Jót mentünk a múltkor, de a mátrai kaland hagyott egy kis űrt. Motoszkált bennem, menni kellene újra. Vasánap sógornőmet el kellett vinni a reptérre, onnan meg már nincsenek messze a hegyek. Kis kerülővel jövök haza.
11 körül voltam Egerben, 25-ös út tele, Mónosbél felé már kevesebben mentek. A falu után egy ezüst Arteon akart megkergetni, ne viccelj. Különben is elhúztam Balaton felé. A fehér aszfalt most sem tetszett. Ez alkalommal még az eleje is csúszkált. Ózdon tankolás, ebéd, késő van.
Elhatároztam, Szirket kihagyom, marad Nyilas, onnan tovább 535, 67, 66. Meg sem állok Poprádig (tankolni azért kell) majd fel az 534 Magastátra.
Persze Aggtelek, Jósvafő, Szin nem maradhat ki. Trizs után az erdőben van egy kombináció, ami legtöbbször megszívat. Jó lenne már megtanulnom. Egy bővülő balosból gyorsítok ki, enyhe emelkedő, majd lejtő és szűkebb jobbos. A csel ott van, hogy az emelkedő miatt az egyenesen menő földutat vélem jó iránynak a hiányzó fák látványa okán. Elememben voltam, ballal fékezni már rutin, nyomtam kanyarból kifelé, hopp a jobbos baszki. Nagy fék jobbra beránt, eleje fog, hátulja finoman indul, dolgozik a difi, dolgozok én is, megvan. Állat ez az autó.
Autók száma nullához közelített errefelé, chopperesből volt kettő. Szin felé bukkanó kipipálva. Jósvafő után páran küzdöttek egymással, de nem aggattak sokáig. Irány Pelsőc, Csetnek, Henckó, Veszverés, Nyilas.
A hegyről lefelé már nyúlt a fékem. Arra gondolok, a bal lábammal jobban igénybe veszem a féket. Többet használom, élesebben veszem a kanyarokat, belenyúlok íven ha kell és nincs meg az az idő, amíg átlépek jobbal a gázról. Olykor még együtt is nyomom a két pedált. Na ez az acél féknek már sok. Visszább kell venni. De azért betyár volt ahogy felvégtattam a hegyre.
Az 533-ason még elmentem az elágazásig, majd vissza Hollópatak felé. A keskeny hullámvasút fekszik az autónak, a 67-es széles gyors, a 66 Vernárig új, de a kanyarokban pirosra festették(?) az íveket és nincs meg a bizodalmam. Helyenként szemcsésnek tűnik, amelyek leválnak. A ritmusa sem jó, fura. Szepesvéghelyig van pár kanyar még, aztán Poprád után a látványé a főszerep. Az 534 széles és emelkedik a Magas-Tárta felé.
Magastátrán leparkoltam a sikló(?) közelében amivel 1250m-re jutottam fel. Kicsit sétáltam a gyalogúton az első patakig. Ott uzsonnáztam meg. Fél 5 körül volt már. Lenyűgöző a sziklás hegy látványa.
Hazafelé a bejárt úton jöttem kitérők nélkül. Poprádon még odafelé tankoltam (50l csepegtetve). A 3x megelőzött motorosokkal beszéltünk pár szót. Magyarok voltak Losonc környékéről. Ők egyenesen a Tátrához mentek, amíg én keringtem a kerülőutakon.
A Mátrát most sem hagytam ki. Már lemenőben volt a nap. Vasárnap este lévén nem kellett a forgalommal bajlódni. A legtöbb bajt a szélvédőn szétfolyó rovarok okozták. Parádfürdő után egy gyors takarítás után elindultam a felfutó felé. A mindenit, ez jól sikerült. Lefelé besárgult a kútoszlop, Gyöngyösig elgurulok. Itt ugyancsak 50l ment bele.
Autópályán nem volt gond.
1145 km
48893 km
Idén jóformán nem is használtam még az autót. Nem mondhatom, hogy a tavalyi benzin van még benne, de ritkán látott benzinkutat és kanyart az biztos. Szolnokon és Békéscsabán voltam vele, meg pár km-t gurultam helyben.
Június 7. egy ideje be volt karikázva a naptárban. Szlovák kör Ferivel, csupa izgalmas utakon.
Találkozó Egerben stílusosan benzinkúton. Nehezen megy a nafta a forró autóba. A csepegtetéstől beáll a jobb kezem.
A 25-ön indultunk. Jó az új aszfalt. Sajnos forgalmas ilyen időtájt, előzni kevés helyen lehet, hagyom. Ózdra Farkaslyuk felől megyünk, közben kis kitérővel Borsodnádasdra. A fehér aszfalton még gázt sem kell nyomni farcsóváláshoz. Nem szeretem, nem érzem az autót, közel a korlát.
Serényfalva után elpárolog a forgalom, nyomás, Szinig meg sem állunk. A bukkanó kötelező elem, utána mehetünk vissza Aggtelekre, onnan át a határon.
Pelsőc, Csetnek, Lubény, Szirk. Itt elvesztettem Ferit, mert rossz instrukciót adtam a szirki fordulót illetően. Én megszokásból Szirk után elmentem az 526 elágazásig. Kedvenc szakasz. A buszmegállóban várakoztam, amíg Feri ideér csinálok pár képet. De csak nem jön. Telefonon elértem, már elindult visszafelé, találkozzunk a Nagyrőcén a kúton.
Szirk felett kicsit lehet gyakorolni a fordulást, megyeget.
Nagyrőcén csepegtetés. Jó időbe telik így 50 litert beletenni a tankba. Tovább Veszverés, Nyilas. Hegyre fel zseniális. Szendvicsezni megálltunk Nyilason a templommal szemben. Éppen esküvő zajlott, épp elfértünk.
Kis pihenő után 533-ason fel a hegyre. Ott egy gyors fotózásra megálltunk, majd irány 546. Jó kanyarok vannak a völgyben is, de az izgalmas rész utána jön az 549-esen be az erdőbe. Szomolnok után az 548 hab a tortán. Kedvenc szakasz a templomtól Stószig meg vissza, többször is.
Ebben az egész autózásban a kanyarok és a domborzat változatossága és összhangja adja az élményt. Ezt kevés útvonal adja, zárt pálya meg még annál is kevesebb. Szerencsések vagyunk, hogy ezt megélhetjük. Ha társaság is van hozzá, még jobb.
Hazafelé ismét Aggtelek felé tértünk vissza. Ózd után Egercsehi felé vettük az irányt. A 25-ösön kivárásra autóztam. Pl. Szarvaskőnél megálltam, vártam, hogy eltávolodjanak az előttem haladók és csak akkor indultam, amikor jöttek mögöttem. Ez egész jól sikerült, Eger előtt csak 3 kanyar maradt ki. Eger után még egy mátrai kanyart beiktattunk.
A 24-es út fénypontja a parádsasvári felfutó. A visszafordító kanyarba érkezéssel hangolódok rá, 5-ből fékezve 2-be tartott gázon fordulok, kijárathoz közeledve gyorsítás, far elindul. Jó móka.
Ez esetben ez elmaradt, mert egy csapat motoros még Parádfürdő után lassításra intett, mérnek?
Egy-egy kanyart sikerült kiélveznem, de jórészt a megbújó trafit kerestem. 60-as, 40-es táblák, rossz vicc. Aztán az egyik visszafordítóban egy fickó integetett. Olaj az úton, motor a szalagkorlát alatt fekve, hát ez volt. Utána kicsit megeresztettem, berértem egy MX5-öt, kivárás, már jönnek is hátulról, 3-as BMW. Nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, majd máskor, gyerünk haza.
Gyöngyösön elköszöntünk egymástól, ki-ki ment a maga útján. Jövünk még!
1144 km
47709 km
A nyekergés nyomába indultam. Felső lengőkarra gyanakodtam, hiszen a stabilizátor szilentjeit nem olyan rég cseréltem lila műanyagra.
Emelőre fel. Kerék le, stabpálca leköt. Na megvan a forrás. Mégis a rúd a ludas. Visszanézve a képeket, a nem is olyan rég 4 év 2 hónappal és 40 ekm-rel ezelőtt volt.
Szóval ez a lila műanyag sem bírja tovább a gyári szilentnél, de legalább a rudat nem ette meg. Később vissza tudom tenni a gyári gumit újabb 40 ekm-re. De most egy komplett új rudat kap. Még jó, hogy annak idején 2 GTA stabilizátort vettem.
Pár meglepetés azért még adódott ezen kívül. Jobb belső féltengely gumiharangról a bilincs eltűnt. A vezérlés műanyag fedelének egy csavarja szintén. Az alsó hűtő cső már tűréshatáron kívül eresztette a fagyállót. Nem halogathatom már tovább a javítását.
Kornél felajánlotta, hogy üregvédelemben, fényezés javításban számíthatok Rá. Most, hogy emelőre került az autó el tudott jönni ezzel foglalkozni. Lebontottuk a dobbetéteket és kiszedtük a gumidugókat. A kasztni jó álapotnak örvend. Nagy beavatkozás sehol sem szükséges. Érdekes, hogy a bal küszöbben egy cső húzódik. Először tákolásra gondoltunk, de gyári megoldásnak tűnik. Talán az oldal ütközés elleni védelmet hivatott erősíteni.
Amíg Ő a vegyszerekkel ügyködött, én nekiestem az elejének. A bölcső leengedése már rutinfeladat. Kipufogóhoz tömítés mindig van bekészítve. Más nem is kell. A felsorolt teendőkhöz az alkatrészek korábbról megvannak. Felső lengőkarokból gyárit vettem még anno. A gömbfej kopása miatt cserélem azokat is. Az előző szintén gyárit 110 ekm-rel korábban kapta talán 2012-ben.
Egy hidraulikus váltóemelő viszont jól jönne a meglévő mellé. Kényelmesebb lenne a motort tartani vele.
A leömlőkbe benézve látszanak a lambda szondák. Tiszták, már nem kormosak, mint korábban. Látszik is a csökkenő olajfogyasztás.
A végére hagytam a kényes részét. A háromágú vízcső már minden végén eresztette a fagyállót. A termosztát ház csonkja tele volt rózsaszín lerakódással és csekély kráterekkel. A kiegyenlítő tartály csonkja sorjás volt. A hűtőnél pedig a műanyag idom és a cső között szivárgott.
Az alu házat a helyén 500-as papírral felcsiszoltam, a műanyag sorját eltávolítottam és egy új Impergom csövet raktam fel, bízva abban, hogy gyári bilincses műanyag idomnál nem fog ereszteni.
Az előző 2 cső Malo volt (egyszer már cseréltem, szart szarra) azon az idom is máshogy volt öntve. Legyen jó végre.
A kerekeket a két tengelyen megcseréltem. Az elsőknél a belső fele láthatóan jobban kopott. Mentek hátra.
Az autó pöpec lett. A pöttyözés sokat dobott a megjelenésén, köszi Kornél!
282588 / 9384 km
Tavaly ősszel fedeztem fel a motortér takarítása közben, hogy a légszűrőház gumibakjai kiszakadtak. Emiatt a műanyag ház hozzáért a motor tetejéhez.
Egy korábbi szervizalkalom során olyan zsírral kenték be, ami megette a gumit. Mivel a szerviz magasról tojt a promblémára, ezért magam foglalkoztam vele.
Külön cikkszáma nincs, házzal együtt adják, felejtős.
Amerikából lehetne venni, 24 usd / db + posta + vám, hagyjuk.
Nézegettem, méregettem. Végül készítettem alátétet gumilapból. Lecsúszni már nem tud a motorra, a szakad gumi meg éppen rácuppan.
Amikor már raktam össze, akkor tűnt fel, hogy a dísz fedélben is ilyen gumibakok vannak. Azokat nem kenték meg, nem is voltak kiszakadva. Kicserélhetném, de jó lesz így.
Nehezen indult be az idény, már márciusban menni szoktunk. Az autó már rég készen állt. Indulás előtt csak az olajszintet ellenőriztem újra. A múltkori nagy étvágya miatt egy flakon selenia be lett készítve a csomagtartóba. Most sűrűbben fogom nézni a szintet.
Szokásos útvonal Egerig autópályán, Balatonon keresztül Ózdra. Találka Kornéllal, tankolás, olaj rendben. Irány Aggtelek térsége. Ragálynál különváltunk. Kornél Kánó felé a kis úton, én Jósvafő felé a nagy úton kerülve Kánót a másik irányból közelítettem. Jó ez a kis út, amikor nincs forgalom.
Kánó előtti dombon futottunk össze újra, mentünk is egy oda-visszát a találkozás örömére. Innen Aggteleknél mentünk át Szlovákiába. Pelsőc, Csetnek, Rozsnyó, Dénes, Szomolnok, Stósz. Stósz és hegytető közötti szakasz megunhatalan.
Vissza Rozsnyóra tankolni. Olajszint ellenőrzés, látszólag rendben, de töltöttem rá 4 dl-t, mert nem bíztam a parkoló vízszintjében.
Tele tankkal vágtattunk Nyilas felé, a hegytetőig Pazar élményben volt részem, jó ez az autó. Lefelé már nem nyomtam, a fék is kezdett nyúlni. Kornél utolért és fáradhatatlanul tapadt rám, biztosan jobban gazdálkodott a fékkel.
Megpihentünk, ettünk, beszélgettünk. Jól jött, már kezdtem fáradni.
Újult erővel mentünk tovább az 533-ason fel az emlékműig, vissza az 535-ön Hollópatak felé egy darabon. Jó kis hullámvasút.
Turcsok, Szirk sem maradhatott ki. Hazafelé még kerültünk egyet Kövi felé. Pelsőc, Aggtelek, Ózd, Farkaslyuk, Eger.
Házunkhoz közel a fekvőrendőrön jellegzetes nyekergés előlről. Megvan a köveztkező feladat.
1185 km, olajból kb. 2,5 dl fogyott, egész jól alakul.
282295 / 9091 km
Rég volt már, amikor családi kirándulásra használtuk a 156-ot. A nejem szerint büdös, a gyerekek szerint zajos, de választás híján elfogadták ezt a kis áldozatot a téli élményekért cserébe.
Téli szünet hó nélkül. Szeged térségében évek óta így van. 2013-ban még lehetett szánkózni a töltésen, de azóta csak elvétve esik, az sem marad meg egy napnál tovább. Menjünk hát oda, ahol van hó. Szlovákia, Murányalja. Talán szerencsénk lesz.
Az oda vezető út tartogat némi izgalmat még családdal utazva is. Salgótarjánig monoton az utazás, utána dombokon át haladunk. A 21-es 71-esként folytatódik Szlovákiában. Fülek után jobbra Bozita felé, majd 16-os Rimaszombatig, ott balra a 72-re. Nyusta után jó kanyarok jönnek Tiszolcig, ahol ráfordulunk az 531-re. Na az már döfi. Sötétben és családdal is élvezetes szakasz, milyen lehet nappal egyedül?
A következő napokban felfedeztem az 531 folytatását is Vereskő felé, na és a 66-os utat Szepesvéghelyig. Frankó, bár forgalmas, no meg hó is volt. Nyáron is meg kell nézni.
279324 / 6120 km
A lambda 1 már elesett, a lambda 2 dobálta a hibát. Valószínűleg az olaj ártott meg ennek is. Mielőtt végleg eltávozna visszaraktam a használt jót, nehogy a kiránduláson álljon meg az autó. Szenvedés volt kifejteni a vezetékét a tűzfalnál. Mikor máskor, mint Szilveszter napján.
278339 / 5135 km
A check engine lámpa felgyulladása mindig gyomorgörcsöt okoz, különösen ha a motor rángatásával jár együtt.
Kiolvasva jó pár hibakód előjött. Gyújtáskimaradás, rossz keverék, lambda hiba. Fú de jó. Trafók használtak, injektorok újak, lambdák újak.
Olvastam a neten efféle tapasztalatokról. Ezen hibák együttes megjelenésénél a lambda hibája az, ami a többit okozza. Így hát kezdtem a szondával.
A régivel nem volt panasz, csak a sok km miatt cseréltem. Visszatettem azt. A motor járása kisimult, hibáknak nyoma sem volt már.
Szemrevételezve a szondát jócskán kormos volt. Az olaj tönkre teheti a kristályt. Szerintem a múltkori túrán elfogyasztott 0,8 liter olajnak köze lehet a szonda halálához.
Francba. Az 1-es mikor adja meg magát?
Csak hogy ne unatkozzak, néha szerelem az autó. Szerelem!?
Még a túra előtt láttam, hogy a hátsó fékbetét a határon van. Bár érdekes módon csak a bal oldalon. Szorul a nyereg, gondoltam. Majd megnézem.
Az új EBC Yellow már megvan. Amikor a téli szett megy fel, megcsinálom a féket meg a klímát is.
Közben a kompresszor is megérkezett. Az először Autodoc-ról rendelt példány nem volt jó méretileg, hiába stimmelt fénykép szerint. Ennek csak a cső nem megy a nagyobbik furatába, azt már megoldom. Végül ez volt a legkisebb gond.
A bal nyereg szorulós elméletem okán rendeltem egy bal nyerget előre. de a bal nyeregnek semmi baja nem volt. Nem úgy, mint a jobbnak. Ami jobb létére rosszabb volt. Konkrétan nem jött ki a dugattyú visszanyomás után és nem szorította a betétet a tárcsának. Nem csoda, hogy kevesebbet kopott. Hogy nem vettem észre?
A szuper fémszövetes hollanderes fékcsőnek esze ágában nem volt engednie és szépen beletört a nyeregbe. Sebaj, a shop alfisti mindig tart készleten több garnitúrát. Rendeltem hát egy GTA-hoz valót arra az esetre, ha egyszer megcsinálnám a nagy féket előre. A hátsók megegyeznek.
Rendeltem egy jobb nyerget is. Meg egy gumi fékcsövet, mert a fémszövetes majd egyszer ideér. A kocsit meg használni kellene.
Ja és a főfékhenger. Párszor tapasztaltam fékpedál beljebb esést forszírozott haladásnál. Ez kb. 1-2 cm-es beljebb mozdulást jelent változatlan fékhatás mellett. Fékfolyadék emelt forráspontú már régóta, légtelenítve van, volt. Főfékhenger vagy abs modul okozhatja ez szerintem. Vagy a devander szivat. Most főfékhenger cserélve, rendszer légtelenítve. Próbálni kell.
Klíma hűt, fék fog. Jó lesz. Szerelem!
277100 / 3896 km
Lassan szaporodik a km a motorban (induláskor 2736 km), de kellene egy túra. Már nagyon nyomnám a gázt, tesztelném a technikát. Figyeltem az időjárást. Ha nem lesz eső vagy fagy már megfelel.
Indulás 6 után még sötétben és enyhe fagyban, de az utak szárazak, nappal bőven 10 fok lesz. Ezúttal Zabar felől közelítettem Ózdra. A Domaháza - Hagony szakaszt többször is megjártam. Kiváló aszfalt, kanyargós, dimbes-dombos, kívánatos útvonal, de gyatra szakaszok vezetnek ide. A dombok északi oldala még bőven deres volt. Levegő már fagypont felett.
Ózdon tankolás, reggeli, majd irány Aggtelek. Ragály után az erdőben is jót mentem. Egy bukkanó utáni jobbos mindig meglep, pedig már számítok rá. Az erdőbe vezető földút csapása látszik, megvezet.
Aggtelek - Jósvafő örök kedvenc mindkét irányban. Északi oldal vizes, Szinpetriig hajtottam, onnan vissza Ragályig, majd Imola felé tovább. Kánó után még átmentem a kanyargos szakaszon, de az erdőnél visszafordultam. Vizes vagy inkább fagyos volt.
Szlovákiába Aggteleknél mentem át. Pelsőc, Csetnek, Veszverés, 533 2x, 535 Dedinky. A tóparton 2 vörös cica társaságában megebédeltem. Szepespatak - Svedlér felé haladtam tovább. Ez már a hegyek északi oldalán a völgyben fut. Nem volt nagy ötlet erre jönni. Figyelni kellett nagyon, helyenként lefagyott foltok is előfordultak. Jekefalváig mentem ezen az úton. A Gölnicbánya után izgalmas az út, tempós, de ezzel is az a gond, hogy rövid és messze van. Forgalmasabb is.
Vissza az 549-esen Szomolnok, Stósz. A hegy árnyékos oldala fagyos volt. Egy Tuareg lendületesen jött felfelé velem szemben. Közöttünk egy enyhe balos de fagyos kanyar. Anyád, ez nekemjön. Húzodtam szélre, de nem volt menekvés. Ha ez megcsúszik, pont belémjön. A mozgásából látszott, hogy az elektronika beavatkozott, a tükörből láttam a féklámpáit világítani. Meglepődött annyi szent, megúsztuk.
Stósz felé a déli oldal kiváló volt, legalább 3x mentem oda-vissza. A nap lement közben. Dénes felé megnyomtam a völgyben, de ahogy a fák közé értem kijózanodtam az adrenalinmámorból. Sok lesz ez a tempó ide. A bukkanó utáni jobbos nyáron oké, de mi van, ha most fagyos? Lassítottam még időben, jól tettem, kis megcsúszás így is volt. Na, érjünk haza!
Krasznahorkaváralján már sötét volt. Rátértem a főútra. Cél Eger a leggyorsabb úton. Titkon reméltem, hogy a Mátrán keresztül még egy jót autózhatok.
Vacsora közben átgondoltam a haza vezető utat. Csak megnézem a 24-est, mi baj lehet :) A fényszóró meg sem közelíti a Giulia-ét, de ez van. Kevés autó volt, távolsági fény játszott. Abszolút megérte. Úgy tűnt, sosem voltam gyorsabb.
Gyönygyöstől unalmas autópálya.
1157 km összesen. Benzinfogysztás mellett sajnos az olajfogyasztás is jelentős. Oka vizsgálat tárgyát képezi. Hamar kezdtem hajtani?
A plusz teljesítmény érezhetően gyorsabbá teszi az autót, de a nagy változást a Q2 adja. Kanyarban gázra a kisebb ív felé húzza az autót. Hamarabb lehet kigyorsítani, jobban jön ki a kanyarból. A hanggal még nem barátkoztam meg. 2000-es fordulaton nagyon brummogós, zavaróan hangos. Talán másik dobb kellene.
277085 / 3881 km
