A teljes értékű xenon lámpákhoz még 3 dolog hiányzott, amiből kettőt mindenképp meg szeretnék valósítani. Az első a legkönnyebb - a régi magasságállító gombjának eltüntetése, aztan a lámpamosó beszerelése, végül a harmadik az automatikus magasságállítás a terhelés és sebesség függvényében. Több autót próbálva úgy döntöttem, hogy a harmadik egy marhaság. A második csak pénzkérdés. Az első viszont hosszú hónapok keresése után egy egyszerű kézimunka - két komponensű pattex gyurmát használtam, az egész fél óra alatt megvolt. Mondjuk igényesebben is megcsinálhattam volna, de egyszerűen lusta voltam tovább vacakolni vele...
Őszintén szólva az agyamra megy a tél. Kellemetlen, köröm alá mászó, jeges rettenet. Az ember be van zárva a házba, mert a téli havas, napos, télisportos idealizált február helyett csak szeles, taknyos, vírusos akármi jut osztályrészül. Napok óta figyeltem az előrejelzést, de Murphy mindenkin győzedelmeskedik: ha javul is picit az idő, a hétvégére garantáltan 6-7 fokot esik a hőmérséklet. Pénteken már elhatároztam, hogy leugrunk Triesztbe, de a 15 fokos, napos csütörtök után 8 fokot jelentettek hétvégére, annyi meg otthon is van. Aztán mégse, -6-al ébredtünk. Ez már kiverte a biztosítékot. Egy jó kis veszekedés után (nem indulhatunk a kisgyerekkel vakon a világba, aludnia kell, meg enni versus az autóban is lehet enni meg aludni) becsomagoltam a családot és elindultunk valamerre. Évának lett igaza, Matyinak nem tetszett a dolog. Miért vagyok leszíjazva? Miért nem játszhatok a szobámban? És hova megyünk? A gyerek azért gyerek, hogy ne legyen csendben, gondoltam, de sajnos egyedül voltam a véleményemmel. Lassan poroszkáltunk immár az osztrák oldalon a Neusiedler-see körül és élveztem az autózást, a meleget, a bőr üléseket. ÉN jól éreztem magam.
Aztán egyszercsak Sopronban találtam magam. Jó hely, meg is álltunk a Plázában. Éva szabadot kapott, mi meg elindultunk egy férfias kiruccanásra a Mosolyországba. Meglepően jól sikerült a két óra, Matyi megbocsátotta a másfél óra autózást, a mókuskerék felrúgását, a szocializálódás jegyében olyan jól játszottunk, hogy ihaj tyuhaj :) Még a déli alvásról is elfeledkeztünk :)
Hazafele a Garmin hozta a szokásos formáját, megint nem találta a határátkelőt, aztán a letiltott autópálya ellenére felvitt a sztrádára, 1 km után meg le. A sima és nyugis idevezető út helyett megint kiválasztotta a szerpentines hosszú utat, de Matyi elaludt, így hagytam vezessen.
Számomra remek nap lett, Éva ezzel biztosan nem értene egyet. Legközelebb hagyom, hogy tervezze ő a napot és minden jó lesz.
Irtóztam az úttól és mindent megtettem, hogy ne kelljen mennem, de kénytelen voltam. Egész éjjel nem aludtam, azután lehúztam 11 órát a munkában, odakinn köd és eső, minden porcikám azt kívánta, hogy ágyba zuhanjak, esetleg befejezzem a Millénium trilógia utolsó 200 oldalát. Még tettem egy utolsó próbát: fizetem a taxiár felét, de...
Aztán beültem a 156-ba és egy csapásra elmúltak a kételyek. A meglepetéstől alig jutottam szóhoz, csak egy mosolyra futotta és kezdtem magam jól érezni. Az autópályán már lecsillapodtak a kedélyek, semmi torlódás, egyedül a 110-es korlátozás zavart Nagyszombatig. Trencsénig viszont szabad volt a pálya, mire vége lett a Bonanza válogatásnak, a 140-re pöckölt tempomattal már ott is voltam. Innen aztán jön a kedvelt és gyűlölt szakasz: gyűlölöm a végtelenségbe nyúló, hosszú cseh falvakat, amikhez képest Almásfüzítő is rövidnek számít. Imádom viszont a dimbes-dombos közutakat, amit ugyancsak próbára teszik a sofőrt. A csehek viszont kitettek magukért, a Nemsova - Vsetin - Valaske Mezirici szakasz frissen aszfaltozva, remekül csíkozva és prizmázva mindent megad, amire egy közúti rallihoz szükség van. Egyetlen gond lehet csak, ha valakit utolérünk, még inkább, ha az illető teherautó. Éjjel viszont ezzel nincs sok gond, így az egyedüli feladat a féktávok helyes megválasztása, a kanyarívek választása illetve a dombtetőre érve arra koncentrálni, nehogy felbukkanjon előttünk valami akadály. Ismét bebizonyosodott 2 dolog: bár csak 140 lovas a JTD, nagyon jó partner ilyesfajta szórakozásra és a nyomatéknak köszönhetően igazi élményautózást nyújt az Alfa remek kormányozhatóságával kombinálva. Ha a Bravo könnyű kormányával hasonlítom össze, olyan érzésem van, mintha az Alfa egy nagyot terpesztene és a 4 sarokban 4 beton gólyaláb lenne a kerekek helyén. Ahol besokalltam, az egész autó sodródott, pedig ESP nincs az autóban. Még véletlenül sem csúsztam meg, pedig 4 fokban, ködben ideálisak a körülmények az útpadka megkóstolására. A másik tény, hogy a fékek egyáltalán nincsenek összhangban a motorerővel. Nyúlós, gyenge, unalmas a fékrendszer, ha sokáig marad a 156, ez nem maradhat így. Többször kaptam magam azon, hogy ha vészfékezni kellett volna, bizony nincs esélyem megállni. Ami még érdekes volt, hogy a csehek elkezdtek kék prizmát ragasztani az utak szélére - ezt még egy országban sem tapasztaltam és elég furcsa volt, az utat viszont remekül jelölte.
Az útvonaltervező programok szerint 3:06 - 3:10 alatt lehet megtenni a 226 km-t, én pontosan 2:30 alatt tettem meg. Novy Jicin-ben 1300 cseh koronás látogatást tettem a Shell kúton és indultam is vissza. Immár egyedül picit többet engedtem meg magamnak, de a fáradság már elő-előjött és helyenként egész durva volt a köd is, így érzésre nem tudtam olyan jó tempót menni. Az államhatárnál a Garmin belefogott a szokásos mániázásba, de ez az út már a annyira a lábamban van, hogy nem sokat törődtem vele. Az autópályán se tudtam hozni a tempót, egyrészt a köd miatt sokszor nem láttam, hol a sávom, másrészt a ködlámpások miatt állandóan lassítanom kellett - nem láttam az utat, amire szükség volt a biztonságos előzéshez. Soha nem értem meg, mire a hátsó ködlámpa vakító ragyogása, ha valaki 100 méterre van mögötte... Ami még érdekes volt, hogy a 140-es tempomatos sebesség nagyon soknak tűnt, a 134 szintén, de 130-ra belőve már egész biztonságosan éreztem magam. A többiek kb. 110-el mentek, így messze a leggyorsabb voltam hazáig. Az út 2:32 tartott + 4 perc állás, így a tervezett 6 óra helyett 5:15 alatt jártam meg a 452 km-es utat és 23:10-kor már ágyban feküdtem a Milleniummal :)
Így lett az irtóztató vízióból egy remek élményautózás.
A Szilvesztert otthon szerettük volna tölteni, de ennek nem mondott ellent, hogy december 28-30. között egy kicsit kikapcsolódjunk. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a Balaton nyugati partját néztük ki, erre még soha nem jártunk.
Az út annyira rendben volt, hogy jobban már nem is lehetett volna: az utak rendben voltak, nem csúszott, nem volt hó, a 83-as út meglepően jól autózható, Matyi végigaludta a 3 órás utat, mi kell még? Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy Pápa es Hévíz között valahol 3 faluban is rettenetesen fel voltak túrva az utak, de át lehetett vészelni. A Garmin nyílegyenesen vezetett a célba.
Hévíz a rengeteg német és orosz ellenére meglepően kellemes nyomokat hagyott bennem, amit az Európa hotelnek és a hangulatos városkának tudható be. Az egyedüli (jó nagy) negatívum az volt, hogy egy "fit" hotelben alapelvárásom volt, hogy nemdohányzó hotelről van szó, a realitás viszont az volt, hogy a nemdohányzó étterembe a dohányzószalonon át vezetett az út, ami nálam felér egy kisebb katasztrófával.
Ami kevésbé jött be, az a rég áhított Keszthely volt. Kastélyát eddig csak képekről ismertem, de mindig vágytam rá, hogy a Festetics örökséget személyesen is megnézzem. Keszthely Hévízről egy köpésre van csak, ráadásul decemberben ingyenes parkolással kedveskedett a látogatóknak. A jókedvünk a kellemes sétálóutca csak fokozta, míg a utcán őgyelgő népség miatt picit óvatosra nem fogtuk a tempót. A baj akkor kezdődött, mikor megéheztünk - a városban 40 perc gyaloglás és 30 perc autós körözés után se találtunk normalisan kinéző éttermet. Próba szerencse alapon benéztem 3 helyre, az egyik akkora volt, mint otthon az éléskamránk, a másik egy falócás pokoltornáca volt Rejtő könyveket idézve a harmadikban meg zsíroskenyér-lekvároskenyér szinten volt az étlap. Utolsó esélyként benéztünk a kastélyba, gondoltam itt méregdrágán, de csak süt egy darab csirkemellet a Matyinak. Egy fenét. Kávézó ugyan akadt, de a bejáratig el se jutottunk, mert a bejárati ajtó előtt egy banda füstölt akkora elánnal, mintha az éves molyirtásra jöttek volna össze. A kicsi ekkor már ordított az éhségtől, így csináltam 5-6 képet és visszamentünk az Európa hotelbe, ahol 14.00 kürül végre teletömtük a bendőnket.
A hazaút ismét gondtalan volt, Matyi ismét végigaludta, mi meg újra megcsodáltuk a kreatív magyar falfestési metódusokat a la Devecser :(
A minitúra 450 km-re sikeredett. Megpróbáltam úgy vezetni, hogy az mindenkinek kedvére legyen (90-100 km/h), ami meg is látszott a fogyasztáson, 900 km után 55 litert sikerült utánatankolni, vagyis simán hoztam volna az 1000 km-t egy tank gázolajjal. Az autó szerint 4.2 volt az átlagfogyasztás, az egyszeregy szerint 6.1 :)
184.820 km
A 4. szezont kezdik a Bridgestone téli gumik, most kb. 22800 km-t futottak, az állapotuk remek, nincs ok cserére. Ezúttal meg sem éreztem a 17-->16 váltást, ami által bebizonyosodott, hogy a hiba a 225-ös gumikban volt, a 215/45/R17 a helyes méret.
Egyik napról a másikra fogta magát és meghalt. Egyszerre mindkettő. Éppen ilyen alkatrészektől elvártam volna, hogy kibírják bármeddig, de nem... Utángyártottat egyszerűen nem lehet keríteni, senkinek nincs raktáron, gyárit meg nem akartam, így 3 hétig tartott, mire felfedeztem, hogy Pozsonyban is van Bárdi auto és 31€-ért vettem két Bárdi auto teleszkópot. Remélem 1-2 évig kibírják.
A novemberi rossz napokat autós szempontból a kilencedike tetézte be, csak úgy fogta magát a szélvédő és elrepedt. Alig 10 centis repedés volt a bal alsó sarokban, a nevesebb szélvédő specialisták 300€ körüli összegekkel riogattak, de találtam egész olcsó megoldást is: üveg 65€, keret 25€, ragasztó 25€, munka 25€, vagyis 140€. Gond csak egy volt, 3 napot kellett volna várni és első ránézésre nem tűnt olyan helynek, ahol ott merem hagyni az autóm. Aztán meggyőztem magam, hogy felesleges annyi pénzt kidobni, inkább várok.
Az üveg viszont nem várt, a következő 25 km alatt újabb 30 centit repedt - éppen a előttem - keresztben. Mivel a rendőrökkel mostanában szerencsém van, inkább elvittem a nevesebb szervizbe, ahol azonnal bevettek 7.30-kor és 14.00 mehetek az autóért. Mivel nem biztosítós az eset, 250€-ban egyeztünk meg.
Az üveges srác szerint követ kaptam kb. 10 centi magasságban, onnan repedt először lefele, majd felfele az üveg.
A közlekedési minisztérium sikeresen kiállította szeptember 23-ra az új forgalmit, kijavították az összes hibát, végre FIAT gyártja az Alfát, ami Romeo és nem Tomeo, végre 6-os váltóm van. A szín mizériát lezártuk: az CAC papírban Grigio van, így marad a szürke a forgalmiban. A FIAT képviselet hivatalos véleménye, hogy az arany nem szín, hanem nemesfém, a FIAT Slovakia máig nem válaszolt a kérvényeimre.
Az utolsó pont a rendőrség meglátogatása volt, hogy a címem átírják. Fél nap szabadsággal próbálkoztam, de nem jutottam délig sorra. Ezután 2 hét szünet következett, nem tudtam elszabadulni a munkából. Ekkor már 6 hete jártam forgalmi nélkül, de szerencsére nem állítottak meg. Az újabb próbálkozás keretében egy hosszabb ebédszünetet vettem ki és 10.30-ra mentem a rendőrségre. Alig hittem a szememnek, mikor 12.02-kor sorra kerültem - én voltam aznap az utolsó. Viszont a rendőr nem vett be "mert én most ebédelni megyek..."
Az utolsó próbálkozásom jegyében hétfőn reggel 7-kor már a rendőrségen voltam (7.30-kor kezdenek) és sikerült 19-nek feliratkoznom. Szinte hihetetlen, de 9.50-kor sorra jutottam, az már persze más dolog, hogy 10.15-ig hozzám se szólt, mert gyorsan megcsinált 3 forgalmit a hátsó ajtóban várakozóknak. Szerencsére már semmibe nem kötött bele és 12€ ellenében megváltoztatta a címem, így 6 hét után újra van forgalmim, ami ráadásul hibátlan :)
2010.10.26., 183700 km
Az autó másfél éve nem volt emelőn, így addig egyezkedtem Csörivel, míg sikerült egy egész napra kibérelnem a Várpalotai műhelyt az aranykezű mesterrel egyetemben :))
Aprólékosan átnéztük az egész autót és kicseréltünk mindent, amit csak kellett, kivéve a motorháztetőt tartó teleszkópokat, amik nem tudom mikor haltak meg, de már egyáltalán nem tartanak.
Lényegében semmi meglepetést nem találtunk, a lassan porrá morzsoló hűtőről már régen tudok, az olajfolyást a váltó oldalon szintén láttuk már, a lengőkar és kormányösszekötők eddig bírják.
A levegőszűrő meglepően koszos volt, pedig eredetileg nem is akartam cserélni. A klímaszíjat se akartam, de a hajszálrepedések láttán inkább az is cserélve lett. A vezérlést elég lett volna 30e km-el később cserélni, de a 159-es sztorik a vízpumpával elvették a kedvem a kísérletezéstől, lényegében úgyis mindegy, hogy a 60 ezrest most adom, vagy jövőre... A kézifék zsinórok teljesen össze voltak rothadva, amin nem csodálkoztam, a hátsó keresztlengőkar meg már majdnem kiesett a helyéről - ez se volt újdonság.
Újdonság volt viszont az EGR szelep, amit eddig még soha nem pucoltunk ki - annyi kormot kapart ki Csöri, hogy 2 halottas urnát megtöltött volna. A motor felőli toroknál a korom már teljesen elzárta a felső levegőnyílást. Nem tudom emiatt, vagy más miatt, de sokkal, sokkal jobban megy most az autó.
Meglepett az izzítógyertya is - az 1-2-3 még gyári, a 4. cserélve volt. Csöri megállapítota, hogy a 4. teljesen kukás és a 2. már picit döglődik, mindkettőt cseréltük. Eredetileg mind a 4-et cserélni akartam, de Csöri lebeszélt róla.
Sikeresen felkészültünk a télre és a 200 ezredik kilométerre :)
Majdnem két hétig jártam papirok nélkül. Az ok prózai volt: a rendőrségen nem tudták megmondani, hol vannak a papírjaim. A pozsonyiak szerint már elküldték, a szerdahelyiek szerint még nem érkeztek meg. Ez egy műen generált gond, a pozsonyi ugyanis nem Szerdahelyre küldi a papírt, hanem Nagyszombatba, hogy minél több bürokrácia keletkezzen és legyen munka, amit ki lehet mutatni. Szeptember 8-án elhatároztam, hogy most már muszáj beutaznom a rendőrségre, mert 9-ig volt érvényes a papír, amit a rendőrtől kaptam (a gumicsere után az autó alkalmas a közlekedésre...), viszont a rendőrség csak hétfő-szerda-péntek van nyitva.
El is indultam reggel 6-kor, mert 7.30-kor nyitnak és első akartam lenni. 6.40-kor én voltam 22. Azt hittem megüt a guta, a mellettem megállás nélkül pofázó kamionos szerint ők 5-kor jöttek. Ez már betegség. Szerencsére a rendőrök pontosan nyitottak, és alig 10-en álltak a sorban, így az elsők között jutottam be. Megtudtam, hogy a papírjaim még nem érkeztek meg, így mehetek haza és jöhetek pénteken. Kérdem és pénteken már biztos itt lesznek, ha 2 hét alatt nem értek ide? Azt nem ígérheti. De várjak azért, mert megnézik az új gumijaim. Ok, vártam 40 percet, a hölgy megnézte a gumikat. Mondom, akkor én megyek is haza, jövök pénteken. Néz rám: de nem ezzel az autóval. ??? nézek rá. Hát pénteken már nem lesz érvényes a papír, jöjjön vonattal. 20 éve nem ültem vonaton és nem is tervezek ilyesmit, így kértem írja fel, hogy jó a gumi és ha megállítanak, valahogy kibeszélem magam. Erre felírja a papírra, hogy gumi új, de nem ellenőrizhető a méret. Mondom hogyhogy nem? Hisz nézzék meg a papirokban! Na jó, de nincsenek papirok. Ha akarom, álljam ki a sort és megnézik a számítógépben. Másfél órával később már az 5. embert intézték, én még mindig a 22. Aztán valahogy begyorsult a dolog is alig 3 óra múlva sorra jutottam. Megnézték a számítógépben és felírták, hogy a 215/45/R17 jó az autóra.
Ennyi siker mára elég is - gondoltam. De ma velem voltak az angyalok. Az egyik csendes rendőr, megsajnált és addig kotort a postán és a szemétben, míg egyszer csak kihúzta a papírjaim. Hurrrá!!!! Közben kiírtam a kérvényt, hogy változtassák meg az autó papírjaiban az én címem, mert az bizony oda is be van írva. Én naív, azt hittem az autó papírjaiban az autó adatai vannak, de nem, a címemnek muszáj ott lenni. Ez egy nagyszerű módszer, hogyan beszedni még több pénzt, aki költözik, az biztos tele van bankjegyekkel, szedjük el tőle, amit csak lehet. A rendőr srác rendes volt, még mielőtt a kérvény leadtam volna, rákérdezett, hogy ez másik autó, vagy az, amivel jöttem? Kicsit hülyén néztem ki a fejemből, hát persze... Mert, mondja, az az autó, ami kinn van arany színű, a papirokban meg szürke szín van. Mivel nem ül a szín, ismét bevonják a forgalmit, mert ezt már szigorúan veszik.
Nyeltem egy nagyot, fejben már kombináltam. Mennyi évet lehet kapni hivatalos közeg súlyos testi sértéséért? Nem, nem éri meg. Mosolyogtam egyet: ha nem tetszik a színe, írja át... Nem, nem, a közlekedésügyi hivatal által kibocsátott papír számunkra szentírás, ha itt szürke van, akkor az szürke. Biztos hülyére volt törve és rossz színre festettem, próbáljam a Lopott autók ellenőrző osztályát, ha ők megállapítják, hogy a szín eredeti, akkor a Közkedésügyi hivatal átírja a színt, és annak alapján a rendőrség is átírja. Mivel ez soknak tűnt, egyenesen a Közkedésügyi hivatalba siettem, ahol a hölgy szokatlanul rendes volt. Bár az is lehet, hogy az ok az volt, hogy megmutattam neki, mennyi hiba van a papirokban (Alfa Tomeo, Peugeot motor, 5-ös váltó....). Megígérte, hogy mindent javít a papirokban - péntekig. Kivéve a színt. Az autó hivatalos színe ugyanis Grigio - Luca di Bosco. A Luca di Bosco-t nem lehet lefordítani, az biztos valami marhaság, marad a Grigio, ami szó szerint szürke, így nekem szürke autóm van és punktum. Ezek szerint van még egy lehetőségem - átfesteni az autót. Mivel ez túl körülményesnek tűnik, egyelőre nem csinálok semmit....