Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2016 augusztusa óta van fent a króm kipufogóvég és azóta nem nyúltam hozzá.
Ideje volt már, mert nem tündökölt már régi fényében. Igazából elég szarul nézett ki.
Vettem hozzá egy króm polír pasztát és egy mosogató szivaccsal (melynek egyik fele puhább, a másik érdes) nekiestem.
Először a külsejét súroltam le jó alaposan. Alá kellett feküdni, hogy tényleg mindenhol elérjem, de sikerült szépen megsuvickolni minden részét kívülről.
Utána, gondoltam, nekiesek a belsejének is, amíg bírja a szivacs, de éreztem, hogy ha tudna beszélni már jelezné: "Figyelj, azért a lófasznak is van vége!"
Így csak egy nekifutásra jól megsúroltam, ahol értem és ezzel egyelőre letudtam a kipufogóvég ápolását.

Fényeztettem a lökhárítót és mivel "D" típusú matrica rendszámom van, két választásom volt: A fényező kimaszkolja a rendszámot és körbefújja, ahogy tudja vagy lekaparja az egészet és szépen telibe fújja a lökhárítót.
Gondolkoztam egy kicsit és egyrészt nem akartam gányolást, másrészt az első rendszám már így is elég rossz állapotban volt, rendesen hámlott. A második opció mellett döntöttem és elmentem a kormányablakhoz új rendszámot igényelni.
A legjobb része az volt az egésznek, hogy a kormányablakban kapott igazolással 30 napig legálisan járhattam első rendszám nélkül. Aki Alfás az érti, mire gondolok. Ezeken az autókon csak nyűg elöl a rendszám. Középre nem lehet tenni a pajzs miatt és sehol sincs igazán jó helyen, mindenhol csak belerondít a kocsi orrának esztétikájába.
De véget ért ez az időszak is, így fel kellett helyeznem az új matrica rendszámot. Szöget ütött a fejembe, hogy nem szép ez így. Persze hatósági jelzést rongálni nem csak nem illendő, de nem is törvényes. Ennek ellenére hajlandó voltam áldozni a szépség oltárán és lenyesni a rendszám vastag keretét. Így egy kisebb méretű, de még mindig minden információt és jelzést tartalmazó rendszámom lett, ami szebben virít az autó elején.

Az előző posztban említett defekt után úgy döntöttem, hogy veszek egy pár új abroncsot az első tengelyre, mert egyébként sem voltam túl elégedett a mostani téliekkel. Legkésőbb ősszel leváltottam volna úgy is.
A választás a Vredestein Wintrac Xtreme S-ekre esett. 225/50R17. Kíváncsi leszek rájuk, hogy milyenek lesznek.

Reggel jöttem fel BP-re, nagyon szar idő volt, zuhogott a hó és még az M6-on is állt a latyak. A menetstabilizátor visszajelzője többet világított, mint nem. Miután beértem BP-re, hallottam, meg éreztem is, hogy 50 környékén valami ütemesen kopog. Mivel a sebességgel arányos volt, így egyből sejtettem, hogy a gumival lesz a gond. Amikor először megálltam, nem láttam az abroncsokon semmit.

Továbbindultam, de nem múlt el a dolog. A második megállónál pont úgy állt a jobb első kerék, hogy láttam, a futófelületben egy csavar feje van, alatt alátéttel. Mintha nem is véletlen lenne. Kihúzni nem tudtam, szóval nem csak a bordák közé nyomódott be. Vakartam a fejem, hogy mi legyen, de vasárnap gumist találni, kb. esélytelen lett volna.

Volt még egy 20 km-es kitérőm hazáig, így az M7-es felé indultam. Nem nagyon erőltettem, csak 110-120-al. Érd magasságában hallottam egy koppanást, mint ha egy kő lett volna. Aztán beugrott, hogy vagy akár egy, a futófelületből kihulló csavar is koppanhatott a kerékdobon. Elengedtem a kormányt, de elsőre nem tűnt fel semmi. Fél perc múlva megint elengedtem: húz jobbra, mint az állat. "Oh, hogy az a telibevert k.rva élet...."

Vészvillogó, gyors lehúzódás a leállósávban. Már megállásnál hallottam, hogy nagyon surrog a gumi. Nem is ért meglepetésként, hogy teljesen lapos volt, mikor kiszálltam megnézni. Vakargattam a fejem, hogy mi legyen? Autómentő? Vasárnap Paksra letrélerezni a kocsit biztos olcsó mulatság lesz. Mondjuk a pótkerék ott van a csomagtartóban. De elég rövidke az a kerékkulcs, aztán a csavarok meg eléggé be szoktak állni. Meg vajon van a pótkerékben nyomás egyáltalán?

Anélkül nem derülhetett ki, hogy meg nem próbálom. 130-al száguldoztak mellettem a kocsik, eléggé feszélyezve éreztem magam, mert régen marha sok videót néztem arról, hogy a leállósávban állóba belecsattan a figyelmetlen autós. Úgyhogy egyik szemem mindig a forgalmon tartottam, hogy ha kell, időben át tudjak ugrani a szalagkorlát másik oldalára.

A csavarokat meglepő módon, egy kis kerékkulcson ugrálással sikerült meglazítani. Mind az 5-öt. Felemeltem utána a kocsit, örültem, hogy legalább ez a része megvolt. Jöhetett a pótkerék. Amióta megvolt a kocsi, a pótkerék lapos volt, de októberben eszembe jutott azt is felfújni. Na, most ugrik a majom a vízbe. Vajon lesz még benne nyomás? Felraktam, ráhúztam a kerékcsavarokat, majd elkezdtem ereszteni. Kihúztam a kocsi alól a krokit, és lám, a kerékben megvolt a nyomás. Marha boldog voltam.

Persze, azt azért nem lehetne mondani, hogy így minden tökéletes lett. A téli gumijaim ugyanis a 17-es sokküllős felniken vannak, a pótkerekem viszont egy 18-as turbina felni, az eredeti gyári, nyári gumival (VTT-n majdnem eladtam Lexlutor cartárs-nak, most nagyon örülök, hogy mégsem tettem (tőle meg ezúton is elnézést kérek még egyszer :D )). Szóval vakartam egy kicsit a fejem, mert ha ezzel megcsúszok, az csúnya dolgokat tud produkálni. Na meg a kerékátmérő is nagyobb... Úgyhogy csak ilyen 100 körül csorogtam haza a pályán. De végülis mindent el tudtam intézni, amit aznapra terveztem.

Holnap áll a kocsi, aztán kedden gumis...

6 éves lett az autó, eljött élete második műszaki vizsgája. Nem mondom, hogy nem izgultam, mert körbe vannak fóliázva az üvegek. A vizsgabiztos rá is kérdezett, hogy nincs-e fólia vagy utólagos xenon stb. Említettem neki, hogy fólia éppen akad... Na mondta is egyből, hogy akkor nézzük meg az autót, mert ha olyan, ott se hagyjam, törvény szerint ilyet nem lehet, meg olyat se lehet már csinálni, hogy lehúzott ablakkal fényképezni, mert azt is felhúzva kell, stb.
Körbenéztük az autót, nézte az üvegeket, húzogatta az ablakot fel-le, végül azt mondta, hogy 3 óra után majd megpróbálja, addigra már nem várhatóak ellenőrök sem, és majd akkor kiderül, hogy készíthető-e jó kép az autóról.
Végül csak egy telefont kaptam az ügyintéző nőtől, hogy kész az autó és mehetek érte. Ezek szerint meg lehetett oldani :)

Eljött a télire váltás ideje. Újra a gyári aluk vannak a kocsin a 225/50R17 Dunlop Winter Sport-okkal.

Augusztus 31-én van szülinapom és páromnak komoly fejtörést okoz mindig, hogy mit adjon ajándékba. Sajnos, az ő problémái az én problémáim is, mivel addig nem hagy nyugodni, amíg valamit ki nem sajtolok magamból, hogy mit is szeretnék. Egy héttel szülinapom előtt jött a megmentő ötlet. A Totalcar-on hirdettek meg egy vezetéstechnikai tréninget Mogyoródra szeptember 2-re. Gondoltam, ez tökéletes lesz. Mindig is szerettem volna egy ilyenen részt venni. Barátnőm be is fizetett és kipróbálhattam a nedves műgyantán csúszkálást. Élvezetes volt, tetszett a dolog. Hozzá kell persze tenni, hogy ez inkább téli, lefagyott útviszonyokat szimulál, így nyári gumival nem brillírozott nagyon egy autó sem.
Három pálya volt. Az elsőn egy lejtőn volt a műgyanta és a fékutat kellett tesztelni. A lejtő alján egy vízoszlop volt kinevezve a kamion hátuljának és meg kellett előtte állni. Nem volt mindegy, hogy 24-el vagy 22-vel ment az ember, sok méter különbség volt még kis sebesség eltéréseknél is. A második pálya a rántópad volt. A műgyanta előtt egy 100-200 bar (beállítástól függően) nyomással megtolt acéllap a hátsó kerekeket megtolta valamelyik irányba és az volt a feladat, hogy sávon belül ellenkormányzással egyenesbe kellett hozni az autót. a 3. pályán bójákat kellett kerülgetni. Műgyantán egyáltalán nem volt egyszerű feladat.
Készítettem róla egy video összeállítást is. Egyik haveromtól sikerült egy GoPro-t szerezni, amit az autó oldalára tapasztottam, valamint barátnőm vett néha kívülről. Nem abban a sorrendben vannak a felvételek, ahogy felsoroltam előbb és a bójás szlalom hiányzik is róla, ez ne tévesszen meg senkit :)
Vezetéstechnikai tréning

És ez a hatóságnak is feltűnt. Másfél éve megvan a vas, de ez az első. Már kezdtem azt hinni, hogy feleslegesen hoztam létre a gyorshajtási alapot :DDD

Eltelt 15 ezer km az előző olajcsere óta, így bejelentkeztem Csörihez a következőre (kb. 226600 km). Beszéltük az előző alkalommal, hogy a hátsó féktárcsák is csere érettek (gyári betétek és Jurid tárcsák kerültek be), valamint télen néha lefagyott a kézifék, meg elég gyengén is fogott, így azt is felvettük a listára. Továbbá a bal hátsó dobbetét is szét volt szakadva, a hátsó lökhárító/műanyag elemet nem is igazán fogta/merevítette. Gondoltam, cseréljük párban, így abból is lett két új.
Ja, 2x felvillant a "víz az üzemanyag szűrőben" felirat az utóbbi fél évben. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de úgy döntöttem, hogy akkor cseréljük azt is, hiába volt az előző olajcserénél is cserélve.
Aztán, amikor kész lett minden, eszembe jutott, hogy én fékolajat is cseréltetni akartam. Ezt már úgy említettem Csörinek, hogy majd akkor legközelebb, de azt mondta, hogy csináljuk meg még gyorsan, belefér. Úgyhogy az is új most.
Aztán jött a számla. Amikor meghallottam, hogy mennyibe kerültek a gyári dobbetétek, akkor már tudtam, hogy nem annyi lesz a végösszeg, mint amire kalkuláltam :D
De, ahogy egy tanult barátom mondta, akinek majomra van pénze, annak banánra is legyen. :D

Általában azzal kezdtem minden utamat, hogy leszaladtam a kútra nyomást ellenőrizni és fújni bele, ha kell. Gondoltam optimalizálom az időmet azzal, hogy lemérem bárhol és bármikor, amikor akarom és csak akkor megyek a kútra, ha tényleg szükséges.