Véget ért a szerelem...eladtam az öreglányt.
Hiányozni fog, jó kis gép volt.
Reggel 10 órakor csörög a mobilom. Természetesen haverom az... Gondoltam elküldöm a búsba, hogy ugyan hagyjon már aludni, hogy ha már egyszer ráérek, de ekkor a következő felkérést kaptam: "Van egy 156-os itt miklóson eljönnél velem megnézni?" -persze egyből izgatottan rávágtam, hogy igen és már keltem is ki az ágyból. Milyen ember utasítana el egy ilyen ajánlatot?
Már alig vártam, hogy lecsekkoljuk a verdát és ha úgy van haza is hozzuk...
Megérkeztem a kis boxeremmel, Ádám már ott volt.
Kisvártatva megjött az emberünk is (egy parkolóba beszélték meg a találkát).
Az autó pöpec volt, kis ráncfelvarrást elbír, de egyébként semmi kivetnivalót nem hagyott maga után. A motortérben 1.6 T.S. dorombolt serényen a maga 120 lóerejével, éreztem hogy elfogjuk vinni a kocsit.
A próbakör és udvarias alkudozás után meg is állapodott haver az eladóval.
Az öröm önfeledt volt, a család bővült, mindenki boldog. :)
Úgy néz ki jó üzletet köttetett!
Vasárnap délután/este fele történt.
Szokásos programunk volt ilyenkor még februárban, hogy kocsiba pattantunk és mentünk vissza a srácokkal a kollégiumba. Úgy fél úton járhattunk, amikor hatalmas villanás a műszerfal alól, majd az összes órám és visszajelzőm szépen üzemen kívül helyezte magát. A csodás az volt az egészben, hogy legalább háttérvilágítás maradt, ám nincs mit tenni folytattuk az utat...
Beérkezve gyorsan kicuccoltam, majd rohantam hátra két haverommal kinyomozni, hogy mi is történhetett. A gyanúm beigazolódott, az egyik biztosíték volt a ludas, szépen megadta magát. Gondoltam semmi gond sincs, a benzinkút közel van veszek egy csomag biztosítékot és el van intézve.
Ha a dolog ilyen egyszerű lett volna, akkor az én mesém el sem kezdődött volna.
Kicseréltük a hibáért felelős tönkrement biztosítékot. Először egyből levágta. Ellenőriztük, nem mi csesztük el. Másodjára már kezdtem kicsit örülni, a kocsi beindítása után is működött minden, azután betettem sebességbe...egyből leszáradt az arcomról a mosoly, aztán nagy duzzogva beálltam a parkolóba vele és elmentem a dolgomra.
Egy hét bizonytalanság után végre úton voltam haza, hogy mennyivel jöttem és mennyi benzinem volt, azt ugyan nem tudtam, de hazaértem.
Egy nagyon segítőkész szakember Erzsébeten még aznap pénteken fogadott is a problémámmal. Az autót ott kellett hagynom, így kétségessé vált a vasárnapi luxusutazás. Nem agódtam, inkább reméltem, hogy hamar kész lesz....
Így is történt. Vasárnapra kész volt a kocsi, a hiba pedig nem az ABS-nél, nem a műszerfalnál, nem is a biztosíték táblán volt, hanem a tolatógomba vezetéke okozott egyfolytában zárlatot. Mellesleg a hiba beállta után az ablakmosó spriccnim is meghalt és az összefüggést nem nagyon értettem. :D
A lényeg hogy rövid időn belül és olcsón megjavították (kellemsen csalódtam a szerelőben) a kis méregzsákot és azóta zokszó nélkül szaggatja az aszfaltot...és legalább én is látom mi merre hány méter. :)