Blog >> zender
Nagy köszönet Bajzath cartársnak a szállításért Angliából:-)
Teljes a szett, a fehér holló sűrűbben fordul elő mint a komplett szett...
A Cup szett ( majdnem ) teljes lett-szintén németből:-)
5 évvel ezelőtt elhatározott tervem valósítottam meg a héten: végre felkerült a pici Zender hátsó szárny Blanka csomagtartójára :) Ezt a kis spoilert 2006-ban, a Szlovákiai Alfa Amore Találkozón (első kép) néztem ki ezt magamnak, amikor még nem is volt GT-m :)
A fényezést Magyar Zsoltiék csinálták Diósdon. (5.000 forint) A ragasztást az Autóház Budaörsre bíztam, nagyon szépen megoldották. (8.000 forint)
Ha már ott volt az autóm, kicseréltettem a bal első ülésben elszakadt bowdent, és a jobb oldali ajtómon is állítottak kicsit, mert nehezen csukódott.
Rohadásmentes csomagtérajtó szép emblémákkal, valamint két Zenderküszöbspojler :))
Érdekesség, hogy a küszöbök erről az autóról kerültek le jópár éve, most Lesterek vannak fent. Valószínűleg ők sem gondolták volna, hogy egyszer visszatalálnak...
Lassie hazatér :))
Elkeltek a 17" felnik, és az is biztos hogy a képen látható 15"-os Zender Sportok lesznek helyette.
A dizájn valami hasonló lesz, megspékelve kis meglepivel is. A gumik még kérdésesek.
Hosszas agyaläs utän bekellett lässam a 8,5" szeles felnik nemigazän optimälisak telire,igy a csere mellett döntöttem.Meghirdettem a Zendereket, hamarosan jelentkezett is egy cartärs aki a Spiderere a 16"-os gyäri felnikert cserebe szerette volna a Zendereket.
Tetszett az ajänlat igy az üzlet megköttetett.
Mindenki elegedett..Märcsak a teligumik hiänyoznak...
Véletlen? Vagy tényleg hinnem kellene abban, hogy sorsunk meg van irva? :) Pár héttel a GTV vásárlás előtt, amikor még javában uralkodott a káosz és repkedtek a hangzatos szavak: gétévé...maser...spider...grale, úgy döntöttem, hogy kiveszem az autoscout keresőmből a minimum ár paramétert, mondván nézzünk szét a bontós választékban is. Aztán gyorsan kiszaladtam a fürdőszobába megmosni a szemem. :) Elmosódott képeken egy (majdnem) komplett GTV Zender kit körvonalait véltem felfedezni, valami pofátlanul olcsón hirdetve. Namondom, ez valami pubertáskori csinytevés lehet, mert egy ilyenért sokan csillagászati összegeket hajlandók kifizetni. Mivel németül nicht sprechen, igy egy cimborámat kértem meg, hogy csörgesse meg az illetőt, és ugyan orditsa már le a haját, hogy mégis mit képzel a kamu hirdetésével. Pár órán belül jött vissza az email a cimbitől: "Egy megszállott Alfásé a hirdetés, szerintem nem tudja mit is árul, tényleg ennyi az annyi, ha neked tutira kell, akkor már veszi is le a hirdetést." Ehh... dehisz még kocsim sincs!! Sőt, az sem biztos, hogy ilyen lesz. Vagy mostmár igen? :) Ja, mint kiderült, igen. Az még nem eldöntött tény, hogy felkerül-e a kit az autóra, előtte még jelenésem van egy jósasszonynál... Egyébként az eladó valami hihetetlen fazon volt. Egy kis német bányász falucskában él, kivülről rozoga házban, ami belűl egy Alfa szentély. Vitrinek, benne modellautók, poszterek, mindenféle régi alkatrészek. Mutogatva kommunikáltunk, de a szivre tett kezet és a majdnem könnybelabadt szemmel suttogott Alfa Romeo-t még össze tudtam kapcsolni. Addig nem engedett el az új szerzeményemmel, amig le nem mentem vele a garazsba... ahol már "csak" 2 GTV állt. Egy már kilakatolt és gyönyörűen fényezett négyhengeres, valamint egy restaurált 3 literes GTV6. Ez utóbbit még be is inditotta nekem, hogy hallgassam meg a brutális morajlást, amit kiad magából. Maradandó élmény volt. :)
Műalkotást vételeztem, nagyon tetszett mindig is ez a Zender. Martin-i most meg akart szabadulni Tőlük, én pedig- hála a 21.századnak 2000km távolságból is simán utalhattam Neki zsét- megvettem.
Nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy a 145ön jól áll-e majd, meglátjuk.
Kap egy alapos polírt- öröm lesz simogatni ezeket a gyönyörű görgőket:))
Nem tudom télre, nyárra, tavaszra vagy őszre vettem-e, eladjam-e a szépséges sokküllős 16"-os nyárifelniket a kiváló Pirelli P Zero gumikkal, vagy a télieket... Télre nem hiszem, hogy kárhoztatnám a felniket - sómarás, sár, latyak, csúszás, korcsolya, sapka&sál stb...
HA VALAKIT ÉRDEKEL A 16COLLOS GARNITÚRÁM, KÉREM JELEZZE, aztán meglátjuk mit hoz a holnap.
Ha nem jó a 145re, amx Rumi barátom 33asát díszíti... vagy valami, vagy bármi:)
Ja: 7 x 15", ET 30, 4 x 100
A lényeg hogy Zolikáék a megszokott színvonalon szépen meggyógyítgatták, GabCsiék pedig a megszokott minőségben nyáriasították a kerekeket. Ezúttal túl sokat nem akarok mondani, majd Teddy képei beszélnek helyettem...
Heinrich az ebédszünetben úgy döntött, kicsit kiszellőzteti a fejét. A cég kertjében sétálgatott, közben gonderhelten motyogott maga elé. "Tervezz nekünk valami szépet!", mondták. "oldd meg a feladatot", tették hozzá. "Még jó hogy megoldom", gondolta, "ez a szakmám. Profi vagyok benne. De ezzel az olasz rémálommal... hát, nem tudom, mit tehetnék". Pedig ő is olasz volt. Legalábbis származása szerint. Nagyszülei közép-Olaszországból vándoroltak ki, először Svájcban, majd végül Németországban telepedtek le. Ő már itt született. Olasz gyökereiből csak annyi maradt meg, hogy szülei néha tréfásan Enriconak hívták. Felniket és és egyéb kiegészítőket tervezett, szerette ezt csinálni. Kollégái mindig az mondták neki, hogy kiütközik az olasz vér, és ezért annyira tehetséges. Ezen csak nevetett, igazi németnek tartotta magát. De most... itt van ez a GTV.
"Ilyen elb*szott egy formát", fortyogott tovább "Oldalról nézve egy buta ékalak. Elölről meg... meg mint egy jólakott óvodás, azokkal az ostoba kis lámpákkal... mit lehet egy ilyennel kezdeni?" És neki egy felnit kellene hozzá tervezni. Ami lehetőleg majd más autókon is jól mutat, persze. A sokküllőset már próbálta, naná, ez alap. De ennek a kocsinak ez sem állt jól. Az olaszok már elhasználták a körök-a-körben ötletet, az tetszett is neki, de ő mást akart. Hiába akarta azonban, nem jutott eszébe semmi.
Este meglátogatta édasanyját. Beszélgettek, és elmesélte neki, hogy micsoda gondban van. Választ nem várt, de azért jól esett kiönteni a szívét. "Az egy olasz autó, ugye fiam?", "Igen anya", "Akkor gondolkodj úgy, mint egy olasz", "Igen anya", "Hiszen te is olasz vagy, Enrico", "Jaj anya, ne kezd már ezt megint", "Jójó... Emlékszel - bár még nagyon kicsi voltál - amikor Olaszországba kirándultunk, ahol dédanyád is született, Siénában, és megnéztük azt a lóversenyt? Dédi Leocorno kerületben élt, és szívügyének tekintette a versenyt. Emlékszem, amikor..." Heinrich csak hallgatta a családi mesét, és közben elszenderült. Lovakról álmodott, lobogó zászlókról, porszagról, őrjöngő tömegről... Hirtelen riadt fel. Anyja már lefeküdt aludni, de előtt még gondosan betakargatta. Ahogy az alvástól kábán körbenézett, megpillantott a könyvespolcon egy olaszországi bédekkert. Levette, belelapozott.
Siena. A Palio. Több mint 400 éves lóverseny, amit minden évben megtartanak a Piazza del Campón, a Torre del Mangia árnyékában. Tíz ló és lovas. Három kör. Alig két perc. És utána egy év dicsőség a nyertesnek. A brutális versenyen nem ritka a lovak és a zsokék sérülése. Hiába szórják fel homokkal a Piazzát, az ősöreg köveken gyakran elcsúszik a lovak patája, és ilyenkor... "Hmmm. Paták..." - most már teljesen éber volt.
Gyorsan ceruzát és papírt keresett. "Először a kör. Nézzük a patákat, ezek lesznek a lyukak... mindegyik köré rajzolok egy finom bemélyedést, ezek lesznek a patkók... Tíz darab kell, ez nem kérdés, minden lónak egy-egy. A küllők izmoszerűen domborodni fognak, ez kiemeli a formákat..." Nézegette amit lerajzolt. Alakul. "Egy kicsit talán túl lágy. Valahogy brutálisabbnak kéne lennie... Csavarok! Csavarok kellenek rá. Minden patához kettő: egy jelképezi a lovast, egy a kerületet". Tudta hogy végre sikerült: ez a felni jól fog mutatni azon az átkozott GTV-n is. "Holnap vennem kell egy virágot anyának, hogy megköszönjem! És biztos vagyok benne," mosolygott magában "hogy Herr Zender örülni fog."
