Tegnap éjjel átléptük a 150 000 km-t. Lekopogom, a kocsi szinte tökéletes, erő van benne, most pár kicsi és egy kicsit nagyobb horpadástól eltekintve még sérülésmentes is.
Fényképet nem tudok mellékelni, mert nem volt nálam gép, megállni nem tudtam, mert nem volt hol, plusz még forgalom is volt, szirénázó mentőautóval bonyolítva. Megpróbáltam telefonnal, de akkor jött a mentő, utána meg már 150001-et mutatott. :D
Ma felkerültek a téli gumik, a nyáriakat meg jó messzire hajíttattam. Talán ezek majd tapadni fognak esőben is. :)
Ma voltam futóműállításon, mivel tartottam tőle, hogy a balesetemkor elmászhatott valami. Állítólag frankón beállították, szerintem meg elqrták, mivel azóta küzdenem kell az útonmaradásért. Szerintem elviszem máshova, ahol normálisan beállítják.
Sikeresen hazahoztam a kicsikét. Mostantól óvatosan fogom tapasztalgatni a vezetését. Szívtak vele eleget, mivel a korábbi javítások kókány módon történtek.
Ma végre eljött az a nap is, hogy egy karosszérialakatos szakember kezébe adjam a gépem. Ma mentem ki Vele először az utcára mióta letámasztottam abba a bizonyos árokba. Egész jó szakembernek tartják a fickót, igaz nem is dolgozik olcsón. Majd kiderül. Azzal bíztat, hogy nem kell olyan horrorisztikus beavatkozásokat végeznie, mint amiktől félek. Azért én még maradok hitetlen, míg vissza nem kerül a garázsomba a kicsike. Remélem nem fog túl sok pénz gazdát cserélni az akció után. Azért már rákérdezett, hogy eladom-e ha összerakta. Szerintem még nem kellene, még drágák azok a gépek amiket utódként nézegetek. :)
Megtörtént, ami már régóta várható volt. Úgy éreztem, Alfám van, ettől minimum 50 centis farkam, és én vagyok Thompson a Valenciai pályán 2007-ben. Megelőztem mindenkit aki az úton volt, majd gondoltam mehetünk haza, aláztam már eleget, de kicsit nagy lendülettel kanyarodtam le az útról, és keresztbevágtam a gépet. (míg el nem felejtem, kell egy nagy aluszárny, hogy legyen hátul is tapadás) Mindez fárasztó 8 órás meló után éjjel fél 11kor, feszülten, az agyam még a pár héttel korábbi szakításomon járt plusz azon, hogy hamarosan találkozom haverokkal. Köztudomású milyen frankó lámpái vannak a 156-nak, főleg utángyártottban, szemből persze forgalom, ergo tompítottal mentem, így későn vettem észre a kereszteződést. Azért elfordult a gép, csak oldalast lerepültem egy majd 3 méteres árokba. A kocsi ki sem látszott. Életem egyik legpocsékabb napja volt, de túléltem, irtó nagy mázlim volt, mert a fejem mögött bejött egy betonlap az utastérbe... Ott feküdtem a kocsiban, bekötve, az oldalamon, kikapcsoltam a rádiót, kicsatoltam a biztonsági övet, valahogy felnyitottam az utasoldali ajtót (van benne anyag, főleg akkor érezni, ha csapóajtóként funkcionál), és kiültem a kocsi oldalára... Még így sem láttam ki az árokból... Felhívtam a családomat, szóltam mindenkinek, hogy szeretem őket, és hogy valakinek ki kellene vontatnia, mert nem igazán tudok kijönni a saját kerekeimen... Végül a helyi önkéntes tűzoltók húzták ki az árokból a szép piros autójukkal. A rendőrök persze odajöttek, hisz ca. 300 méterre szórakoztatták az autóvezetőket a Közúti ellenőrzés című színdarabbal. Azt hiszem nem először láttak itt ilyet, mert nem kérdeztek semmit, csak hogy valaki megsérült-e, aztán mentek a dolgukra. Most itt ülök testileg épen, de valami belül, a lelkemben megtört... Nem tudom érdemes-e még helyrehozatni, amit elszúrtam. Jó eséllyel végeztem az Alfa Romeokkal, rá kellett jönnöm, hogy túl felelőtlen vagyok még egy ilyen kvalitású személygépjárműhöz. Megóvott, ezért hálás vagyok Neki, de ki tudja mennyire törtem meg formás acél testét. Kiszedtem az akkumulátort, megnéztem nem folyik-e valahol az olaj, benzin, stb. Azt hiszem nyáron már nem lesz autó belőle, sőt lehet ilyen állapotában fog eladó sorba kerülni. Félek Tőle, eddig is éreztem, hogy túl nagy és erős nekem. Talán még lesz erőm visszaülni bele. Gyermekkoromban édesapámtól azt tanultam, "azonnal vissza kell mászni arra a lóra amelyik ledobott, különben soha többé nem mersz majd lóhátra ülni". Megfogadom tanácsát, de nem tudom képes leszek-e még félelem nélkül autót vezetni.
Ma sikeresen kaptunk további egy évre zöldkártyát. Kicsit tartottam a dologtól, mivel sokáig 2 hengerrel járt az autó, és emiatt a katalizátor meghalhatott, de minden rendben zajlott.
Beszereltem az új pollenszűrőt. Már ideje volt cserélni, mivel teljesen tele volt magokkal, szeméttel, szerintem már a levegőt sem nagyon engedte át.
Sikeresen átkergették műszakin az autóm. Kellettek bele első lengéscsillapítók, szilentek lettek cserélve, kijavították a légzsákhibát, és pár apróságot is megjavítottak. Jah, és elvitték vizsgára. Három napot voltam autó nélkül, de megérte. Most nem kopog a futómű, nem pattog el az úton, és nem világít a hülye légzsákhiba lámpa a műszerfalon.
Ma hazahoztam a szerelőtől, cserélve lettek a hűtők, az első lökhárító, a lámpák és a ködlámpák, klímacsövek, természetesen klíma is fel lett újra töltve. Kapott a kicsike egy új bal tükröt is, mivel a szerelőnél ráborult egy kapu, és letörte. Sikeresen meghorpadt picit az ablakkeret is.
