Blog >> stelvio
Anno mikor a Black Monstert vagyis a 2.4 Q4-et eladtuk, és megvettük a TBI-t, pár évre terveztünk. Gondoltam lesz majd jóáras Giulia. Hát nem lett mert közben pár dolog megkavarta az autópiacot. Közben végig nézegettem a hahu-t, mobile-t, jöttek időnként a hirdetések, egyre magasabbra kellett emeljem a limitet. Eleinte Giuliában gondolkodtunk, de lassan eltolódott a Stelvio felé. Ez utóbbi Mártinak jobban tetszik, nekem pedig az volt a lényeg hogy a Giulia/Stelvio párosból akartam egyet. Megkértem egy győri ismerősöm, hogy próbáljuk ki be tud-e jönni a kapun a Giulia. Ez azért érdekes, mert a járda magas és meredek feljáró van az útról. A TI is leért ha nem okosan mentem ki-be. Hát a Giulia is igen neccesen fért csak el. Ez viszont végleg eldöntötte a dolgot, Stelvio lesz, de az meg drágább :) Innentől már csak Stelvio hirdetéseket néztem. 11-12m-ig lehetőleg 2018 vagy újabb, 100e km alatt. Bp-en megnéztünk egy dán importot, ami piros volt, de gyöngyvászon üléses, csepegett a szilikon és gyanús volt hogy birizgálták a jobb hátsó ajtót. Szerintem törött volt. Szövet üléses gyakorlatilag nincs csak újban, az meg többe kerül mint amit szeretnénk autóra költeni. Aztán egyszer csak, egy szerdai napon szembe jött ez a piros 2017-es kevés km-es, 280 lovas Siófokról. A SioMobilnál volt bizományban. Elentünk megnézni, közelről is szép volt, őszintén koszos. Bár a tulaj kitakarította, de irgalmatlan kosz volt a kevésbé látható helyeken és a motortérben. Viszont a vezetőülés oldalsó burkolatának töröttségén és pár apró karcon kívül gyakorlatilag hibátlan, a bőrülés szép és a számomra egyik legszebb 20-as gyári felnik vannak rajta jó gumikkal. Kiderült hogy a volt siófoki polgármester felesége a tulaj. 10.5m volt a kikiáltási ár. Elvittük próbakörre, az értéklesírtő odaadta a kulcsot hogy menjünk. Csak kis utcákban mentünk egy kört ott nem éreztem azt a nagy erőt. Ajánlottunk 10-et, végül 10.1-ben megegyeztünk.
Lepapíroztuk, a tulajnál leültünk és intéztem biztosítást gyorsan illetve átutaltam, aztán haza indultunk. Az úton már kijött a póver. Nagyon jól mozog, megy ahogy kell, tetszik nagyon. Kissé fura a magas üléspozíció, de hamar megszoktam. Intézem az eredetvizsgát és az átírást.
Nyaralásból hazafelé egy kis izgalom reményében a Stelvió hágón keltünk át. Bormio felől mentünk dél körüli órákban. Tiszta idő, 28 fok a völgyben, 19 fok az átkelési ponton. Az úton több biciklis küzdött, mint autó, szerencsére azokból maximum 10 lehetett. Pár motoros volt még. Gyerekek kaptak daedalont, asszony meg bírja. Kipufogót hangosba kapcsoltam, Race mód és hajrá. Mindenkit megelőztem :D
Jóllehet ide inkább a látvány miatt jönnek, mert a kanyarok lassúak. Legtöbb visszafordító, de volt egy-két gyors kanyarral tűzdelt viszonylag egyenes szakasz. A 200 éppen nem volt meg. Talán az emelkedő és a magasság miatt ritkább levegő miatt.
Pár szűk alagút is lassít, van egy lámpás is köztük, ahol csak egy jármű fér el.
A látvány valóban lenyűgöző. Ahogy fogy a növényzet és a kopár sziklák között feltűnnek a gleccserek.
Fent nem álltunk meg, tömeg volt. Lefelé a nyugati oldal rém unalmas. Semmi más, mint meredek egyenes szakaszok hajtűkkel összekötve. Sajnos az egyik jobbosban a bal eleje leért, bármennyire óvatoskodtam. Kár. Onnantól csak a külső íven mentem. Ha jött valami, inkább vártam.
A képek a keleti oldalon készültek. Valaki ebből él, jól teszi.
Mindkét útvonalon jártam már korábban, a Transzalpinán a Giuliámmal (még tesztautó korában), a Stelvión pedig egy Stelvio tesztautóval, Rákóczi Ferivel.
Ezekről készültek jó kis videók is, ha nem láttad volna őket, ide kigyűjtöttem:
AlfaFest + Transalpina videó (2019 június)
Stelvio goes to Stelvio - 1. rész , 2. rész, 3. rész (2017 június)
Ezeket az élményeket ismételtük meg idén a Giuliával, és hát ismét meg kellett állapítanom: ha jót akarsz autózni, a Transzalpinára mész.
A Transzalpinát júniusban sikerült meglátogatni, épp azon a héten, amikor a hágót megnyitották, így szinte alig voltak. Kevés motoros, és néhány autós járt azon a hétvégén a hágón, gyakorlatilag akadály nélkül tudtunk megjárni többször oda-vissza az útvonalat. Az aszfalt szinte végig tökéletes (egy-egy úthiba a tetején és az alsó szakaszokon is akad), ezen nem kell aggódni. Sok facebookos kommentben olvasom, hogy szarok az utak Romániában és Erdélyben, ezt szeretném megcáfolni, sajnos sokkal jobbak, mint összességében itthon. Nyugodtan el lehet indulni peres gumival is.
A Transzalpináról írtam már cikket is, így csak a lényeget foglalom össze: 2145 méter magasra vezet fel egy rendkívül jól autózható út, amely olyan, mintha egybefűzték volna a világ összes versenypályájának a kanyarjait. Csak itt néha jönnek szembe is... :) Ennek ellenére simán lehet tempósat autózni felfelé és lefelé is, nem áll minden sarkon rendőr és szinte nulla a forgalom.
Nem úgy, mint a Stelvión. Augusztusban Gyopival tettünk egy északolasz túrát, Velence, Milánó-Arese (Alfa múzeum) Comói-tó, Stelvio, Garda-tó, Verona és Trieszt érintésével. A Stelviót mindenképpen meg akartam mutatni Gyopinak, de összességében most csalódás volt. Ugyanis sikerült pont egy olyan napot kifogni (pedig csütörtök volt), amikor szinte megtelt a hágó. Rengeteg motoros, kerékpáros, és ugyanannyi autós kereste fel ezt a népszerű útvonalat. Szépnek szép volt, de nem jelentett autós élvezetet, max annyit, hogy elmondhattuk: felautóztunk a Stelvióra. Odalépni nem nagyon lehetett, mert csúcsforgalom volt. Szóval felmentünk (2757 méter), csináltunk pár fotót (útközben is), aztán menekültünk...
A Garda-tó felé utunk a Gavia-hágón át vezetett, amely viszont kárpótolt mindenért. Szépséges hegyek között vezet ez is, és a forgalom is minimális volt. Itt már lehetett egy jobbat autózni, de az itt vezető út sokkal keskenyebb, így azért ez sem egy száguldozós útvonal.
Aztán következett a Tonale-hágó, amely a Val di Sole völgyben vezet 1884 méter magasságban. A Garda-tó felöli része sok helyen több sávos, tempósat lehet autózni, de mivel sok síközpont és üdülőhely mellett vezet el, a forgalom sem kicsi.
A felsorolt útvonalak mindegyike gyönyörű és kihagyhatatlan, ha szeretsz autózni, keresd fel a Transzalpinát és a Stelviót is. Előbbin tényleg hatalmasat fogsz vezetni és élvezkedni, de a Stelvio is kihagyhatatlan, mert óriási élmény végigmenni a szerpentinen a gyönyörű tájat nézve. De ez a legtöbb esetben egy sétaautózás lesz. Amely ugyancsak élmény. Hiszen ezért szeretünk vezetni. Hogy eljussunk gyönyörű helyekre.
Kis statisztika. Az Erdély-Transzalpina túránk 2248 km-es volt, és 9,6-os átlagfogyasztással jártuk meg. Ebben azért voltak hatalmas örömautózások :)
Az olasz túránk 2393 km volt, és 8,2 literes átlagfogyasztást produkált az autó. Ebből is látszik, hogy errefelé kevesebb volt a padlógáz...
Alfacityn nem egyedül voltam, látták sokan mások is, szóval erről a részéről nem is írnék sokkal többet. Ja, végre a zene is rendben volt. :)
Amiért mégis bejegyzést érdemel, az a Stelvio. Nyertem ugyanis egy próbakört vele. Sose rejtettem véka alá, hogy nem vagyok kifejezett rajongója a SUV műfajnak (és akkor még finoman fogalmaztam), az Alfa nekifutására mégis kíváncsi voltam, mert előbb-utóbb szeretnék egy Giuliát, és a hajtáslánc az emeletes Alfában is nagyon hasonló - ha nem ugyanolyan.
Kivártam, amíg két másik nyertes elvitte a két tesztautót, hogy választhassak. Természetesen a benzinest vittem. A beszállással és az ülés-kormány-tükör szentháromság beállításával nem volt gond. Az automata váltóval gyorsan megbarátkoztam, hála az előző autóm Selespeed váltójának - igen, teljesen más, de legalább az nem volt újdonság, hogy kuplung nélkül is lehet autózni. Egyszer sem léptem páros lábbal a fékre. :) Az is megkönnyítette a barátkozást, hogy a ZF 8HP álomszerűen működik. Nyilván nem véletlen, hogy manapság ő az iparág etalonja. A 280 lovas TB pedig fenomenális. Volt szerencsém 147 GTA-hoz, de ez a dög sokkal durvábban megy. Nehéz megmondani, hogy van-e egyáltalán turbólyuk, mert ha van is, az automata teljesen eltűnteti. Erő, az van. Bőven. Ha elképzelem, mekkorát léphet egy könnyebb és alacsonyabb Giuliában... kell! Szinte mindent jobban tud, mint a saját autóm. (Azóta beletettem a seggem egy Giuliába is: most már biztos, hogy az kell.)
Egyedül a hang fog hiányozni, de az nagyon.
Hja, az utolsó meglepetés a kiszálláskor várt. Kinyitottam az ajtót, ahogyan szoktam, kiléptem az autóból, ahogyan szoktam... csak a talaj nem ott volt, ahol szokott. Kevés híján megkóstoltam egy zánkai fűcsomót. :)