Az autót ugyanoda vittem, mint a tavalyi kis sérüléssel, ismét nagyon szép munkát végeztek rajta. Méltán jó a híre a műhelynek, mind hozzáállást, és a munka minőségét tekintve. A piros nem könnyű szín, mégis valahogy sikerült összejátszaniuk, hogy nem látszik különbség az árnyalatok között. A hátsó ajtóba is bele kellett fényezni ezért, hogy teljesen egységes legyen a látvány, de nagyon szépen összejött, újra nagyon jól néz ki az autó. Azt a mai napig nem tudom, hogy mivel tisztítják le a fényezés előtt, de visszamegyek, megkérdezem, mert ilyen makulátlanra én nem tudom lemosni/törölni sehogy.
Nagy öröm, hogy ismét ép, szép az autó, remélem nem válik rendszerré, hogy tél végén egy elemet javítani kell. Bár ennek is megvan az előnye, 11 évesen nem látszik 11 évesnek, csillog, villog mint az új. A friss fényezéssel most várok, de ha jövő tavaszig senki nem megy neki semerről, egy polírra elviszem a volt osztálytársam műhelyébe.
Megmondtam, ugye... Tudtam, éreztem, hogy ez lesz. Ez az év is úgy indult, hogy meghorpasztották szegény autót, ezúttal a másik első ajtót. Valahogy jobban esik így, hogy eleve úgy választottam autót, hogy ez nem számít. Majd most is megjavíttatjuk, ugyanolyan szép lesz megint, mehet tovább. Ezúttal egy anyuka tolatott bele az óvoda előtt. Nem láttuk az esetet, és le is lépett a tettes annak mostanság szokásos rendje, módja szerint. Mindezt két térfigyelő kamera látóterében. Hívtuk a rendőröket, kijöttek, tojtak rá. Nem volt kedvük dolgozni. Szerintük nem működnek azok a kamerák.. egy jegyzőkönyvet sem voltak hajlandók felvenni.
Nem maradt más, feljelentettük az ismeretlent. Eltelt egy hét, másfél, amikor csodák csodája csörrent a telefon, és egy zavart női hang kért sűrűn elnézéseket. Most voltak a rendőrök, ő volt, nem vette észre.
Ajajj...az súlyos baj, ha nem vette észre, kétszer biztosan belenyomta a vonóhorgot, és az bizony hangos amikor a lemezen csattan. Szóval pesze... Nekünk meg szerencsénk volt, mert tisztán látszott a rendszám a felvételen, így bejelentettük a kárt, jött a szemle, leadtam a meghatalmazást a fényező műhelyben.
Illetve időközben Föckös barátom közbenjárásával vettem egy komplett, újszerű jobb első ajtót. Szerencsémre króm keretes darab, így lett egy tartalék krómos kédergumim, ablakemelő, és minden sallang. Hosszú távon még jól jöhet.
Úgy tűnik, hogy én ezt nem bírom ki, vadásznom kell alkatrészekre. Most a Giulietta az alkalmasabb alany az ilyesmire. Az elmúlt három négy tankolásnál már nagyon küzdeni kellett a tanksapkával, egyszerűen nem rögzült vissza, csak recsegett. Benzinszag is volt, pont ezért, hiába gondoltam, hogy sikerült végül visszatenni, úgytűnik mégsem. Simán csak leemeltem a betöltőnyílásról. Szét is szedhettem volna, hátha javítható, bár a műanyag recsegés hang nem sok jót sejttet. Sőt vehettem volna 14e-ért új gyárit. De annyira adta magát egy harmadik megoldás, hogy az alkatrész vadász énemnek muszáj volt...
Szóval kapott egy szép gyári alu tanksapkát. Annyira illik hozzá. És ha már rendeltem, pótoltam a hiányzó pozitív saru burkolatot az akkumulátoron, és egy "utolsó darab" facelift előtti gyári szőnyegre is lecsaptam gyorsan. Az igazán jó árban volt, és jár hozzá gyári rögzítőpatent is. Ez majd tavasszal költözik a helyére.
Az ősz nagy kérdése volt, hogy mi legyen télen. Letenném boldogan a Giuliát, de reggel valahogy a legkisebb harcosnak el kell jutni az óvodába. Ami bő másfél kilométer. Normális időben közel van, biciklivel sem téma. Szeles hidegben nagyon távolinak tűnik, olyankor autó kell. A telkünkhöz földút vezet, esős időszakokban szörnyű közlekedni, tócsák, gödrök, sokszor tó méretű mélyedések, sajnálnám a Giuliát. Szeptember óta aktívan figyelem az olcsó használt autó kínálatot, először harmadik autó volt a terv. Egy Cinquecento, rossz Polo, vagy akár egy 146? Aztán telt az idő, bicikliztünk sokat, a Giulia pedig jó ha tízszer járt az óvoda előtt. Négy nap van hátra az oviból, azt hiszem a 2021-et kihúztuk nyári kerekeken, harmadik autó nélkül, a Giulia eddig még csak koszos se lett. És még van kb. nyolc tanítási hét márciusig. December elején már láttam, hogy mi a helyes megoldás, nekiálltam inkább téli kereket keresni..
Már csak azért is, mert ez az utolsó nyolc hét. A munkagépek már az utca közepén fektetik az esőelvezető csöveket, tavasszal pedig végre aszfaltoznak.
Téli kerék. Ha az olyan egyszerű lenne. Miután szembesültem vele, hogy gyári felnit nehéz szerezni, és ha sikerül is egy vagyonba kerül, a jófogást kezdtem túrni. Találtam is 5x110 R18 ET35-ös felniket, nem is csúnyákat, jó árban. Itt le is zárhattam volna a sztorit, jó áron szép felni, rendelek gumit rá, szaladhat a szekér.
Igen ám, de én akkor is 18-as gyári felniket szerettem volna, ha lehet felemás szettet. Lehetőleg nem a világ összes pénzéért, hihetetlen árakon kínálják ezeket. Több hét vadászat kezdődött. Ezt amúgy igazából szeretem, és általában sikerül is levadászni a jót, jó áron.
A fiatalkatreszek.hu-tól rendeltem akciós TPMS szenzort, az utolsó darabok voltak. Aztán felni kupakot is, az is itt volt a legjobb árban. És közben rátaláltam arra amit kerestem, találtam gyári kétszéles felni szettet emberi árban. Ma kaptam az értesítőt, hogy szállítás alatt, a két ünnep közt érkezik. Izgatottan várom.
2021.12.20. Időközben, váratlanul hamar a felnik is megérkeztek. Tényleg újak, hibátlanok, nagyon szépek.
2022.01.05. Összeálltak a kerekek, jól néz ki így is az autó. Kevésbé sportos, inkább elegáns, de valahogy jól is esik ez a változatosság. A szélesebb hátsó kerekek így elegáns formában is nagyon jól néznek ki.
A gumis akihez járok, már egyedül dologzik, úgyhogy hetekre ad időpontot. Viszont végre újra minőségi a munka, úgyhogy nem bántam, kivártam. Ma tette fel a téli garnitúrát, frissen mosva, egyensúlyozva. Még korábban beszereztem négy felnikupakot, hogy ne kelljen cserélgetni szezononként. Jöhet a hó!
Itt az őszi szünet, Chili egy hétig pihenhet. Kapott egy teljes takarítást, bőrápolást és waxos áttörlést.
Tartottam tőle, hogy Chili varázsa elmúlik, és a Giulia árnyékában már nem tűnik majd olyan izgalmas kis játékszernek.
Szerencsére nem ez történt.
A Giulia egy kifinomult gép, gyors, precíz, jó vezetni.
A Giulietta mégsem vált unalmassá mellette. A hangjai sokkal hagyományosabbak, nekem jobban tetszik. A motor hang, a kipufogó dörmögése, fordulaton az Alfás trombitálás. Persze tompítva vannak, de jó hangok. A kézi váltó a rövid fokozatokkal, az agresszív gázreakció olyan kis dög autót adnak ki, amivel nagyon könnyű ledobni a láncot. Bármilyen békés szándékkal indul az ember a sarki fűszereshez, vagy a templomba, egy ártatlan momentum és elszakad a cérna. Egy sárgára váltó lámpa ami még annyira nincs messze.. vagy egy üres sáv, az erdő felé senki nem megy.. akkor kerülünk. És vége, onnantól ha Herendi porcelánnal van tele a csomagtartó az sem számít. Jobb pedál, bal pedál, jobb pedál, bal és jobb és vissza fokozat és jobb, és bal és jobb és átnyúl a jobb, sarokkal jobb jobb, bal, visszakapcs, nagyonjobb, bal nagyon jobb :-)
Nem hothacth, nem versenyautó, csak egy szép kis Alfa, amivel szuper jót lehet autózni. Ügyes hozzá a futóműve, rugózik, kanyarodik, jó a súlyeloszlása, tapadása, és még az alap fékek is nagyon magabiztosan fogják meg. De leginkább van benne valami vidám lekesedés, ami élménnyé tesz minden métert.
A színnel tudtam mit vállatam be. Könnyebb ügy, mint a fekete, de épp csak kicsivel. A 146 esetében sem volt könnyű tisztán tartani, de egy-egy mosás, áttörölgetés után az esztétikai élmény megérte a fáradozást. Ez olyan kis öncélú öröm, de felfogható műélvezetnek. A Giulia megrendelése előtt sosem láttam élőben a Visconti Verde színt, csak reméltem, hogy hasonlítani fog a 146 Verde Bottiglia színére. És szerencsére igen. Picit más árnyalat, de nagyon hasonló élmény ránézni. Úgyhogy újra örömmel vállalom a küzdelmet, mert az lesz vele.
A K2 gyors waxot ezen is kipróbáltam, és sokat javított itt is a mosás utáni nyers állapoton. Viszont minden apró törlésnyom megmarad, a mikroszálas kendő amilyen könnyen működik a piroson, annyira nem jó ezen a sötét fényezésen.
Attila erre is ajánlott eszközt, szintén K2 termék, egy szintetikus törlő. Ma elvittem lemosni, majd itthon direkt nem waxot, hanem sima üvegtisztítót használtam a foltok letörlésére. Ez gyorsan megvan, kb 5 perc áttörölni az autót. Ha nem süt a nap, akkor ennyi meg is teszi. Ha süt, akkor egy maszatos, foltos fényezés az eredmény.
Úgyhogy kimosott, nedves mikroszálas törlővel az egyik kezemben, a K2 törlővel a másikban, nekiálltam áttörölni az autót. A mikroszálas törlőt többször kiöblítettem közben. Ez így egy jó negyed óra munka, de tényleg eltűnik a maszatos kinézet. Ezt a fura maszatosságot nyilván az okozza, hogy a wax réteget kenem ide-oda, ez a gyors wax hátránya (?).
Az eredmény ha nem is tökéletes, de tényleg szép, öröm ránézni. És pont azt az esztétikai élményt adja, amit a zöld 146 adott.
Tudom, hogy még több fáradozással, még több munkával akár tökéletesre is tisztítható, de én megállok ezen a szinten, úgyis koszos lesz :-)
Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.
A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.
A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.
Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.
200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.
Eltelt egy év, elszaladt 8000km. Az első évet hibátlanul teljesítette az autó, reméltem is.
Ma hoztam el a szerelőtől, megtörtént az olajcsere, szűrők cseréje, klíma tisztítás, pollenszűrő csere. Mindenből gyári alkatrész került bele. Illetve pár pozitív véleményen felbuzdulva beépítettek egy erősített kivitelű gyári tartóbakot.
Nos itt a baki. Tényleg eltűnt az a kis rezonancia, nem rezeg a jobboldali tükör. De eltűnt az autó mérges karaktere is. Elcsendesedett. Nincs "vráááámmm", nincs az az instant, széttéplek-megeszlek reakció, csak a távolban dolgozik a kis motor. Kingának sem tetszik, nekem sem. A bak mizéria csak utolért újra, de már rutinos Alfásként. A gyári bakot csavarjaival együtt kihalásztam a hulladék vasak közül és hazahoztam.
A szerelő lebeszél a visszacseréről, mert nem hiányzik semmilyen alkatrésznek a plusz rezonancia. Igaza van, de nekünk meg hiányzik, ez így túl modern autó, Chili nem ilyen. :-)
