Blog
Ahogy időm engedte lassan elkészültem a garázs belsejével is, szép alfa piros színt kapott, majd szeretnék rá egy nagy Alfa jelet, és egy Alfa Romeo feliratot is.
Ismét ellátogattunk Kiskunlacházára a gyorsulási versennyel összekötött klubbos találkozóra.
Már az odaút is izgalmasan telt, mert a Dunán komppal keltünk át. Fehérvártól rettenetes utakon mentünk. A 62-es még a balkáni jelzőt sem érdemli meg. Mély nyomvályú, felpúposodott út, kontár javítások, letört szél. A 80-as tempó már életveszélyes. A Spiderrel gyakorlatilag csak úgy lehetett haladni, hogy a bal kerék a szaggatotton, a jobb pedig a sáv közepén lévő púpon volt, különben folyamatosan leért volna az alja. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Háromszor így is leért.
A Dunán átkelve csak rosszabb lett a helyzet. Ennyire töredezett aszfaltot még nem láttam.
A találkozón meglepően sokan voltak. Ahogy tavaly, az idén is mentem egy kört az Alfás fél órában. Sok őrült autóst és autót lehetett látni a gyorsulók közt. A legjobban a szárazjéggel hűtött cooleres valami tetszett. A hangzavar és a koromfelhő óriási. Az égett gumi illatát még másnap is éreztem.
Mivel tavaly korábban hazamentem és nem volt esélyem se a kupára, ezért most tovább maradtunk. Aztán szólítottak a döntőre, ahol az első előfutamot megnyertem vmaast 164-e ellenében. Nagyon egyformán ment a két vas, mindkettő 2.0TS motoros. Nekem a rajtolás sikerült jobban, az döntött. A végső ellenfél egy gázolajos Mito volt, bentről simább győzelemnek tűnt, mint a 164.
Szóval elsők lettük a kategóriánkban.
Hazafelé az M8 hídját érintettük, így egy darabon emberhez méltó utakon is mehettünk. A 62-es örökre bevésődött, soha nem megyek arra.
Csak itthon vettük észre, hogy a trófeán tavalyi dátum van.
Alkatrészek esztergáltatása, de még nincs mind kész. A motor pedig úgy nem fér el ahogy elsőnek terveztem, szóval fordítás. :)
Meguntam, hogy kopog és nyüszög az első futómű így megcsináltattam, minden ki lett elől cserélve.
A legtöbb alkatrész FASTORIGINAL márkájú, ez alól csak a stabkarok és stabrúd képeznek kivételt azok RUVILLE márkájúak. A FASTORIGINAL egy új olasz márka, tehát én vagyok a kísérleti nyúl, ha beválik arról is tudni fogtok illetve az ellenkezőjéről is. Annyira új, hogy interneten hiába kerestem vele kapcsolatos tapasztalatokat. Az anyagköltség 80 ezer Ft alatt állt meg kicsivel.
Jövő héten még be kell állíttatnom a futóművet aztán remélhetőleg élvezem a kopogás és nyüszögésmentes suhanást.
Ezt a szépséget eléggé elhanyagolt állapotban vettem, jó ideje nem volt használva. Lehangoló látványt nyújtott, de én megláttam benne a szépet és a jót! :) Az első napját nálunk úgy kezdte, hogy majd' egy napig ganajoztuk belül... :S
A végcél ebben az esetben sem titok: ez az autó érdemes arra, hogy rendbe tegyem, és valaki más élvezze vele az utat a későbbiekben... Ergo: eladó lesz ez is.
Rövidesen megtörtént a bal első belső féltengely-csukló cseréje Zé-nél, majd nemrégen a "Jano-dob"-nál felhelyeztettem egy hátsó sportdobot. Igyekeztem megtartani a gyári kinézetet, szerintem gyönyörű lett. A nagy hang mellőzését kértem ( öregszem?! ). A rendszer többi része jó állapotú, még a katalizátor is 100 %-on dolgozik.
Általánosságban elmondható, hogy korához képest ragyogó állapotú az alja, az emelési pontok környéke is kiváló kondíciónak örvendenek.
Átírás. ( huhh... durva. )
Beszerzésre került egy komplett ABS, Zé fogja beszerelni más dolgokkal egyetemben.
Pár apróság ( ICS gombok pl. ) cserélve lettek belül.
Folyt. köv.
Összeraktuk a futóművet. Első pár km alapján feszesebb lett az egész, érzékenyebb a kormánymozdulatokra a gépezet.... semmi nem kopog és zörög elöl, nagyon szokatlan. Kíváncsi vagyok, hogy a nagyobb sebességű kanyarokat hogyan fogja venni az autó
Mai nap hivatalosan is megszűntem Alfás lenni. Eladtam. 2 hónapja döntöttünk a családi tanácsban, hogy megérett az idő a cserére. Nagyobb, halkabb, puhább kell. Baromi gyorsan rátaláltunk az utódjára (nem maradtam a márkánál), és meghirdettem a 146-ot. Nagyon nem voltak jelentkezők végül egy barátom vette meg. Alapvetően nem vagyok szentimentális típus, és az Alfás aktivitásom is nagyon gyér volt az utóbbi években, de 8 év az 8 év. Remélem ugyanolyan jó sora lesz a jövőben......
Nagyon adja! :-) Nem kommentelem! :-D
2012.09.06-án elkelt. Kisbarátomhoz, Gasparl kollégához került. Őt is megkönnyeztem.
Szívás. Talán ez jellemezheti az összes műveletet. A felső lengőkarokkal semmi gond nem volt, kivéve mikor a csavar nem ment át a perselyen. Fúrás közben elromlott a fúró, leégett. Miután átfúrtuk mind a 4 darabot, már simán felment a helyére. Nagyobb probléma volt az alsó lengőkarokkal. A lengéscsillapító alatti szilent darabokban jött ki, de úgy, hogy a fém kerete összeszokott a lengőkarral, 1 órát kalapálás árán sikerült kiszedni. befelé már könnyen ment. A két pántnál sem volt egyszerű művelet kicserélni a szilenteket, mivel a belső oldalnál egy fém hengeren mozog az egész, amit nagyon kín-keservesen sikerült csak szétpréselni. Mikor leszedtük azt az alumínium pántot, tolómércével átmérve biztossá vált, hogy a szilent 4 mm-vel nagyobb átmérőjű a pántnál. Szerencsére a műhelyben, ahol ezt az egész műveletet realizáltuk volt eszterga, így méretre esztergálva simán belement. Felrakni a poliuretán szilenteket már nem volt nehéz. Sok munkát és időt igényelt a tisztítás és a régi szilentek kipréselése.
