Ma arra eszméltem, h unatkozok. Ez ellen gyorsan tennem kellet valamit, kimentem hát a kocsihoz és mélyen elgondolkoztam. Elgondolkoztam azon, h mi hiányzik. Elég sok dolog eszembe jutott, ezért gyorsan bontottam is egy sört, a nagy rémületre, majd újra elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit lehetne összehozni abból, ami itthon van. Kimozdulni nagyon nem volt kedvem ma. Rájöttem, h vannak valahol hátra rugóim, amik két centit ültetnek. Hamar elő is túrtam őket a titkos helyemről, de mikor szemügyre vettem, bizony feltűnt, h rájuk férne némi ápolgatás. A garázsban találtam egy bontatlan hammeriteot és csiszolópapírt. Tudtam mit kell tennem:D
Miközben vígan csiszolgattam a rugókat, eszembe jutott, hogy valamikor nagyon régen, egy messzi-messzi galaxisban tákoltam egy toronymerevítőt, ami ugyan a feladatát ellátta, de szép az nagyon nem volt. Mivel azt régen többször is hangoztattam, hogy bétaverzió, így adott volt az ötlet, hogy elkészüljön egy szebb és jobb belőle. A rugók festése után körülnéztem a tuják alatt, ahol találtam is megfelelő mennyiségű és anyagú csövet., a garázsban meg már tűkön ültek a szerszámok, várva egy kis barkácsolást. Először teljesen átgondoltam, hogy mi kell nekem. Legalább 2 helyen legyen letalpalva, az utólagos feszítés lehetőségét kihagytam, pedig volt ellenmenetes szár is, anya is (régi, rossz kormányösszekötő), amit használni lehetett volna, de egyszerű dolgot akartam, kinézetre is, elkészítésre is. Ezután következett a mérés és darabolás, majd a hegesztés. Na itt már a legutolsó melós is irigykedve jegyzetelt volna, olyanokat mondtam, de a ráolvasás hatásos volt, sikerült mindent viszonylag pontosan összevarrni. Mivel az utólagos feszítés lehetőségét elvetettem, ezért ügyeskedni kellett a méretezéssel. Ezt az autó elejének a felemelésével (ugye a tornyok teteje távolodik egymástól, ha nincs rajtuk teher), és az egész merevítő pár milliméterrel nagyobbra hagyásával oldottam meg. Ez a berakáskor picit visszaütött, de nem volt belőle probléma, megvan a felrakás sorrendje. Végül a kész munkadarab az utolsó próba után festést is kapott, a felnik festékéből még pont maradt annyi fekete metál, amennyi kellett. És amiben különbözik az első próbálkozástól: két helyen van talpalva, a hegesztések egy fokkal jobbak, és le van festve:D Költség nem volt, minden volt itthon.
A vízpumpa cserélődött, melegedés mérséklődött. Graf-ot kapott, nagy fémlapátos, olyan amilyen kell:) Teszi a dolgát.
Szombaton volt egy kis időm, gondoltam megcsinálom a fékemet használhatóra. Voltak próbálkozások, de az összes itthoni készleten levő főfékhenger vacak volt. Mivel az abst esélytelennek láttam működőképesre összehozni, ezért szereztem egy főfékhengert, ami nem abses autóhoz való. Ez került be. A fékcsövekkel volt egy kis anomália, mert a réz cső, amit rendeltem nem jött meg. Ezen a szálon elindulva némi keresgélés után a kertben fellelhető gyári, bontott fékcsövet használtam fel. Ami el volt rohadva az autómon, azt cseréltem, valamint azokat a csöveket alakítottam át, amiket az abs kiiktatása miatt feltétlenül szükséges volt. Sikerült beszerezni egy fékcsőperemező szettet, ami szerintem visszahozta a ráfordított összeget. A peremezést egy kicsit gyakorolni kellett, mert elég nehéz a gyári csövekkel dolgozni, mivel elég merevek és könnyen törnek. Némi gyakorlatozás után élesben sikerült elsőre szivárgásmentesen megcsinálni az összes illesztést. Elöl és hátul is elég gatyák voltak a csövek, egyedül az autó alatt hátra menő csövek voltak jó állapotban. Az első nyergeket is cseréltem, nem voltak a helyzet magaslatán a régiek, szerencsére egy légtelenítő se szakadt be. A fékbetét elég vékony volt már, az tegnap (vagyis hétfőn) érkezett, ma került be. Simert kapott, főleg az ára miatt, szerintem nem lesz vele gond.
Zé.-nek megint csak hatalmas köszönet az alkatrészekért és a konzultációért:)
Egészen kezd autó formája lenni a dolognak:)
Na, hogy itt is legyen valami, pötyögök ide pár sort. Úgy kezdődött az egész, hogy nem jött be annyira az 55, mint ahogy azt vártam és baromira hiányzott a 45 valamint a boxer, a maga elavultságával, nyűgjeivel, hangjával, egyszerűségével együtt. A vége az egésznek az lett, h Bazsa145 kollégával elcseréltük az autóinkat, hozzá került az 55ösöm, hozzám a 45. Ez az úr 2012. évének, február havában, a harmadik napon történt.
(Egy kis háttérinfó: eléggé haragudott a 45re, mert rángatott, nem tudtuk, h miért. Egy szerencsés véletlen folytán rájöttünk, h az akkusarun a generátor pozitív kábele lelazult, a rezgéstől nem mindig érintkezett, emiatt többször is otthagyta, illetve fulladt vagy be se indult. Szerencse, h néha rámjön az 5perc és összevissza hadonászok:) Szóval ott tartottam, h hozzám került az autó. Az első héten bekerültek a feltétlenül szükséges dolgok mint pl a hifi, jégkaparó, eü doboz, máig harcoló német hadosztály, stb... Mivel hideg volt, és garázsom még mindig nincs, ezért a többi dologgal apránként foglalkoztam.
Bal hátul nem fogott a kézifék, búgott a kerékcsapágy. Olcsón javítva: nyereg megjáratva, (egyenes következménye volt a dolognak, a bowden elszakadása:) a csapágyat itthon raktam össze 4 darab rossz csapágyból (büszke is vagyok, azóta is tökéletes) Ha már bal hátul szétszedtem, megnéztem a többi keréknél is a fékeket, lassan tárcsa+betét csere mind a 4 keréken.
Távirányítós központi zár: 2 napot próbálkoztam, hagyom a bús picsába, tökéletes a kulcs. Csak felidegesítem vele magamat.
Futómű: Kapott ültetést, ami a rugók cseréjét jelenti, elöl 4cm, hátul 2cm. Több dolog miatt nem ugyanannyit ültettem: hátulra volt ültetőrugóm, előre meg ilyet találtam.
Kicseréltem a hátsó lökibe a törött macskaszemet, kicseréltem az előzőleg elszakadt kézibovdent, felraktam egy poroltót a haldokló és csöndes hátsó dob helyére (vmi népautóról származott, nem gyári volt)
Szerkesztettem kiemelőkeretet az első hangszóróknak, mert a mélyközépek túl magasak voltak az ajtóba, 2utas hangszóró meg nem kell. Ezzel picit elbíbelődtem, de megérte, mert az eredményt látva elégedett vagyok.
Március közepe táján járunk, úgy gondoltam, h megcsinálom az első lökhárítót, mert olyan gyanúm volt, mintha gyászos állapotban lenne a rátekert fekete kacsaszalag alatt. Jól sejtettem, nekiálltam forrasztani, na ez járhatatlan út volt. Az alja hullámos, mint nagyanyád seggén a bőr, ahol meg nem deformálódott, ott szanaszéjjel volt repedve, a jobbos ködlámpa kerete meg régebben kieshetett az éterbe. A vége az lett az egész baszkodásnak, h vettem egy másik lökit, meg egy hűtőrácsot, mert azt már nem volt szívem otthagyni, különben is, ez sokkal jobban tetszik, mint a mosódeszkás.
Április legelején, egy szép napsütéses szerdai reggelen Törpi úgy gondolta, h nem hajlandó bevinni a valagamat a célomhoz, a bolt előtt megállt. Persze délután, szó nélkül hajlandó volt beindulni. Ez tartott péntekig, ezúttal haverék előtt gondolta úgy, h nem hoz haza. Szerencsére szerelésben voltunk, kapott direktbe áramot, eleinte köhögött az ac, utána már azt se. Pár válogatott szitokszó kimondásával el is búcsúztattam. Vasárnapra került egy másik pumpa NaTo közreműködésével. Valami Walbro verseny cucc, nem tudom a paramétereit, nem is érdekelnek, működik és kész. Mondjuk azt érezni, h magas fordulaton se fogy el, ahogy előtte.
A benzinszolgáltatási anomáliák után rögtön, egy kissebb döccenőn történő áthaladás következményeként elég morgós hangja kezdett lenni az autónak. Fasza, az, amire mindenki gondolt, kilyukadt a kipufogó. Na ez lett volna a jobbik eset. A középdob végénél a hegesztés elkezdett szétrohadni és alulról szétnyílni. Sebaj, egyben van még, amíg le nem szakad, addig jó. Hát 5 napig bírta, ekkor szépen megfogtam a poroltót, kihúztam az autó alól és egy határozott mozdulattal a többi vashulladék tetejére basztam. Húsvét hétfőn hátsódob nélkül mentem locsolkodni, csöngetni sehol se kellett:) Kedden visszaszereztem azt a poroltót, középdobbal együtt, ami az előző 45ömön (Pirin) volt. A katalizátor se tündökölt egykori fényében, egy határozott mozdulattal behegesztettem a helyére egy darab csövet. Felkerült az első szériás poroltó, szép nem lett a hangja, de nekem tetszik. Ha megunom átvariálom a rendszert:)
Egyelőre itt tartunk Törpivel, a lelkesedés rendületlen. Tervek vannak, tennivaló bőven van. Majd idővel kialakul, h mi hogyan lesz. A fő irány egy olyan autót összehozni belőle, amit az előző 45ből különböző okok miatt soha nem sikerült.
A költségek részben az eddigi összes költséget ömlesztve veszem, az átiratással együtt.
Azt az elején leszögezném, hogy mostantól kezdem vezetni a blogot, de kicsit visszatekintenék a Pirivel eddig töltött időre. Az egész ugye a vásárlással kezdődött, 2009 májusban. Indítottunk egy olaj/olajszűrő/levegőszűrő cserével. Ez után egy elég hosszú békés időszak következett, lényegében semmit nem kellet csinálni az autón (egye fene, elöl kapott új betéteket), csak tankolni és olajat cserélni (tiszta népvágenes szöveg:). Lett még egy olajcsere, már 2010 elején.
Elérkeztünk az érdekes részhez, májushoz. Március körül elkezdett csúszni a kuplung és a vezérlés is megérett a cserére, én földi halandó gondoltam egy nagyot, nosza rajta, csináljuk meg. Legurultam a garázsba, és szétszedtük. Kicseréltük a kuplungot, vezérlést, meg ami még akadt közben. Mondanom sem kell, hogy először szedtünk szét boxer alfát, akkorát szívtunk vele, mint ide Honolulu. Kiszedtük belőle a motort, nem a váltót, mert az tűnt egyszerűbbnek. Összeraktuk, új kuplung, új vezérlés, de volt egy kis bibi. Én hülye barom, nem vettem új szerkezetet, mert a régi jónak tűnt, csak tárcsát és kinyomócsapágyat. Összeraktuk, majd eljutottunk odáig, h indítsuk be. Próbáljuk, egyszer csak egy hatalmas durranást hallunk, az autó nem indult. Mi lehet a baj? Hát az lett a baj, h figyelmetlenek voltunk és siettünk az összerakással (alfacity a nyakunkon volt) és egy testelést elfelejtettün a helyére tenni, aminek egyenes következménye volt a trafó örök és mély álomba szenderülése. Végül lett trafó is, és nagy öröm. Alfacitybe mégse jutott el a dög, pont emiatt. No de visszakanyarodva mégsem vagyok olyan hülye barom, mint azt az előbb írtam: azt nem vettük észre, hogy a kinyomóvilla sz@rul ül a stiften (vagy mégis barom vagyok?), és ha a rohadék nincs a helyén, akkor bizony nagyon át tudja rendezni a dolgokat. Történt ugyanis, hogy a villa lötyögött, zörgött is, nem emelt ki rendesen a kuplung, aminek az egyik rövidtávú következménye (100 km alatt) az lett, h a szerkezet beszakadt, a kinyomó meg sok darabban jött ki. a hirtelen szétszedésnél. A problémát egy héten belül megoldottuk, immár a váltó leszedéses módszert választottuk. El kell, hogy mondjam, ez se sokkal kisebb szopás, mint kivenni a motort.
Újabb problémamentes időszak következett, bár az autó még mindig nem volt tökéletes, mivel a vétel óta csattogott a motor. Júliusban ki is derült, h mi a probléma, elszállt az egyik henger és ezzel együtt a ménes nagyrésze is elment szabadságra. Mivel a csattogás a jobb oldali hengerek felől jött, ezért kevésbé józan, ám eléggé paraszti eszünkkel kitaláltuk, hogy ott lesz a baj, nosza rajta, szedjük szét megint. Szétszedtük, és kicsit elcsodálkoztunk azon amit találtunk: a vezérműtengelyről az egyik bütyök lekopott, ami kalapálta a hidrotőkét, aminek a teteje átszakadt (a közepén kb 1 cm átmérőjű lyuk lett). A tőke közepéből hiányzó részt nem is találtuk meg, még később sem, mikor leszedtem az olajteknőt, pontosabban ott volt az, csak apró reszelék formájában. Gyorsan hajtottam fel új veztengelyt, hidrotőkét, összeraktuk, pöccre indult, és ilyen simán még sosem járt, amióta megvan. Öröm, bódottá, az erő is visszajött.
Na ez tartott szeptemberig, amikor kapcsolatunkban keletkezett egy töréspont; pontosabban nem is a kapcsolatunkban, hanem Piri orrában. A lényeg röviden, tömören annyi, hogy kivételesen a szabályokat betartva, idilli hangulatban autóztam, amikor egy buszmegállóból elém fordultak. (megfordulni akart a mammer, nem a trolival, hanem a 206os peugeottal). Adrenalin, agyvíz és a hasonló dolgok az egekben. A dolog rendőrségre került, azóta azt hazudták, hogy a bíróságra, de még nem küldtek semmilyen papírt. (majd fognak, várjak türelemmel...) No sebaj, az autó kell, pénz nincs a javításra, hát járjunk vele törötten, aztán majd lassan gatyába rázzuk. Decemberig elmászkáltam vele, különösebb gond nélkül (ha nem lett volna törött, akkor azt mondanám, h hibamentes időszakunk volt, de na...) Eljött a december, egy kis dolgom adódott a belvárosban. Menjünk autóval, hideg van, nincs kedvem tömegközlekedni. Igen ám, de mások is úgy gondolkoztak ahogy én, és az Andrássy úton a dugóban ez fel is tűnt, no meg az is, hogy egyre megy föl a vizem hőmérséklete. Amire sikerült a legközelebbi kis utcán lefordulni, már elég termetes gőzfelhő alatt közlekedtem, szerencsére lett parkolóhely is. Kapott gyorsan vizet, de már hiába, hengerfejesek lettünk. Becsületére váljon, hogy hazahozott lábon. Ekkor döntöttem úgy, hogy megint eltöltünk pár meghitt órát a garázsban. Előtte természetesen a terv az volt, hogy majd két ünnep között megjavítom, be is vásároltam pár cuccot, többek között egy új bölcsőt és pár apróságot. Megint egy hosszabb szétszedés következet, aminek során orvosoltuk a hengerfej problémát, megkapta az új bölcsőt, hátulra tárcsafékeket és elöl is sikerült rendbe tenni a futóművet. December 20-án hajnali fél négykor jöttünk föl a garázsból, immár együtt. Próbakör, az autó remek, a fékek harapnak, előttünk az országút. Igen ám, és a kedd is, amikor nekem dolgozni kell menni, egész nap kell az autó. Majd leteszteljük, ha bírja, akkor jók vagyunk:D Az autó bírta, de az önindító estére megmurdelt, az utolsó helyen ahol voltam, beindításkor egy fémes csattanást hallottam, előtte már szórakozott párszor az nap. Hazaéréskor leállítottam, megnéztem, az alu öntvény le volt törve róla. Sebaj, sikerült szerezni másnap önindítót, amit még aznap este be is raktam. (megint hajnali 3ig szereltem)
És ide rakok egy kis csavart a történetbe: vettem még egy autót, no nem használni, csak elbontani. Mivel piros elemekre vadásztam a javításhoz, ezért nem vettem decemberben a kasznihoz semmit. Nem is baj, mert igaz, hogy ez az autó nem piros volt, de legalább az elemek kijöttek belőle. A december eltelt és vészesen kezdünk közelíteni a jelenhez.
Ugorjunk hát át 2011 januárjába, amikor végre sikerült előkészíteni és lefújni az elemeket színre, amik a múlthét pénteken, vagyis 21-én kerültek fel. Sárvédő, motorháztető és lökhárító. Valamint még fel fog kerülni egy balos ajtó is és mivel az első lökhárító teljesen piros lett, ezért a hátsót is átfújjuk és a küszöböket is, de ez már egy februári sztori lesz:)
A költségeket a meglévő, illetve a fejemben lévő számlákból írtam össze, minden benne van, a legkisebb műanyag bizbasztól a komplett hátsó hídig. Én úgy gondolom, hogy a két év alatt, szervízköltségnek ez nem sok. Azért ennyi, mivel az autósboltban kedvezménnyel vásárolok és az autón mindent én javítok. Ahogy nézem, eddig még a vételár felét sem költöttem szervizelésre:) A műszaki vizsga, zöldkártya, természetesen nincs benne, de én azt nem is venném ezekhez a költségekhez.
És miért én javítom? Több oka is van, az egyik, hogy szeretem ezt csinálni, bár néha unalmas és ugye itt a pénzügyi része a dolognak:)
Röviden ennyi a mi kis történetünk, bővülni fog, természetesen vannak dolgok amiket nem írtam be, mert nem annyira lényegesek (majdnem becsúsztam a garázsba vele, a motorkiszedésnél csigát használtunk, az egyik oldalon a motor, a másikon Gasparl cartárs ült:). Ennek a bejegyzésnek célja nincs, unatkoztam éppen:)