Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Megint pont külföldön voltam, amikor Kingám felhívott, hogy nincs fék az autón. Mondom miii? Állj meg, szállj ki, hagyd ott, kérünk kölcsön egy autót valahogy. De már hazajött vele... Amúgy világít a kézifék lámpa.... ööö igazából vagy 5 napja. Na itt kész, ennyi :-D
Ok, akkor átküldtem a szerelő számát, alul földúton 10-zel átgurulni, autót otthagyni, eszerint nincs benne fékolaj. Sanyi megnézte, kiderült, hogy a fékerőelosztó enged. Egy kicsit eddig is néha cseppentett, ezért már Alexandro-tól beszereztem a tökéletesen hibátlan (szerinem tök új) alkatrészt de a beépítésre még nem jött ki a lépés. Áhh, Tőle mindig olyan cuccokat kapok, hogy megáll az ész :-D Köszi innen is!
Szóval Sanyi feltöltötte fékolajjal, légtelenített és hazaengedte az autót, mondván egy hét múlva tudja bevállalni, addig ne nagyon használjuk, de ha mégis, akkor töltögessük. A fék nem fog elmenni, ha nem várjuk meg míg a szintjelző beszól.
Hát persze hogy ne használjuk. Ebből lett az, hogy napi 1 deci fékfolyadékot töltögetve még bizony pár napot óvatosban gurult az autó, nem volt más megoldás.
Aztán párat helyben dekkolt a beállójában egy bazi nagy hullámkartonnal a hátsója alatt.
És végül, végre aknára állhatott, hogy meggyógyuljon. Pénteken tettem le, hétfőn hoztam el. Kellett még egy fékcső, és Sanyi stabil idegrendszere. Nehezen jött le a régi szabályzó, kellett ezt azt leszedegetni (pl kipufogó).
Elkészült, jó lett, jobb mint valaha. Hátra eddig keveset szabályozhatott, mert javult a fékhatás. A vizsgára ez is megoldódott, nagy összeg se volt, csak kicsit kalandos...