Egyébként szervizben is volt az autó. A kuplung főhenger hányta el magát, de nagyon hirtelen. Ezt kicserélték, meg pár komfort szempontjából jelentős apróságot megigazítottak.
Csörihez terveztem vinni az autót, de mire észbe kaptam, már a parkolóból kiállni se tudtam vele, nemhogy Várpalotáig eljutni... Namindegy, a motor körüli teendők még rá várnak.
A periódusos rendszer egyik eleme, vegyjele Xe, rendszáma 54. Színtelen, szagtalan, savanyú ízű, a levegőnél nehezebb gáz, nemesgáz.. Nevét a görög xenosz szóból kapta, ennek jelentése "idegen", "furcsa". Az -on végződés arra utal, hogy nemesgázról van szó (vö. argon).
Forrás: Internet. (LOL)
Na ez a tökmindegy. Ami viszont nem, hogy milyen klassz lámpaizzókat tudnak készíteni fent említett gáz segítségével. HB3, 6000K, 55W.
Giovanni ma beapplikálta az autó karakteréhez jobban passzoló Bonalume Gold 007 lefújószelepet. Az előző BOV mérgesmacska-fújtatása helyett végre egészségesen és határozottan tüsszög a vas... imádom. Ennyi kell.
De ez volt az első és utolsó tuning az autón, innentől kezdve "csak" a tökéletes gyári állapot a cél.
Lejártak az okmányok. Az autó elment műszakizni is, meg kapot ZK-t is. Mindkét vizsgán meg kellett kérni az illetékes bácsikat hogy egy kicsit nézzenek félre, de a lényeg hogy simán átment.
Az okmányirodáról meg csak annyit, hogy ott asszonták a biztonsági őrök, hogy kérjek időpontot. Mondom minek? én itt vagyok, bent meg kong az iroda az ürességtől. Asszondják, ja, akkor jó, fáradjak be. Azoknál se volt kerek minden...
Fóliáztattam az autót.
Tudni kell, hogy a sötétített ablakokért nem különösebben rajongok, csak bizonyos körülmények között gondolom szépnek az autókon. A rosso proteo gtv-n több szempontból is előnytelennek tartom ezt a megoldást. Szerencsére összehozott a sors Baluval (www.foliatrend.hu), aki tudott egy másik megoldást ajánlani. Shark IR50 fólia, dupla karcálló réteggel, 99%-os UV és 78%-os infravörös fény szűréssel - és mindezt egy teljesen színtelen fólia tudja! Balu a következőképen demonstrálta nekem a cucc hatékonyságát: egy infralámpa elé tettem a kezem, majd a lámpa elé került a fólia: abban a pillanatban megszűnt a lámpából sugárzó hő. Meggyőző volt.
Tegnap fel is került az autóra. Mivel csak később tudtam a kocsiért menni, pár órát álldogált még a napon. Mikor beszálltam, oké, meleg volt bent, persze, de közel sem az a tüdőszaggató-olvadtműanyagszagú hőség. Ez is meggyőző volt.
A kiváló UV és IR szűrés megvédi a bent ülők bőrét, és az autó bőr/műanyag alkatrészeit is Nap Apánk egyre dühödtebb sugaraitól. Arról nem is beszélve, hogy a klímát se kell annyit használni. Van pár előnye a színtelen fóliának is. Az első szélvédőre is felkerülhet (mondjuk ez nekem még elmaradt, mert be van repedve a szélvédő, de amint cserére kerül sor, rögtön kerül oda is). Nem veszi észre a rendőr, nem csesztet miatta. Nem veszi észre a vizsgabiztos, ő se csesztet miatta.
Fotó nincs. Minek? Az autó ugyanúgy néz ki mint eddig.
Bár a GTV fényezése egész jó állapotban van, eljött az ideje hogy még jobb legyen. Giovanniék (merő jószándékból és aranyosságból) eladás előtt kézzel átpolírozták az autót, amitől ugyan nagy általánosságban szép lett, de, sajnos, néhány helyen úgy nézett ki, mintha egy csapat kéjgázon élő mókus telefosta volna tejbegrízzel. Nem volt szép, na...
Tehát políroztassunk! Teddy ajánlotta Phon cartársat, aki az ő autóját is helyrerakta. Mivel Alfonz valóban nagyon gyönyörű lett, így Seriffel közösen felkerestük őt, kértünk időpontot, és ma sikerült is összehozni a találkozót.
Phon egész napi kemény munkával, hihetetlen türelemmel és precizitással centiről centire végigsimogatta mindkét autót, nemistudom hány réteg akármit vitt fel. A végeredmény önmagáért beszél: az autó csillog-villog és még gyönyörűbb mint eddig. De a kedvencem, hogy a karosszéria tapintása mint egy gyönyörű nő bőre - komolyan, hihetetlen sima és simogatnivaló.
Az a rohadék levonó... a képen éppen a csíkokkal küzdök. Nem is azokkal volt igazi nehézség, bezzeg a fluoreszkáló 08-as logó, na, az aztán nem adta könnyen magát! És jó sok ragacsot otthagyott maga után. Voltam annyira rutintalan, hogy nem rögtön a matrica leszedése után álltam neki eltávolítani az ottmaradt ragasztót, hanem adtam még neki pár napot, hadd tapadjon bele a por.
Először sebbenzinnel próbáltam. Negyedórás dörgölés, és intenzív bazdmegolás után sikerült leszedni a nyolcas felső-belső kis karikáját, ráadásul rá ment egy fél üveg benzin. Hát akkor ez így nem lesz jó. Konzultáltam Matricás Csabával: ő pedig hozott magával egy adag oldószert. Az valamennyire leoldotta, viszont abból meg négyezer körül van egy flakon, és el kellett volna használni legalább a felét. Tehát ez se jó.
Szerencsére Csabának volt még egy ötlet a tarsolyában: 95-ös benzin! Hm, hát próbáljuk meg. És láss csodát, 5-5 perc alatt, mintegy 2 deci benya felhasználásával pikkpakk lejött az összes trutyi. Persze előtte-után gőzborotvával alaposan átmostam a felületet. A "tejben-vajban fürösztés" analogiájára ezentúl mondhatom, hogy benzinben fürösztöm az autót. :)
Egy dolog viszont kurvára biztos: ez volt az utolsó alkalom, hogy ekkora felületű matrica került az autómra.
Noakkor. Terveim szerint kisebb minisorozatot indítok AlfaCity-vel kapcsolatban. Rögtön egy egoista bejegyzésel kezdek. Nézzétek el nekem, de ha már összegyűjtöttem a képeket, ne vesszenek kárba... :)
A lényeg hogy Zolikáék a megszokott színvonalon szépen meggyógyítgatták, GabCsiék pedig a megszokott minőségben nyáriasították a kerekeket. Ezúttal túl sokat nem akarok mondani, majd Teddy képei beszélnek helyettem...
Az elmúlt hetekben gyakran felkerestem. Körbejártam, ellenőriztem hogy nem érintették-e illetlen kezek - szerencsére hagyták csendesen porosodni. Néha be is indítottam, a hat henger mindannyiszor elégedett morgással kelt életre. Azonban a kényszerpihenő nem tett jót neki. A kuplungpedál teljesen elengedte magát, a végére már sebességbe se lehetett rakni. És egy kisebb olajfolt is megjelent a motor alatt...
Ideje volt hát, hogy eljutassam valahogy a szervízbe. Felkészültem a vontatásra; de hát az sose jó móka - még műkődő motorral sem.
Letöröltem az ablakokat, beültem, indítottam, hagytam kicsit melegedeni. Tettem egy próbát a váltóval is, és... egy kisebb reccsenéssel bevette a kettest! Hát akkor nem vontatunk; nem nagy a távolság, a forgalom se nagy, kettesben vígan elmegyek odáig. El is indultunk. Ahogy melegedett a motor és a váltó, visszajöttek a fokozatok, szépen sorban lett hármasom, négyesem... A kuplungpedál majd' nyolc centis holtjátéka persze nem csökkent, de a szerkezet tökéletesen, reccsenésmentesen tett a dolgát. Számomra ez elég érthetetlen, de... végülis, mindegy.
Az egész autón lehetett érezni az állás hatását: a karosszéria helyezkedett: a lengéscsillapítók tiltakoztak, mint amikor reggel, ébredés után recsegnek az ember ízületei. De ahogy haladtunk a szervíz felé, a zajok csökkentek, és a kocsi kezdte visszanyerni régi formáját.
Az utolsó két kilométeren már újra önmaga volt. A motor járása is egyre simább lett, és... esküszöm, nagyon nagyon óvatosan kezeltem a pedált, hiszen ki tudja hogy a szíjjak, olaj, turbó hogy érzik magukat a hirtelen indulás hatására, de... de az autó éreztette, hogy ő már kész, szaladna újra, nyomjam csak le a gázpedált... kibírtam, nem engedtem a kísértésnek. Lesz még elég alkalom.
Összeírtam a listát, miket kell átnézni vagy javítani rajta. Hááát.. hát. Nem rövid. Remélem hogy ha ezen is túl leszünk, a költségek és az esetleges problémák nem fogják beárnyékolni az iránta újraéledő szeretemet.
Pont fél éve van nálam.