Ezek az igazi szèp emlékek. Nálunk ilyen nem volt csak olyan amikor a málnaszörpöt fújta ki a pohárból a szóda 😁 ragadt tőle minden is napokig 😁
Sajnálom, hogy a mai gyerekeknek sose fogják ezeket megélni. Hiányzik az az időszak nekem nagyon.
Miután elkészült pl. a szóda, várni kellett vele kicsit, illetve pisszenteni egyet mondjuk a mosogatóba, különben beterített mindent, főleg ha le is fagyott a szelep, és nem lehetett leállítani :D
Egyszer volt olyan, hogy Anyám gesztenyepürét készített, ki volt szépen tálkákba porciózva és jött a tejszínhab. Na a habszifon egy nagy szisszenés mellett kifújta az egész habot, úgy hogy az első tálkából kifújta az összes gesztenyét, plusz szépen beterítette az egész konyhát :D A plafonon is volt tejszín :D
Nálunk napi 1-2 alkalom volt csak. Imádtam a szifonból inni a szódát.
Ettől jobban csak a habpatronnal készült tejszínhabot szerettem. Kis cukor egy zacskó tejszín, habpatron. Gyakorlatilag azonnal elfogyott amint elkészült. 😁
De jól néz ki. Sajnos ilyen fémdobozoshoz nem volt szerencsém, de a papíroshoz igen. Nagyon szerettem szódát csinálni. Élveztem, amikor a patronhoz fagyott az újam és szerettem hallgatni ahogy a buborékok pezsegnek.
No meg a csemege ubi 😉 Nem tudom kitalálta ki ezt a szendvicset, de nagyot alkotott vele. Azt hiszem csinálok párat így az év végére csak úgy nosztalgiából 🙂
De nagyon jóóó. Imádtam ezeket a szendvicseket. Emlékszem mikor a nagypapával elmehettem nagyritkán a szokásos esti körútjára (3-4 kocsma) 😁 mindegyikben volt ilyen finom szendvics. Mire körbeértünk már nem kellett otthon vacsiznom 😁