Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Még a nyaralás közben hazafelé kiégett az egyik xenon izzó. Meglepően erős ez a lámpa, egy lámpával jöttünk este, láttam jól. Itthon még meg is néztem, hogy esetleg megjavult..?
De persze nem.
Allegro-ról rendeltem két Orsam D1S Xenarc izzót, verhetetlen áron adták, 10500 Ft/db. Eredetinek tűnik, semmi különbség nincs ahhoz képest amit kivettem az autóból.

Ha az egyik kiég, a másik is hamarosan ki fog, úgyhogy xenont párban szoktam cserélni. menetirány szerinti jobboldalihoz négy csavart kell levenni, és a xenon trafót (ballasztot) ki kell venni a helyéről. A visszaszerelésnél a csavarokat nem könnyű visszajátszani a helyükre, főleg a felső kettőt, de megoldható.

A baloldalon van egy trükk, hogy könnyű legyen. Az ablakmosó beöntő csövének felső rögzítését ki kell pattintani, majd kihúzni az egészet a tartályból. Ezután bőven van hely, a gumisapka levétele után 2 perc az izzócsere.

A turbó mögötti két légtelenítő csavar típushiba. Műanyagból vannak, és a nagy hő hatására amit ott kapnak, szépen idővel elporladnak. Jó esetben csak a fejük törik le, rossz esetben a hűtőfolyadékot is elengedi.
Van több utólagos "tuning" csavar, többek között az Alfissimo féle nagyon szép, feliratos. Szállítással, ÁFÁ-val húszon párezer forint. Egy pár csavarért túl volt az ingerküszöbömön.

Gondoltam teszek a kisebbikbe sima rozsdamentes csavart, az van, a nagyobb 8-as helyére pedig valamit majd a csavarboltból. Aztán megláttam Aliexpressen egy készletet ami elbizonytalanított. Kb 100Ft-ból megoldható, ám látványosan olyan kókány..
Soha az életben nem gondoltam, hogy két csavarért adok 8e Ft-ot, de a kínai áruházfüggőség befűzött. Addig kuponoztam közel 10e-ről, hogy nyolcér' már nem bírtam otthagyni XD
Főleg a nagyobbik csavar miatt vettem meg, mert olyan széles fejű 8-as csavart nem feltétlenül egyszerű találni. Itt pedig azzal kecsegtettek, hogy oda való, pont jó.
Ráadásul titán csavar, rainbow coating-al. Ilyesmit biciklinél már használtam, és ott valóban titán csavar jött.
És úgy tűnik, hogy ez is valóban az lehet. Nem mutat rosszul, fogjuk fel optikai tuningnak egy olyan helyen, ami nem látszik. Sok értelme van, nyilván.

Viszont. Ahogy az Alfissimo féle, ez is alul sima fejű. Ugyanakkor a gyári M6-os csavarnak egy profil van kiképezve a tömítés számára. Vagyis minden olyan utólagos csavar, aminek alulról sima a feje és 11mm-nél nagyobb fejátmérővel rendelkezik, műszakilag nem korrekt megoldás. Annak ellenére, hogy jelen esetben gond nélkül működik.

Valószínűleg a kisebbik légtelenítőnél egy normál hengeresfejű imbusz csavar M6x12mm méretben pont megfelelne, tökéletesen illeszkedik rá a tömítés.

Összességében eddig a kínai tuning készlet is rendben van, jól bemelegítettem az autót, mentem egy tesztkört, nem cseppen, nem ereszt.

Idén megkockáztattunk egy autós nyaralást. Egyik gyerek sem bírja igazán a hegyek között autózást, de Szlovénia annyira hívogatott minket, hogy megpróbáltuk. Kicsit aggasztott, a Giulia csendesebb, kényelmesebb, jobban viseli a család. De ez van, Chilit pakoltuk tele, beültünk, mentünk. Nem volt mit gondolkozni ezen, hála az égnek, hogy a "másod" autónk ilyen könnyen hadrafogható.
Odafelé Ausztria felé mentünk. Hajnalban indultunk, átcsúsztunk az M0-án a reggeli csúcs előtt, és onnantól kényelmes utunk volt.
A cél Bovec volt,és a Soca (Isonzó) völgye. Ezt az utat simán bírta a család, és az autó is. Meglepett, hogy agyig pakolva, három gyerekkel sem karistol be hátul a kerék mint anno a 159-nél. Meglepett, hogy nem lett a plusz súlytól halovány gyenge a kis 1.4, és méretéhez képest tökéletes egyenesfutással szaladt. A tempó 145km/h körül volt, addig meglepően csendesen duruzsol a kis motor. Csupa meglepetés, ugyanis az elmúlt 5 év alatt, ezzel az autóval soha egy métert sem mentünk autópályán. Pedig teljesen szuper.
Élveztem vezetni, egy rossz szavam sincs, ez az autó így jó ahogy van. Az ülése hosszú távon kényelmesebb mint a Giuliáé...
Odafelé úton beugrottunk Olaszországba is egy kávéra (Tarvisio), majd irány Bovec.

Bovec és környéke gyönyörű, számomra szebb mint a tengerpart. Aki teheti nézzen ott szét, megéri. Kicsit az árak német turistásak, de a szolgáltatások is. Ejtőernyőzéstől a kanyoning-ig minden van. Nekünk kezdőknek a rafting elég volt elsőre, örök élmény.
Pár vízesést is meglátogattunk, és kis szurdokokat, fantasztikus látvány.

A hegyek közül aztán lementünk a tengerhez. Na ez fájt. Nem az autó miatt, hanem egyszerűen a gyerekek nem bírták. Rossz úgy szerpentinezni, hogy minden kanyart a legegyenesebben próbálsz venni, átlógva a szemközti árokig is ha kell, és mindegy.. dőlnek jobbra balra, megállunk, pihenünk, kínlódunk. 5 és fél óra volt a Google szerint 2 órás út. Az autó szerette pedig. És én is bírtam volna, ez a pici motor egy csoda. Ennek full mindegy, hogy 10% emelkedőn koppintok neki oda, ugyanazzal a kis mérges lelkesedéssel lódul neki, ugyanazzal a kis morci hanggal támad. Azzal a különbséggel, hogy terhelés alatt folyamatosan hallani a wastegate működést. Ahogy engedi el a fölösleges nyomást sssssz... és gázelvételre tüsszent egy diszkrétet. Húúú de bírtam.

A tengerpart.. na az is csodás. Izola, Strunjan Beach, Piran, meg kell őket nézni. Ami a legjobban tetszett, hogy nem volt turista tömeg. Egyszerűen a maga szépségében láttunk mindent. Kicsit kevesebb étteremmel, talán kevesebb szolgáltatással, de nekünk így jött be jobban. Piran valóban gyönyörű, és mediterrán városkát még sosem tudtunk megcsodálni brutál embertömeg nélkül. Itt akár üres utcákba is botlottunk, kanyarogtunk a kis sikátorokban egyedül. A populárisabb részeken voltak emberek, olyan komfortos nyüzsgésnek mondanám. Nagyon jó volt, szerintem jövünk még.

Hazafelé még Mariborba ugrottunk be, szintén szép város, szintén normális nyüzsivel, nagyon jó megállónak bizonyult.

A haza út sima volt, a teljes táv amit mentünk, 1989km volt. A fogyasztás a teljes útra 7.8l/100km.
Az autó hiba nélkül teljesített, igyazából sokkal többet mutatott mint vártam. Nagyon simán csendesen futott, még most is nagyon újszerű autó feeling volt. Szélzaj sem volt, 35 fokban gond nélkül mászott fel elképesztő szerpentineken, és végig valahogy érződött rajta egy magabiztosság, hogy bármit dobhatok neki, ő csak vidáman megoldja. Mintha meg sem érezte volna a plusz súlyt, az emelkedőket.
Utólag most örülök hogy kipróbáltuk hosszú úton, úgy ahogy van jó kaland volt.

Tavaly ugyan eldöntöttem, hogy Pádishoz autót bérelek, mert alig fértünk már be a kemping cuccal. Aztán másképp alakult. Pickupot szerettem volna bérelni, de mind elhordták a vállalkozók a környéki kölcsönzőkből. Néztem még más járgányokat is, de közben kialakult egy alternatív megoldás. Kiderült, hogy após tetőboxa még megvan valahol.
Ystuc barátom pedig kölcsön adott egy gyári tetőtartót. Hát legyen, próbáljuk ki így. Felszereltem a tetőcsomagtartót, bepakoltunk. A két sátrat így is ismerősök vitték utánfutón, de azon kívül minden lim-lom befért. Nem rossz találmány a tetőbox. Autópályán amúgy sem terveztem menni, 120-as tempóig pedig a plusz zajon kívül nem lehetett észrevenni semmit.
Szuper gondtalan utunk volt, Chili még mindig egy nagyon jó autó. A multiair reset meghozta az erejét is, jó formában volt. Az út utolsó része igazán technika próbáló. 20km alatt feltekeredik az út szűk 1300m magasságba. A végén elég meredek szerpentin van, nem ritkák a felforrt autók az út mentén.
A szerpentinről ezután egy köves úton kell legurulni a Glavoj völgybe. Egy gyönyörű völgy egy kis patakkal. Az elmúlt években sokan felfedezték, elég sokan lejöttek sátrazni.
Az út legvége a lejutás a sátorhelyekhez... a patakon keresztül. Idén valahogy minden olyan simán alakult, élveztem minden méterét.

Első éjszaka kicsit hideg volt, reggelre 6 fokott mutatott az autó hőmérője... éreztük.

Másnap megcsináltuk az éves nagy túránkat. Idén a Csodavár körutat. 14km, 7 óra alatt. Nagyon nehéz terep, tele meredek szakaszokkal. A Csodavár egy szikla dolinákból álló képződmény neve. Ezeken a sziklákon kapaszkodtunk le-fel, sokszor láncokban, sodronyokban kapaszkodva. A hegy belsejében egy barlangban folyik egy patak, ami szintén a körút része. Gyönyörű látvány, fantasztikus az egész. Visszafelé érintettük a Ponor rétet, ami szintén szemkápráztató.

Harmadnap levezetésnek még egy 10km-es túrát megcsináltunk, ez könnyebb terep, kevésbé meredek. A Szinister patak mentén gyalogoltunk fel a forrásig. A forrásvidék része elképesztően látványos, igazi poszterre való látvány. Aki arra jár, javaslom keresse meg, nagy élmény.

Hogy jövőre hogy lesz? Még nem tudom. Most így szuper volt. Chili azóta lemosva, kitakarítva várja a következő kihívást, ha már a Giulia így cserben hagyott minket.

Miután kiderült, hogy a Giuliával nem tudunk elmenni nyaralni, fel kellett pörgetnem a dolgokat. Szeptemberben volna esedékes a szervíz, kénytelen voltam előrehozni. A karbantartásokat megkapja évente, de külföldi, hegyi és autópályás túrára nincs felkészítve. A kiegyenlítő tartály barnul, a fagyállója sok éves, még ha nem is sok km van benne. A fékfolyadék szintén.
Mivel az időkép rossz időt írt vasárnaptól, nekiálltam egy napernyő alatt, hogy amíg birok eljussak a folyadék, szűrő cserékkel. Felbakoltam fagerendákra, és a gyermekemnek is megtanítottam, hogy addig autó alá soha nem megyünk amíg az fel nincs stabilan bakolva. Aztán leszenvedtem a haspáncélt, jól jött volna egy rendes akna, vagy csápos emelő.

Lassan haladtam, nem "rutinmunkáztam" el. Olaj le, amíg ebédeltem csöpögött ki. Aztán szépen kitakarítottam a szűrőházat, a multiair szűrő környékét. Ezután, tiszta körülmények közt kaptam ki a multair filtert, és tekertem vissza az újat. Voltak apró részecskék amit megfogott.
Hétezer, többnyire városi kilométer ment tavaly szeptember óta bele. Az olaj, olajszűrő ezt is neccesen bírja, kell a gyakori csere. A gyári olajszűrő alja elvált a szűrő többi részétől. Még most gyárit tettem bele, de valószínűleg érdemes MANN-ra váltani.
A friss olaj feltöltés után szépen üzemmelegre járattam, fűtés maxon. Már hallatszott, hogy mennyire örül a friss olajnak, nagyon kis sima hangja lett.
Mikor üzemmeleg lett, leállítottam, majd leengedtem a fagyállót. Nagyon meglepett, szemből nézve a hűtő jobb alsó sarkában van egy csőcsonk. Ezt kitekerve (13-mas kulcs), a csőcsonkból elkezd lejönni a fagyálló. Nyilvánvalóan marad ilyenkor a rendszerben, de a nagyja lejött szépen. Akinek ideje van, és alapos munkát akar, vízzel egyszer feltöltve újra le lehet engedni.
Amíg ez folyt le, kicseréltem a kiegyenlítő tartályt, majd a légszűrőt. A légszűrő bírta volna még, de hadd kapjon levegőt a kicsi turbó.
Végül visszazártam a leeresztőt, és feltöltöttem 1:1 arányban Paraflu fagyállóval és deszt.vízzel. A hűtőben szintén van bal fent egy bézs színű légtelenítő csavar, azt megnyitottam, fűtés rá, csöveket nyomkodtam, és szépen el is nyelte amennyit kellett.

Jött volna a fék. Az nem egy emberes, Tomi szomszédomat kértem, hogy segítsen. Ő inkább leszervezte, hogy a BMW szervízben tegyük csáposra, és ott cseréljük a fékfolyadékot egy kis esti e34 klubozás közben. Jó feelingje volt amikor három autóbuzi fékfolyadékot cserél. Többet BMW-ztünk kint, mint szereltünk. De így volt ez jó.
Végül annyira kihült Chili a csáposon, miközben kint kluboztunk, hogy a gyertyacserét is megcsináltuk. Rendesen, nyomatékkulccsal.

Másnapra csak a laptopozás maradt, és a bejegyzés a szervízkönyvbe. Szépen nulláztam az olajcsere számlálót, ezt sem tette meg három éve senki. Hibakód nulla. Hihetetlen. Sehol semmilyen hiba nincs benne. A menüpontok közt ráakadtam, hogy az ECU-nak is van olajcsere reset funkciója. Konkrétan a Multiair modul tanulja a paramétereket a degradálódó olajhoz, és olajcserekor ezt resetelni kell. Kellene..kellett volna eddig is.
Most megtettem. És vissza is jött a gázreakció amit hiányoltam. Olyan kis tompa volt most Chili. Reset után egyből megjött az a kis harcos karaktere. Szerintem kb soha senki nem resetelte még, ideje volt.

Holnap lesz 5 éve, hogy megérkezett hozzánk Chili, nagyon megszerettük és nagyon bevált. Napi használatú autó, kell vele foglalkozni, hogy jó formában maradjon. Ma is csinosítottam rajta, kipöttyöztem 3 kavicsfelverődést amit találtam rajta, kapott egy motortér tisztogatást (nedves rongyos törlést, én nem mosok motort). A rendszám dolog mellett még volt egy dolog ami rég zavart. A két első oldalsó index be volt ragasztva, mert valaki letörte a rögzítőfüleket róla. Nyilván amikor a jégeső után javították, ide nem telt az igényességből. Mostanra elkezdett itt-ott elengedni a ragasztás, nem nézett már jól ki.
A két gyári új index lámpa persze 3 éve a fiókban pihen... nosza most ezt is kicseréltem. Megnyugtatóan normálisan néz ki végre a helyén a két irányjelző.
Ezen kívül az éves szokásos pollenszűrő csere, klíma tisztítás is megvolt. Fél órás munka, megéri.
Ezzel kapcsolatos tapasztalat: A Febi aktív szenes(nek kinéző) pollenszűrő egy nagyon más minőségi kategória, mint amiket eddig használtam. Vastagabb, plusz réteg van az aktív szenes szűrőanyagon, robosztusabb az egész. Kicsit nehéz begyűrni a helyére, mert vastagabb is. Viszont befér, és egész biztosan komolyabban szűr, mint a gyári dobozos amit eddig használtam.

Utolsó képen a két doboz cucc amit még beépítésre/betöltésre vár.

U.i. A Firanto javítóstiftet nagyon tudom javasolni! Van ecsetelős része a nagyobb plezúrokhoz, és egy hajszálvékony fém cső vég is van rajta, kavicsfelverődést pöttyözni. Nagyon jól, könnyen használható, és pontos a szín.

5 éve, amikor elhoztuk, kétoldalas ragasztóval felpattintottam a rendszámot ideiglenesen. A svéd pici rendszám pici helyére. Jól nézett ki, csak kicsit hülyén..Később vettem rendszám tartó műanyag toldatot a normál nagy méretű rendszámhoz. Ezt el is vittem lefényeztetni színkód alapján. Majd négy és fél évet pihent a műhely polcomon.
Valamiért ma volt az a nap, hogy leszedtem az ideiglenes megoldást, és végre feltettem normálisan a rendszámot. Újra kétoldalas ragaccsal, hiszen bevált.
E-Bay-ről rendeltem javító stiftet is, és az orrán levő két kis plezúrt is gondosan kijavítottam. Meglepő, alig látszik. Kapott egy waxot is. Még mindig szép nagyon ez az autó.

A téli átállás megtörtént. Ahogy néztem, a nyári gumikon még egy szezont kibír majd a minta. A szélét kicsit eljátszottam, de összességében jó lesz ez még.

Jövő hétre fagyot mond, a gumisok előtt kígyózó sorok. De jó hogy végre elhoztam onnan a kerekeket. Pláne, hogy a tavaly őszi kapkodás nyomát is megtaláltam az alvázvédő rétegben. Beletolta a krokodil emelőt..
Itthon mindig van Koralkyd rozsdagátló alapozó, azzal javítottam a hibát. Időben észrvettem, még fényes tiszta fém kandikált ki.
Egyúttal a hátsó keréknél a filc mögött is kitakarítottam a küszöbök végét.
Végül téli kerekek fel, beállítottam a nyomásokat, majd lemostam és elraktam a nyári felniket. Ja, és gyorsan elszaladtam téli szélvédőmosóért, azt is betöltöttem, úgyhogy jöhet a hideg.

Kb 26-án eszembe jutott, hogy hoppá, idén lejár a műszaki! Hú de eltelt két év megint...viszont 5 nap maradt az érvényességből. Mindez persze jó ha pénteken jut az ember eszébe, lehetőleg délután 4 körül. Na de gond egy szál sem, átsétáltam a közelben lévő vizsgabázisra. Hogy miért nem ide hortam eddig is, nem is értem. Adtak is időpontot ma reggelre. A felkészítés annyi volt, hogy szép tisztán vittem az autót pontban 9-re. Sütött a nap, kint nézegettük az autókat a parkolóban, műhely mögött a gyerekkel. Megcsodáltuk, hogy az ott ácsorgó Giulia Veloce fékje milyen újszerű :-))) Aztán fél 10-re friss műszakival otthon is voltunk. A 13 éves autó még most is hiba nélkül vette az akadályt. Remélem az OT-n is így megy majd át...