta, hogy kategóriájához képest tágas, jól kezelhető, nem hangos, jól autózható.
A blogokat olvasgatva bukkantam rá a Brodit ProClip megoldására és nagyon megtetszett az egyszerű, de nagyszerű kivitelezés. Hamar meg is született az elhatározás, hogy egy ilyen típusspecifikus telefontartóra szükségünk van. A lehető legegyszerűbb és legkisebb tartót szerettem volna a konzolra, hogy ne rontsa el a beltér szép összhangját, így a sima csuklónélküli MagSafe-re szavaztunk, melyhez rendeltem egy öntapadós mágneses kört eBay-ről. Sajnos a mágnes körüli gumírozott bevonat picit szélesebb volt mint maga a tartó amibe bele kellene férnie, így egy picit ál kellett szabni, hogy passzoljon. Nem lett tökéletesen hibátlan a méret eltérés miatt, de a funkciót tökéletesen ellátja. Ma megvolt a főpróba is mindenféle típusú úton és hibátlanúl fixen tartja a telefont.
A múlt héten beszereztt "D" profil tömítés is bekerült a motortérbe, így már talán mosáskor és esőben nem fog befolyni a víz és egyszerűbb lesz a tisztán tartás is.
Szúrta a szememet még pár dolog pl. az oxidált turbó hővédőpajzs, így ha már a motortérnél jártam kivettem és egy kiadós csiszolás után lefújtam hőálló ezüst festékkel.
Plusz az akkumulátor takaró szövet tépőzárjai le voltak szakadva és lógtak, ezek újra lettek ragasztva, így már szépen áll a helyén.
Szuper volt❤
Sikerült végre eljutnom Kriszhez, hogy az autó fénye ismét a régi legyen. A két lökhárító fényezése nem volt kérdéses, viszont a motorháztető és a tető, valamint a sárvédők felső része nagyon le volt mattulva. És nem gondoltam, hogy ekkora a gond velük, ezeket is újra kellett fényezni. Sajnos korábban ezek voltak már fényezve sok kőfelverődés miatt (a tetőn egy hatalmas karcolás volt, még az előző tulajnál került rá). És most kiderült, hogy érthetetlen okból iszonyat mennyiségű glett volt a festék alatt, úgyhogy fémig kellett csiszolni a felületeket. A képek magukért beszélnek.
Az egész folyamat több okból is, de elhúzódott rendesen. Több, mint 2 hónapja van ott az autó, de a héten végre elkezdtem összerakni. Ha minden jól megy, jövőhetén az összes alkatrész a helyére kerül és végre megkaphatja a polírozást is.
Az olajcsere után 1-2x előfordult néhány hidegindításnál, hogy a kocsi elkezdett rázkódni és közben villogott a check engine. A tárolt hibák égéskimaradást mutattak. Mivel amúgy is esedékes lett a 30ezres gyertyacsere pediódus lecseréltük őket, és ezzel remélhetőleg az égéskimaradások is megszűnnek. Nem is ártott a csere mert már rendesen el voltak kopva a gyertyák.
Ezek után pedig a fékfolyadékot is felfrissítettük, és ha már mindenhol lekerültek a kerekek, benzétünk a dobbetétek mögé is, nincs-e felgyűlve a sár mögötte. A jobb első kivételével mindenhol tiszta volt, de ott se volt vészes. A keréagyakon már volt rendesen felületi korrózió azok is szépen le lettek csiszolva, felkézülve a télre :)
Végre kiderült, hogy hol folyt el a hűtővíz: a képen látható vízcső pukkant el.
Klíma elengedte a gázt. Kapott új nyomásszabályzot, és új tömitéseket.
224215km
Az autó hátulja még Németországban az előző tulajnál enyhén sérült. (Lökhárító és csomagtérajtó.) Kint ezt meg is csinálták még, de sajnos nem sikerült túl jól, mivel a csomagtérajtón megrepedt a festék, a lökhárítóról pedig elkezdett peregni a lakk több helyen is. A héten mindkét elem normálisan ki lett javítva és le lett fújva. Most újra régi fényében pompázik. Gyönyörű lett a végeredmény! :)
A szép idő miatt még beleférhet egy túra az öreg járgánnyal. A fűtest még mindig nem javítottam meg, így könnyen úgy járhatok mint tavaly, a reggeli hidegben nem tudok menni, ezért egy nagyobb autózás valószínűleg már nem jön össze az idén. Most kell menni.
Aknán átnéztem, keréknyomás, olajszintek, pedálrugdosós cipő is előkerült. Mehetünk.
Az útvonal tervezés merész, volt is fenntartásom vele. Sajnos beigazolódott az aggodalmam. Kíváncsi voltam már egy ideje hogyan mozog a kisautó a ceredi kanyarokban, de tavaly az első túrán a 156-tal elvette a kedvem az eléggé leromlott aszfalt, így halogattam.
Az volt a tervem, hogy Mátraszentimre-Nagykeresztúr-Mátraszele útvonalon érek el oda. A Mátrászentimre felé vezető úton nem jutottam tovább pár kilométernél, annyira rázós volt. 'Kár a benzinért', inkább mentem két mátrai klasszikust és Recsknél lefordultam Mátraszele felé. Egy fokkal jobb, de nagyon mondogattam magamban, hogy ez bukta így ha rohadt jó Cered ha nem, akkor is.
A bárnai bekötő nyirkos volt, csak egyszer mentem rajta.
Cered tetszett, ki kellett ismerni melyik kanyar milyen állapotban van. Ez nem egy erősített futóművű rally autó, bizony ez muzeális érték. Mentem kettőt. Az aszfalt tele volt nyomokkal, nem tudom mikor volt verseny vagy zárt/nyitott gyakorlás nemrég, de komolyan autóztak ott.
Míg sikerült ide érkeznem végig elég sok autó mozgott az utakon, így eredeti tervem ellenére arra jutottam, hogy inkább elmegyek és bejárom a nagy kedvenc útvonalat. Sokat kell menni oda, de nyugalom van arra felé, jó kanyarok és végig kitűnő az aszfalt.
Útban odafelé felfedeztem, hogy Zabar-Ózd első osztályú, de a fehér aszfaltos rész piszok csúszos.
Szőlősardón gyors pihenő és kései ebéd. Benéztem a motorháztető alá, minden rendben, hajrá, menjünk. Most az önindító is tekert, nem úgy mint júniusban. Egy nagy kört tettem, majd egy Ragály-Kánó oda-visszát. Páratlan.
Utána következett a kihagyhatatlan balatoni szerpentinecske. Egyébként ezzel lett volna érdemes kezdeni, mert tökeletes arra, hogy hetek múltával újra kitapogassa az ember az autó viselkedését.
A sok tötyögés a vacak utakon elvitte az időt, a Bükk kimaradt, egy óra kellett volna még. Az időzítés sem volt tökéletes, öt óra felé értem Egerbe, a hazautazók biztos túl sokan voltak a hegyen is, legalábbis ezzel nyugtattam magam.
Hát most így sikeredett. Autózásból elég pár hétig, nem motoszkál a fejemben, hogy menni kellene.
Őrület a kis járgány, legszívesebben ezt hajtom az utóbbi időben.
Kecskemét-Farmos-Gyöngyös-Mátrafüred-Parád-Recsk-Mátraszele-Bárna-Cered-Zabar-Ózd-Serényfalva-Ragály-Perkupa-Aggtelek-Ragály-Kánó-Ragály-Ózd-Borsodnádasd-Balaton-Eger-Heves-Farmos-Kecskemét
591km
