Szokásom az autóimnak nevet adni. Mivel ingerszegény életemből nem sok ihlet csapódik rám, rendszerint a rendszámból indulok ki.
Az előző tulajnak egyedi rendszáma volt, így pénteken kaptam meg az új rendszámot: LOA.
A Loa egyébként egy voodoo kifejezés, ami a testet uraló szellemet jelenti. Az ember biztosítja az élelmet, és egyéb szükségleteket, Loa pedig az egészséget, védelmet a gonosztól és a jószerencsét. Hát úgy legyen!
Tehát a neved ezután légyen Lola.
Tegnap megjöttek az új gumik, végre kikukázhattam a 2002-es (!) gumikat amik a kocsin voltak. Nem variáltam, a szokásos Pirelli P Zero Rosso került fel.
A levetett gumikon futóműhiba nyomai látszanak, egy állítás sürgősen elkél.
Párszor már jártam Olaszországban, de kizárólag Budapest – Milano - Budapest viszonylatban, autópályán. Az pedig az egyik legunalmasabb elfoglaltság; nyíl egyenes szakaszok, zajosan befogható helyi adókon betelefonálós műsor, amit a „Controllo della Velocita” táblák foglalnak keretbe. Ilyenkor mindig ábrándozva néztem az elsuhanó falukat, a kis templomokkal, a fasorral a domb oldalán és az elszórt várakkal. Csak rántanám el a kormányt az első sorompónál.
Namost, múlt héten úgy alakult, hogy kényszerűen el kellett hagynom a lakást, így lett belőle egy kis olasz kiruccanás. Végre kiélhettem a vonzalmamat, időm volt, mint a tenger és Pirit is hazavihettem. Nehogy hanyagolva érezze magát mostanában.. Így ma cirka 2000 km-el több van benne, mint egy héttel ezelőtt. Ebből csak kb 300 ment bele a Garda tó körül, ami a célpont volt. De azt a 300 kilométert örökre megjegyeztem.
A tó keleti partján tükör sima aszfalt kacskaringózik, a faluk egymásba lógnak. Ha szemfüles vagy, találsz egy kis táblát jobb kéz felől, amire egy falu nevét írták. Tökmindegy hol van, el kell kanyarodni arra. Az út egy darabig a házak között vezet, kőkerítések mentén, majd pár olajfa sorba rendezve egy lankás kertben. Ha balra nézel, már messze belátod a tavat, pár méter alatt nagyon sokat emelkedsz. De ha vezetsz, inkább előre kell figyelned, mert az út hamar megváltozik. Éles visszafordítók, ferde házak közé fogott egysávos folyosók, végül egy elágazás. Mehetsz San Zeno Montagna felé makadám úton vagy a semmi felé bokrokkal benőtt földúton. Válaszd az előbbit. Tudni kell, hogyha célirányosan mész valami felé, legyen az Monte Baldo, akkor tuti, hogy nem oda lyukadsz ki. Így valahol félúton már lefelé csordogálsz, vissza a tóparthoz. Ugyanezt megteheted a nyugati oldalon is, azzal a különbséggel, hogy itt a hegyek nem lankásan, de határozottan emelkednek, hanem egyből benne vagy a hegyben. Még a paleocén korszakban leomlott sziklafalakba vájt utakon jutsz el az Idro tóhoz. Vagy nem. De az sem baj, mert megállhatsz valahol máshol és 1000 méter felett kávézhatsz a sziklaszirten a tó felett.
Pihenésképp mindenképp térj be Garda város északi felén lévő étterembe, amit Luca vezet. Belépve ő maga fogad, és közli hogy étlap az nincs, amit szeretnél, azt kapsz. Mivel olasz gasztronómiai tudásunk kimerül a Mare és a Carne szavakban, egy húsos menüt kértünk. Cserébe lerajzolta, hogy mit fogunk enni. Három adagban jöttek az étkek, mindegyik akkora volt, hogy egyenként is jól laktunk volna, végezetül egy búcsú üveg bort is haza kellett vinnünk. Szóval, miközben itt ücsörögtünk utolsó előtti napon, Andi észrevett egy plakátot a ház falán: Lancia – Alfa Romeo Meeting Citta Garda, vasárnap. Ez pont az indulás napja, de ha már ez a sorsom, meg kell nézni.
Magára a találkozóra nem mentem be autóval, később eszmélve nem is bántam meg. Csak benzines gépek sorakoztak, engem valószínű kinéztek volna.. A tó remek hátteret adott a sor V6-os 75-ösnek, a pár szép Alfetta GTV-nek, egy tucat Bertone GT-nek és az egy-egy szem Montrealnak valamint Zagato Spidernek. Velük szembe Lancia Delta Integralék hada sorakozott, az egyszerű utcai kiviteltől a Martini Racingen át az S4 változatig. Mire végigértünk, elkezdtek felsorakozni a téren, elöl a Lanciák, majd az Alfák és szép lassan elszállingóztak egy örömautózásra. Mint ahogy ez a pár nap nekünk is. Jó volt.
Igazából a második nap volt ez, de mától indul az időszámítás.
Páran tudták már, hogy hobbiautót keresek, amit építgetni lehet, elővenni a garázsból, reszelgetni, csiszolgatni, saját szám ízére alakítani. Őszinte leszek, GTV-ben nem gondolkoztam. Illetve nem ilyen évjáratban. De mikor eljutott a füles hozzám, meg kellett nézni. Egy törésmentes, alig használt GTV a legnagyobb motorral, amiből egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány példány van itthon. Muszáj. Kicsit több, mint egy hete meg is néztem élőben. A próba út után egy kérdésem volt, mennyi az ára. Szerencse, hogy olyan ábrázatom van, amin nem látszik, hogy mit gondolok, így nem árultam el meglepetésemet az ár hallatán.
Megállapodtunk hát. Hihetetlenül korrekt eladóról van szó, álmodni se lehet jobbat. Pénteken megbeszéltük a szombati adásvételt, így első utam egy alfás találkozóra vezetett. Ott nem igazán volt időm figyelni, ismerkedni vele, csak felszínesen.
Ma reggel aztán azt csináltam, amit régóta szerettem volna. Csak én és az autó és a porszívó és a bőrápoló és a krómtisztító paszta és a törlőkendő. Bő három óra alatt sikerült is olyan tisztaságot varázsolni, amiben már jól érzem magam. Közben bilizgáltam, hajtogattam, nyitogattam, ismerkedtem a részleteivel. Aztán beindítottam. GTV-nél nem szokatlan, de nekem hosszúnak tűnő indítózás után minden felesleges fesztivál nélkül selymes-fémes hangon életre kel a motor. Nem üvölt bele az arcodba, hogy itt vagyok, csak diszkréten beáll 650-700-as alapjáratra vibráció és hangmentesen. És végre: hosszú egyes, hosszú kettes, hosszú hármas, hosszú négyes, hosszú ötös, hosszú hatos mindenhol mozdonyszerű húzással. 3000-nél kér szót Pavarotti, még csak bemutatkozik. 4000-nél szolmizál, 5000-től kezdődik a refrén.
Próbáltam ide valami jó metaforát írni, de nem tudok - mit lehet arra az érzésre írni, mikor a városban semmilyen körülmény között nem kell 3 alá váltani, de ha éppen olyanod van, 6-osban végiggurulhatsz rajta - 2-es után jöhet a legmagasabb fokozat. Nem jön zavarba, csak gyönyörűen szívja a levegőt és gyorsul határozottan. Akárhány V6 GTV-t vezettem eddig, mindig Bruce Willis jutott róla eszembe. Most sincs ez máshogy, de ez most a legjobb Willis-szerep.
Azért van mit javítgatni is rajta. A gumik például egyidősek az autóval, ami kilométerben még nem is lenne baj, de években számolva elég meredek. Ennek köszönhetően gurulgatós tempóban csak a gumit hallani, folyamatosan búgnak.. Az egyik motortartó bak el van gatyásodva, ezért kicsit szögletes a váltás. Ezt letudjuk majd a kötelező beavatási szervizen. Aztán a vezető ülés combtámasza el van hajolva. és kell még 3 azaz három db alátét a csomagtartó kárpitjához. Valahogy csak megoldom majd :) A külsőn meglátszik a város nyoma, egy-egy karc, ajtórányitással rendelkezik. Ezek kijavítása esélyesen ősz után fog megtörténni, mert az autó színe nem az igazi számomra. Addig lesz időm gondolkozni hogy mitévő legyek ezzel..
Anyu még nem tudja, hogy vettem egy "új" autót. De biztos örülni fog, hogy végre van összesen 4 ajtóm :)
Kőbányáról menni Rkeresztúrra felér egy tartóssági teszttel, pláne fagyos idők után. Életveszélyes kátyúk közül az egyiket csak megtaláltam. Eredménye hasonló, mint nyáron - kereken nem látszik sérülés, de a kormány keményen elferdült (lásd fotón, ami álló helyzetben készült, de így áll, mikor egyenesen megyek..).
Úgyhogy még egyszer nem szeretném kátyú miatt fizetni a futóműszervizt, rendőrt hívtam, jegyzőkönyveztettem. Amit lehet bevasalok..
Nem tudok mást írni, csak ismételni magam, mint egy fantáziátlan családapa, akinek a fejére nőttek a gyerekek: hogy rohan az idő.. Ennyi kilométerrel adtam el Julyt. Akkor már régen bizsergett a seggem, mert új autóba akartam ülni. Most ezt szerencsére nem érzem..
Olajcsere, szűrők cseréje és légszűrő tisztítás, fékbetét reszelés - továbbra is nyikorog.
Felkerült az új téli szett, ami már nem bántja a szemem, sőt. Nem mondom, hogy szebb, mint a nyári kerekek, de bőven megteszi.
Replika felni (R17 x 7,5 ET35) + Goodyear Ultragrip Performance (225/45 R17)
---------- Költségek: 4 téli gumi + 4 szelep + szerelés
---------- Képek: utána - utána - előtte - előtte
Nos, ez az egy nap téli felnivel elég volt, hogy elhatározásra jussak.
Kell egy rendes felni télre is. Szerencsém volt, egészen hamar találtam egy megfelelő példányra. Illetve 4-re. Dobozos, replika felni, igen baráti áron.
Ja, R17 x 7,5" :) Comfort is not my son..
Rávaló gumit is sikerült relatíve jó áron rendelnem. Még nem volt olyan, hogy várjam a téli gumi felkerülését, de most ez van! Hétfő este lecserélődnek a félreválasztott selespeedek :)
Mostanában nem érzem az ihletet hogy magasröptű postokat írjak. Ez is csak egy tényeket közlő jegyzet.
- Téli gumik fent. ..még mindig béna ez a felni.
- Új ablaktörlő lapátok
- Vezérlőegység vizsgálat - turbónyomásra voltam kíváncsi. Najó, erről bővebben..
Az ingadozó teljesítmény görbe okát most épp a turbó nyomás körül keresgettem, ezért kértem a mérést műszerrel. A mérés különböző fokozatokban történt, és a jellege miatt a váltásokat és a forgalom miatti gázelvételt is jelzi a görbe. Ezért kicsit zavarosak ránézésre. A legszebb mérés 5. történt, mikor egész hosszan sikerült kiforgatni a tartományt (3750ig ~ 170 km/h). Az eredmény egy szépen felépülő egyenes, hullámok nélkül (2,25-2,48 bar). Ergo, a hullámzás oka nem itt keresendő.
Pár oldalas grafikonok emlékül, amiről képet lusta vagyok csinálni.
(a felső fiókba tetted őket)
Muszáj volt a nyaraláson megvennem Pirinek a Symi szigetéről származó tengeri szivacsot hiszen a mendemonda szerint a Ferrari is innen szállítja az autóápoláshoz szükséges szivacsokat. Több se kellett :)
Igaz, idén kb egyszer mostam csak le saját kezűleg az autót, de majd ezután gyakrabban fogom :)
