Nehéz dolog hova tenni az 500-as Fiatot. Alapvetően talán akkor tévedünk a legkevesebbet, ha azt mondjuk, egy olyan, legendán alapuló, újhullámos autóról van szó, ami amellett, hogy szép és praktikus, kiszolgálja a mostanában divatos városi igényeket. Ebből fakadóan nyilvánvalóan nem Magyarország lesz az elsődleges felvevőpiac, de ez semmit nem von le az 500X szépségéből és szükségességéből sem.
A fő vetélytárs
Ha a Nissan Juke és a Mini Countryman sikeret tudott elérni ebben a szegmensben, akkor az 500X is képes lehet erre, minden adottsága megvan hozzá. Az már az importőrön múlik, hogy hova árazza be az autót. Az alapár most akciósan 4.390.000 forint, ami versenyképessé teszi (bár Juke-ot 3,7 milliótól már kapunk), de ha a négykerékhajtású cross változatot szeretnénk, akkor már 7,5 millióról kell indulnunk. (Ez sajnos bárhogy nézzük, több, mint a legolcsóbb 4x4-es Mini Countryman, ami 7,1 millióba kerül)
Ha már terepváltozat...az az X egy kicsit csalóka. Alapvetően ugyanis egy városi crossoverről beszélünk, ami alapvetően elsőkerekes, az összkerék-meghajtást kérni kell bele.
Magyarországon a bevezetéskor a motorok kínálata a következő erőforrásokból áll:
- és a 140 lóerős 2.0 MultiJet II (6 fokozatú manuális vagy 9 fokozatú automata sebességváltó, összkerékhajtás).
A későbbiekben elérhető lesz még a 170 lóerős 1.4 Turbo MultiAir II motor, 9 fokozatú automata sebességváltó, összkerékhajtással, valamint a 140 lóerős 1.4 Turbo MultiAir II elsőkerékhajtással, 6 fokozatú duplakuplungos automata váltóval.
Az autóval a Fiat helyrerakta, amit az 500L külsejével elszúrt, míg az 500L egy nagy, aránytalan lufi lett, itt végre megtalálták a helyes arányokat, és egy látványos, szerethető, a maga módján vagány formát találtak. Elölről összetéveszthetetlen 500-design, oldalról és hátulról pedig szintén működik a forma, feltűnő, jó kiállású az autó.
Beszállni is jó: az 500-asban megszokott környezet köszön vissza, látványos a műszerfal, és nagyon tetszettek a kilincsek. Az ülések formájába pedig azonnal bele lehet szeretni. Ráadásul kényelmesek, jó az oldaltartásuk. Pakolni sem lesz nagyon nehéz bele, a csomagtartó elég nagy, a hátsó ülések persze dönthetőek, az utastérben pedig külön van alsó és felső kesztyűtartó, a két ülés között pedig ott van a megszokott tárolórekesz is.
Sajnos csak egy rövid ideig vezethettük. Az 1,6-os dízelmotor sport fokozatban meglepően jól mozgatta az 1320 kilogrammos kasztnit, bár csalóka volt az érzés, a gyorsulás kicsivel van csak 10 mp alatt, egészen pontosan 9,8 mp. Viszont jól pörgethető, fürge az autó vele, ez városban elég is. De azért szeretnénk majd kipróbálni 170 lóerővel is, neki vélhetően az autópályázás is fekszik majd.
A futómű normál fokozatban kényelmes és jól simítja ki az úthibákat (amiből a Váci úton akadt bőven), viszont nem annyira instabil és dülöngélős a kasztni, mint azt az ember elsőre várja a hasmagasságából kiindulva. Sport-módban a kormányzás sokkal közvetlenebbé válik, a gázreakció is megélénkül, és - bár erre nem találtunk hivatalos adatot - mintha a futómű is keményebb lenne. Ekkor sem pattog el, de azért érezhetően feszesebb lesz.
Bár úgy gondoljuk, hogy nem a Fiat 500X lesz az alfások családi autója, de érdemes rá odafigyelni, mert a Jeep Renegade és a Fiat 500X vonalán akár egy Alfa crossover modell is megjelenhet a jövőben. Azaz a motor-hajtás kombinációkat érdemes figyelnünk, főleg a 170 lóerős MultiAir motort tudnánk elképzelni majd egy ilyen jövőbeli Alfában.
Ha az '56-os 600-ast tekintjük első generációnak, akkor kiadja a számozás...
Egyébként, ha a típus hétköznapi zseniális használhatósaga megmarad, akkor gyártásba vele! 🙂
