Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.

A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.

A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.

Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.

200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.