Ma egy kimagasló (értsd.: vszínüleg szándékos) konstrukciós hibát fedeztem fel a 156 xenonlámpájánál.
Mégpedig azt, hogy ha elegendő mennyiségű víz gyűlt össze a lámpában, akkor előbb utóbb eljut a csatlakozón keresztül a vezérlőegységbe, merthogy az a legmélyebb pont. Onnan pedig nincs kiút. Persze ha be lenne vonva védőlakkal a NYÁK és/vagy szigetelt lenne a csatlakozó, nem okozna gondot, max párásodna a búra. De nem ez a helyzet. Ahogy olvasom, más márkáknál is így oldják meg. Az ilyet bűntetni kéne...
Az egészben az a szép, hogy mivel nagyfeszültséget generál az elektronika, ha vízben áll, akkor a 3 volttal működő alacsonyfesz. alkatrészek is kapnak egy lökést. Amit az IC-k pl. nem nagyon tolerálnak. Mindenesetre lesz egy-két próbálkozásom, hogy megjavítsam az árvízkárosult elektronikát.
Érdekesség: Korábban írtam a xenon-izzókról. (Igen, "izzók", mert a gáz tulajdonképpen izzik bennük. Németül "Brenner"-nek, vagyis égőnek hívják őket. Oké, ha nagyon csűrjük-csavarjuk, akkor izzó szál az nincs bennük. No de nem is ez most a téma.)
Az a poszt arról szólt, hogy milyen típust érdemes venni és főleg milyen forrásból. Valamint a színről, vagyis a színhőmérsékletről. És valóban. Ha ma veszel egy eredeti Osram Xenarc standard 4300 kelvines izzót, az az EU-s "irányelveknek" megfelelően NEM enyhén kékes, vagyis felismerhetően xenon-os színű. Tényleg NEM. Felkapcsoláskor látod, hogy xenon, de 1 perc múlva gyakorlatilag olyan a színe, mint egy halogénizzónak! A funkcióját tökéletesen ellátja, de a xenon plusz esztétikáját nem nyújtja. Úgyhogy marad pl. a Philips Colormatch, vagy az OSRAM új Cool Blue Intense (CBI) izzója (persze drágábban, mint a sima Xenarc).
Az egészben az a legrosszabb, hogy úgy változtatták meg a gyártók az izzók színét, hogy a rendelési számuk változatlan maradt...
(Folyt. köv.)