Végre én is randiztam egyet Giuliával! A tesztalany egy Giulia Super 2.2. 180 LE Diesel, manuál váltós példány volt, az időjárás pedig tökéletes (verőfényes napsütés), egyedül a péntek délutáni forgalom árnyékolta be kissé az élvezkedést. Úgy kezdődött, hogy a kereskedővel előre egyeztetett időpontban találkoztunk, aki annyit kérdezett hogy kb. mennyi időre viszem el a gépet? Mondtam, hogy úgy egy órára, azt mondta O.K., egyedül autópályára ne vigyem, merthogy nincs rajta matrica. Nos akkor Gute Fahrt ! - mondta, és enyém volt az autó. Ezt egyszerűen el sem akartam hinni, hogy itt kint Tirolban ez így megy. Se személyi, se lakcím, se bármiféle letétbe helyezett forgalmi, vagy slusszkulcs... elég ha jelzed, hogy szeretnél egy tesztvezetést, és tied az autó. Nálunk otthon nem tudom hogy megy ez, mivel sosem voltam tesztvezetésen, de gyanítom nem ilyen egyszerű a dolog. Szóval beszálltunk a lányommal, kulcs a az egyik italtartó mélyedésben, startgomb megnyom, aztán indulás. Ami azonnal feltűnt, hogy itt bizony abszolút nincs turbólyuk, (mondjuk azt hozzátenném, hogy végig "D"-ben volt a DNA kapcsoló) rögtön reagál a legapróbb gázpedál mozdulatra, de hát egy 2.2-es 180 lovas motornak illik is harapni. A külsejéről nem sok szót ejtenék, hisz azt úgyis mindenki ismeri. Belül minden full bőr, kényelmes ülések, minden kézre áll, a kormány nagyon könnyű, szépek a pedálok, a váltó viszont nekem nem a személyes kedvencem. Először is nagyon rövid úton jár, ez még nem lenne baj, viszont közel sem olyan határozottan kapcsolhatók a fokozatok, mint a 159-nél. Nem mondom azt, hogy félreváltottam volna, de néha keresgélni kellett a fokozatokat. Persze ehhez biztos hozzá lehet szokni, de azért itt egy pici hiányérzetem támadt. A kormánykerék gyönyörű, jók a kapcsolók, de szerintem nem jobb a formája mint a 159-é. A kezelőgombok tényleg a prémium német márkákat idézik, nekem a központi kijelző is tetszett. Tolatókamerás autót még nem vezettem, de nagyon könnyű vele parkolni hátramenetben, és tényleg nagyon pontosan és szépen be tudtam vele állni. Szerencsére azért volt alkalmam kipróbálni hogyan lehet vele előzni, és hát azt kell mondjam ez a 2.2-es dízel nem viccel. Nyilván nem 1500-ös fordulatról kell kezdeni az előzést, de egyébként 180 paci azért tekintélyes erő az átlag júzernek. Sokáig lehetne még ecsetelni, hogy milyen volt, nagyon szép, nagyon jó autó, igényes külső és belső tér, jó a futómű, a váltót szokni kell, a kormány nekem picit túlszervózott, (nyílván a 159-hez képest), de egyébként ha megjelenne az SW változat, hagynám magam elcsábítani azt hiszem. Azért egy benzines verziót még kipróbálnék, már csak a hanghatás miatt is, de összességében azt gondolom méltó ellenfele a Giulia a német prémiumoknak. Bár ha a kereskedők hozzáállását nézem az azért nem a siker záloga. Gondolok itt arra, hogy amikor (másfél óra múlva) visszavittem az autót és szerettem volna egy katalógust, meg egy árlistát kérni, mindkettőre azt a választ kaptam, hogy hát az sajnos nincsen. Na most értem én, hogy az internet világában ez már nem olyan nagy dolog, de azért nem hiszem, hogy egy Audi, vagy BMW szalonban ugyanezt a választ kaptam volna. Persze lehet, hogy ha úgy szállok ki az autóból, hogy akkor szeretnék egy Giuliát rendelni, más lett volna a hozzáállás, de én úgy gondolom, hogy bárki lehet potenciális vásárló, és nem így kéne lereagálni az érdeklődést. No mindegy, kicsit hosszúra nyúlt, beszéljenek inkább a képek:















