Blog >> alfa
Ahogy érzem
Csodálatos gép, a hibáival együtt. A 4C van a legközelebb egy pálya-versenyautóhoz az utcai járművek közül legalábbis az én tapasztalataim szerint.
Nagyon közvetlen, nagyszerű érzés vezetni.
Több, mint 60 ezer km-t tettem eddig bele, minden métert nagyon élveztem akár közúton akár pályán autóztam.
Nyilván a használat karbantartást is igényel és hát volt, amin lehetett fejleszteni.
Technikai fejlesztések
Az enyém egy kései modell, ennek a futóműve valahogy másképp van beállítva, mint a korábbi modelleké, én nagyon szeretem. A fék el tudott melegedni, kapott fékhűtést, elég szépen megoldották, illetve kicsit komolyabb tárcsákat és betéteket tettünk fel előre. Gyári állapotában nincsen benne sperrdiffi, ezt azért nagyon érezni, igen hamar alulkormányzottá tud válni. Ezt pótlandó kapott egy TORSEN LSD-t, azonnal érezhető volt a különbség. Sem olaj- sem váltóolaj hűtés nincs a gyári változatban, tekintettel a terhelésre, amit tőlem kap, ezek is kerültek bele. A gyári intercoolernek vannak műanyag részei, komolyabb igénybevételnél, hajlamosak megolvadni, ezért kapott egy új, komolyabb intercoolert is. Az egyik legnagyobb "fűtőtest" maga a kipufogórendszer, a versenyautókon alkalmazott szigetelést kapta meg, a motortér így nem tud annyira átmelegedni. Mivel én egy picit halványnak éreztem az erejét, megkapta a Squadra Sportiva (NOVITEC) mappingjét, így egy kicsit fürgébb lett😉.
Terheléses próbának vetettük alá: oválpályán egy tank benzint megállás nélkül nyélgázon használtunk el (a pálya szabályai szerint maximum 250 km/h GPS szerinti sebesség megengedett, úgyhogy eszerint), semmi sem melegedett túl, minden tökéletesen működik.
A váltókapcsoló néha kettőt vált felfelé (ez egyébként típushiba), versenypályán vagy erőteljesebb szerpentines autózáskor igen irritáló módon. Mindemellett a fülek is kicsik, ha meg megnagyobbítom őket, akkor túl közel kerülnek a kormányhoz, így aztán nekiláttunk a megoldást kifejleszteni: precíz kapcsolók, megfelelő méretű, a kormánytól optimális távolságra lévő fülekkel. Remélem, egy-két hónap és kész lesz.🤞
Vettem hozzá négy másik gyári felnit semi-slick gumikkal, most már fel van készítve arra, hogy végiglátogassam a környék versenypályáit😁.
Esztétikai változtatások
Az autó gyönyörű úgy, ahogy kijön a gyárból, így aztán csak apróságokat változtattam: a bukókeret matt műanyaga kapott karbonszálas burkolatot, a sebesség-előválasztó panel és a műszerfal (ez utóbbi matt). Spacerek nálam is kerültek a felnik mögé, így még jobb kiállású a gép.
Karbantartás
60 ezer km az 60 ezer km...a katalizátor feladta a harcot úgy 55 ezer km után, a váltó hidraulikus egység szenzora is meghalt 60 ezernél (ebben az a baj, hogy nem lehet szenzort venni, csak a teljes egységet), illetve a turbót is kicseréltük preventív jelleggel (mikor kivettük, látszott, hogy már nem sok volt neki hátra...).
Azt gondolom, a fentiek teljesen normálisak egy ilyen teljesítményű és rendesen kihasznált autó esetében.
Egy pár képet feltettem a változtatásokról.
Zoliék elvégezték az éves olaj- és szűrőcseréket.
Motorolaj: Selénia K-PE
A korábban beszerzett gyári eredeti alkatrészek beépítésre kerültek:
olajszűrő, légszűrő, FPT gyertyák, Multiair mikroszűrő
Plusz kapott egy klímatisztítást és új pollenszűrőt is.
Az olajleeresztő csavart cserélni kellett.
Az autót át is nézték, egy O gyűrűt kell majd cserélnem a kartergáz lecsapatónál. A fékek még egy szezont elmennek, nem kell még hozzányúlni.
A múltkori nagytakarítással nem voltam teljesen elégedett. Szép az autó, főleg a korához képest. Viszont nagyon érzékeny a lakkja a madár meglepikre. A csomagtartóban ott egy mikroszálas törlő állandóra, mert pillanatok alatt meglátszik a lakkon. Csengerben is a Giuliettával voltunk, ott kapta az áldást bőven, állandóan mosni kellett róla.
Egy polír és kerámia lesz a hosszútávú megoldás, majd. Egyelőre egy alap védelmet adtam a fényezésnek. Egyetlen autómnál sem szórakoztam ilyennel, hát most kipróbáltam, hátha a madárbombákat jobban bírja majd. Vettem direkt piros Sonax polír és wax-ot és Turtle Carnauba waxot. A Sonaxot teljesen fölösleges volt, nem sok hatása van. Nyilván nem políroz, de waxnak is elég béna, nekem nem jött be. A géptetőt és a tetőt végigcsináltam vele, aztán átmostam ablaktisztítóval, hogy foltmentes legyen. Lejött, ami lejött, nem érdekelt. Majd nekiálltam Turtle Carnauba-val. Sokkal könnyebb is dolgozni vele, az illata is jó, az eredmény is elég szép. Maradok is ennél, remélem amire szánom azt a funkciót betölti. Nagyon gyakran nem szeretném ezt művelni, nem az én sportom. Jövő tavasszal pedig polír. Azon még gondolkozom, hogy a GIulia sötét fényezésére rákenjem e a Carnauba-t, azon minden olyan foltosnak, maszatosnak tűnik, nehéz szín.
Jópár évre visszamenőleg egyik nyári programunk a Bihar hegységben egy sátorozós hosszú hétvége baráti társasággal. Pádis, Glavoj völgy. Nagyon vártuk már, a covid miatt kimaradt két év, hiányoztak a hegyek, sziklák. Hozzánk talán ez a legközelebbi 1000m fölötti valódi hegyvidék. Autós szempontból is élmény volt idén is.
Legutóbb még a zöld 146 vitt föl, és gondolkoztam, hogy melyikkel menjünk. Utolsó nap eldőlt, a Giuliára a határátlépéshez engedély kellett volna a lízing miatt. Chili is át volt nézve, olaj, víz, oké, és szépen ki is volt takarítva, úgyhogy bepakoltunk és mentünk vele.
Egy hármas konvoj harmadik autójaként haladtunk, ez nem a legkényelmesebb pozíció, ahol a második még befér, általában a harmadik nem. Úgyhogy kellett nyomni, hogy ne szakadjak le. Főleg Nagyváradon, ahol a forgalomban, elsőbbségadások, körforgalmak, nem adta ki, hogy három autó együtt menjen. Itt egy megálláskor az előttem haladó autó fiatal utasa meg is jegyezte: Gyuri, filmbe illően jöttél utánunk.
Az egész úton azt éreztem, hogy fölényesen gyorsabbak vagyunk kb. bárkinél az utakon. Bárhova befért, nagyon ment a kis autó.
A szerpentinen aztán végképp elemében volt. Tüsszögött, trombitált és ment fölfelé lelkesen, szinte estem rá az előttem kanyargókra, pedig próbálták tempósra venni. Az egyik kedvenc 20km-em, 1100m szintemelkedés, technika próbáló, meredek szerpentin. A kis piros dögnek meg se kottyant.
A szerpentin végén jött a fekete leves, köves vacak út a völgybe, majd még rosszabb lejáró út a patakon keresztül a rétre. Emiatt aggódtam kicsit, mert a Giulietta legalsó pontja 10cm-en van, valamiért fölöslegesen mélyen belóg a haspácél. Óvatosan leereszkedtünk, nem koppant fel, megoldottuk.
Nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, idén komoly túrát vállaltunk be:
https://www.welcometoromania.eu/Apuseni/Apuseni_Circuitul_Galbena_m.htm
Felejthetetlen, gyönyörű!
Chili az útépítés miatt egy ideje fedél nélkül tengeti napjait, látszott már rajta. Belül is érett már a bőrápolós nagytakarítás, úgyhogy kipuccosítottam. Jó ránézni. Így chilli-villi állapotában van valami nagyon extra ebben az autóban.
Azóta Giulia kigurult az aszfaltra. Merthogy Giulia "nem akar a földön járni", szárnya meg nincs.. hát kivárta. Nagyjából, mert ugyan aszfaltra gurul ki, de kijutni még csak kerülővel, földúton lehet. Így járt, legalább újra szabad. Már ideje volt, épp kezdtem olyan fölöslegesnek érezni. Bele kellett már ülni és vezetni, hogy visszahelyeződjön a vigyor az arcomra.
Közben a nyári melegben megérett a gondolat, hogy megejtem amit húzok halasztok egy ideje. Az autóban gyári újautó illat, a bőrök olyan szép hibátlan száraz tapintású matt felületek. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy bőrápolózzam. Mi van, ha nem lesz ilyen többet? Ha nem mattul fel így, foltos lesz, mittudomén. Pedig bőrt az ápoltam már eleget, Zen egy fél tehéncsorda külső borítását tartalmazta. Ez ahhoz képest laza melónak ígérkezett.
Ma végre nekiálltam, Autoglym tisztítóval áttöröltem, aztán jöhetett a balzsam. Amilyen száraz tapintású volt, olyan szomjas is, nyelte, itta a bőrápoló balzsamot. Alaposan beledolgoztam, mégiscsak így lesz tartósan szép, ha megkapja a bőrápolást. Ha már itt a lehetőség a legelejétől elkezdeni...
Tényleg sétagalopp a 159-hez képest. Annyira, hogy még maradt kedvem, energiám a "buffing"-nak nevezett folyamathoz, amikor egy tiszta, száraz mikroszálas törlővel még körkörösen átdörzsölök mindent.
Naná, most még fényesebb kicsit, de meg kéne mattulnia holnapra. Az illat már nem újautó illat, hanem a régi jó ismerős, a bőrápoló illata. Igazából nagyon szerettem ezt a 159-ben is.
Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
A Giulia kényszerpihenőre megy... Az utcánkban és a szomszédos utcákban vagy 5 hete dolgoznak a munkagépek, elvileg három hét múlva jutottak volna el a kapunkig. Ma reggel arra bicikliztem vissza, hogy a kotrógép szedi a felső réteget egy négytengelyes billencsre.. a kapunk előtt. Egyelőre 10-15 centit szedtek le, holnap nekiállnak az úttükörnek. Ha nagyon akarnám még ki tudna menni az autó, de úgy döntöttem,hogy nem akarom. Egy hónap kényszerpihenő, de legalább tető alatt. Nem kockáztatok egy jégesőt, és lassan nincs is hova állni, mindenhol vagy az utcabeliek autója, vagy egy munkagép áll. Úgyhogy jó éjt Giulia, legközelebb már aszfalton gurulsz ki a kapun.
Az autót ugyanoda vittem, mint a tavalyi kis sérüléssel, ismét nagyon szép munkát végeztek rajta. Méltán jó a híre a műhelynek, mind hozzáállást, és a munka minőségét tekintve. A piros nem könnyű szín, mégis valahogy sikerült összejátszaniuk, hogy nem látszik különbség az árnyalatok között. A hátsó ajtóba is bele kellett fényezni ezért, hogy teljesen egységes legyen a látvány, de nagyon szépen összejött, újra nagyon jól néz ki az autó. Azt a mai napig nem tudom, hogy mivel tisztítják le a fényezés előtt, de visszamegyek, megkérdezem, mert ilyen makulátlanra én nem tudom lemosni/törölni sehogy.
Nagy öröm, hogy ismét ép, szép az autó, remélem nem válik rendszerré, hogy tél végén egy elemet javítani kell. Bár ennek is megvan az előnye, 11 évesen nem látszik 11 évesnek, csillog, villog mint az új. A friss fényezéssel most várok, de ha jövő tavaszig senki nem megy neki semerről, egy polírra elviszem a volt osztálytársam műhelyébe.
Megmondtam, ugye... Tudtam, éreztem, hogy ez lesz. Ez az év is úgy indult, hogy meghorpasztották szegény autót, ezúttal a másik első ajtót. Valahogy jobban esik így, hogy eleve úgy választottam autót, hogy ez nem számít. Majd most is megjavíttatjuk, ugyanolyan szép lesz megint, mehet tovább. Ezúttal egy anyuka tolatott bele az óvoda előtt. Nem láttuk az esetet, és le is lépett a tettes annak mostanság szokásos rendje, módja szerint. Mindezt két térfigyelő kamera látóterében. Hívtuk a rendőröket, kijöttek, tojtak rá. Nem volt kedvük dolgozni. Szerintük nem működnek azok a kamerák.. egy jegyzőkönyvet sem voltak hajlandók felvenni.
Nem maradt más, feljelentettük az ismeretlent. Eltelt egy hét, másfél, amikor csodák csodája csörrent a telefon, és egy zavart női hang kért sűrűn elnézéseket. Most voltak a rendőrök, ő volt, nem vette észre.
Ajajj...az súlyos baj, ha nem vette észre, kétszer biztosan belenyomta a vonóhorgot, és az bizony hangos amikor a lemezen csattan. Szóval pesze... Nekünk meg szerencsénk volt, mert tisztán látszott a rendszám a felvételen, így bejelentettük a kárt, jött a szemle, leadtam a meghatalmazást a fényező műhelyben.
Illetve időközben Föckös barátom közbenjárásával vettem egy komplett, újszerű jobb első ajtót. Szerencsémre króm keretes darab, így lett egy tartalék krómos kédergumim, ablakemelő, és minden sallang. Hosszú távon még jól jöhet.
