Egy vadiúj csőfogóval felvértezve folytattam a kiszedést, de miután semmi jelét nem mutatta a szerelék, hogy szét akarna jönni, radikális megoldáshoz folyamodtam:
a nagyon rossz fog kihúzásához hasonlóan, - a belső szorítógyűrűre vigyázva - bevagdostam fűrésszel a karimát, majd elkezdtem fogóval tördelve darabonként kiszedni. Nemsokára - elég csak ha egy helyen megszakad a gyűrű folytonossága - összerogyott az egész és megindult rajta a szorító!
Kiszedve konstatáltam, hogy szerencsére a szorítógyűrű 1-2 apró bevágást leszámítva sérülésmentes.
Gyorsan ellenőriztem, összepasszol-e a bontott karimával - szerencsére IGEN! :-)
"Levezetésként" a betöltőlyuk körüli lemezt vontam szemle alá, érdekes, hogy a karima részei által összezárt lemez-perem pár mm széles gyűrűként tök stabilan fogta a betöltőt, mellette egyből viszont a síklemez sz@rrá van rohadva :-(
Ezt a rohadást 1x már feltártam és kittel "kijavítottam" , most csak ki kellett venni az "implantátum"-ot, hogy feltárjam az állapotát.
Nem sokat romlott azóta- nem mintha nem lenne elég ez is :-p
Másnap autózás várt rám, ehhez bilincsek nélkül, a gumiharanggal összeraktam a karimát és a betöltőcsövet. Meglepően stabil lett, azért "für alle falle" egy dróttal kikötöztem a kasztnihoz, ehhez a helyenként már "perforáltlemez" sárvédő lyukai nagyon hasznosnak bizonyultak! :-)
A másik "kedves plasztik-páros" a lökhárító és az aljához csavarral rögzített sárfogó lemez volt: a csavar az istennek sem akart elindulni, elvágáshoz egyrészt túl kicsi, másfelől a lökösbe sem szerettem volna belevágni :-(
Szerencsére "felfedeztem", hogy most azt nekem nem is muszáj szétszedni, elég csak a sárfogónak a kasztnihoz csatlakozását - egyszerű bolha - szétbontani, ez meg is történt.