Blog >> eladás
Ma elvitték a szekeret. Mindíg jó szívvel fogunk gondolni Rá. Nagyon jó társunk volt, nagy feladat lesz megtalálni a méltó utódot... :(((( Egy biztos, dízel lesz a következő. Vidékre kerül, jó kezekbe. Természetesen nem maradt el a figyelem felhívása az amore-ra. Hátha viszontlátjuk még itt!!!
Hát, egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy majd jövő ilyenkorra meg kell válnom a szeretett autómtól. Sajnos ezt hozta a Sors, de bízom benne, hogy talán nem is olyan soká ismét Alfám lehet. Nagyon sok szép emlék fűződik a JTS-hez még úgy is, hogy alig több, mint egy évet voltunk együtt, ez pedig nem sok idő.
Párkapcsolatban éltünk. Szerettem. Szerelmes voltam belé, és ő viszontszeretett: boldogok voltunk. Ismertem kívül-belül, tudtam mit szeret és mit nem; hallottam a hangján, éreztem a mozdulatain ha baj volt. A kis hibáit is elfogadtam... de alig volt ilyen. Ha valaki bántotta, ölni tudtam volna. Ha véletlenül én bántottam, kínzó lelkiismeretfurdalásom volt, és mindent megtettem hogy kiengeszteljem.
Hűséges és megbízható volt: megkapott tőlem mindent, és én megkaptam tőle mindent. Büszkén közlekedtünk együtt, begyűjtöttük az elismerő pillanásokat, és sokat, nagyon sokat mókáztunk; néha elfogadtuk a kihívást, máskor fölényesen megmosolyogtuk a próbálkozókat... Imádtam ahogy a bemelegedett boxer harcosan, de finoman morog, és néha izgatottan meg-megrázza a karosszériát...
Mintha hús-vér ember, egy igazi nő lett volna... pedig ő csak egy autó. Hiányozni fog.
Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy lelke van. És maradt volna még nálam.
Az eladás előtt egy órával elmentünk Julyval a lányokhoz, hogy elbúcsúzzanak egymástól. Pár simogatás és fotó után indulni kellett volna. De nem akart. Amig ücsörögtünk benne, kilötyögtette magából az utolsó csepp benzint is, és közölte, hogy ő itt marad. A szívem kalapált, ahogy beröffenés helyett a fordulatszám mérője csak kalimpált.
Majd megértette.
A benzinkúton a kanna megtöltése közben a kulcsa díszét észrevétlenül leválasztotta magáról és a zsebembe csúsztatta. Nálam hagyta, hogy vigyázzak rá, emlékezzek rá és akasszam az utódjára.
Hiányozni fog. Ez a szerelem csak akkor fog átalakulni szép emlékké, mikor megismerkedem az utódjával. A férfiak már csak ilyenek..
Sokáig árultam az autót, de kevés volt az érdeklődő. Végül már nagyon akartam egy TI-t, így sokkal olcsóbban, mint amit szerettem volna érte kapni, de 2003 decemberében beszámíttattam.
Azóta láttam párszor a kocsit, kicsit le van lakva, törve is volt. Sajnálom szegényt, jobb sorsot érdemelt volna.
2006. szeptemberétől árultam, mert megtaláltam az új szerelmemet :) A GT mellett három hónapig még az enyém volt, sokat állt egy kereskedésben bizományban, míg végül átvittem a Csiki-Bege használtautó telepére. Aztán 2006. december 11. Koz nevű tagunk vette meg! Remélem sok öröme lesz benne!
A képen: közös kép az 145-ösöm új tulajával AlfaCityben! :)
2007. április 12-én új gazdihoz költözött.