Amikor vezérléscserén voltam közölte a szerelő velem, hogy nem jó a hűtőventillátor előtétellenállása, így direktre kötötte. Oké mondom, forog az a lényeg. Elmentem ótósboltba, hosszú keresgélés után közölték, hogy gyáriban van csak, 30 ezer jó magyar forint körül. Na, szuper, marad így egyelőre. Aztán tegnap megint kint voltam a szerelőnél, mutatott egy Ducato elenállást, aztmondja ugyan az, 7 ezer Ft. Odaadja, próbáljam ki. Oké, irány haza, Alfából ki. A Ducatóé valami 0.23 Ohm, vagy 2,3, már nem emlékszem. Gondoltam megnézem a sajátomat, nem nézett ki rosszul, rácsipogtattam multiméterel, hát jó! Na, szuper, próba. Működött. Az ellenállására már nem emlékszem, de nem ugyanaz mint a Dukcié, nem jelent kerülőutat. :( Mindegy, a saruk elég gázul néztek ki, lötyögtek is, nekiállok lecserélem őket. Gondolom van hozzá valami speckó csatlakozó, de jó lesz saruval is. Levágdostam a régiket, szépen leblankoltam, rá az új, nameg egy szép fekete zsugorcső. Csakhogy a zsugorcső túl kicsi volt, nem ment rá a sarura. 10 percet szenvedtem vele, amikor eldöntöttem szigszalagot kap. Majd veszek nagyobb csövet, aztán ráteszem. Valamiért hátramentem, felnyitottam a csomagtartót, és lám, a keresett vastagabb cső meglett. Ó, mondom gratulálok magamnak, vissza minden szigszalag le, de ez sem megy rá... Itt szpatom magam 40 fokban, gondoltam, legközelebb jobban megtervezem a barkácsolást. Na, addig szenvedtem, hogy ráment a cucc, öröm éd bódottág, gyorsan kapcsoltam egy klímát, forgott a cucc, kész vagyok! Kicsit még szorítottam a sarukon, le ne csússzon, mert nem túl hosszú vezeték maradt. (Pedig nem sokat vágtam.)
Viszont a szelepfedél sarkánál megint szivárog az oil. Pedig új tömítéssel, új szelepfedél, pasztával 2 nap alatt lett rátéve. Szuper...
A tünetek a következők: reggel gyújtás rá, kis injektor piktogram kialszik, indítás. Beröffen gyorsan szépen, ám ami ezután következik: alapjárat ingadozik, néha 500 alá bukik, gázfröccsre betegen felpörög, 1000 fölött más egészségesen szól, majd újra ingadozás fulladozás. Gyorsan elindulok vele, próbálok játszani a gázzal, első komolyabb gyorsításnál még az első másodpercben erőtlen, aztán mintha mi sem történt volna, fütyörészve megyünk tovább. Onnantól semmi probléma. Majd kiderül mi a gond...
Megvettem az első olasz autóm, az első Alfám. Sok tekintetben első az autó, nem írom le mindet. Benzinvérű vagyok gyerekkorom óta, most autógépészmérnöknek tanulok. Tehát az autók, és a hasonló gépek kitöltik a napom általában. Ezelőtt egy örökölt Toyota Corolla Versom volt, ami derekasan állta a hajtást, 360 ezer kilóméterrel váltam meg tőle, nagyon jó gép volt! Nade Alfa... Elkapott az érzés, hogy kéne valami gyorsabb erősebb, sportosabb autó, amúgy is inkább ezek vonzottak, dehát a Toyota csak enni kért, azt se sokat, szerettem, nem akartam megválni tőle. Nézelődtem, nézelődtem, és megláttam ezt a 155-öst. Megfogott azonnal. Mindig is piszkált belül a sok cikk, amiben az Alfák utánozhatatlan vezetési élményét taglalják oldalakon keresztül. De hát megrögzött japán autó mániákus voltam, el se tudtam volna képzelni magam egy olaszban. Végül csak elmentünk megnézni. Ordenáré sportszűrő, de minden működött rajta, nem zörgött semmi. Itt-ott látszott, hogy pár elem nem eredeti színű, na de hát egy 17 éves autóról beszélünk. Az ára is a bűvös fél millió alatt, hát ha most nem vágok bele akkor soha. Végül is ezt tanulom, ha valami elromlik majd megjavítom. Megvettem. A hazafele út még összeszorított farpofákkal telt. Azt éreztem, hogy nagyon megy, és nagyon fordul. A víz hőmérséklete óra szerint nem ment 70 fok fölé, ami aggasztott sokáig, de írták többen, hogy ez ilyen, meg videókon is ezt láttam. Mióta beütött a nyár ezzel nincs gond...:) A lábam az idő múlásával egyre nehezedett, mostanra kicsit fogtam magamon vissza, több trafi is rémisztgetett az út szélén. Észrevettem magamon, hogy kanyar előtt nem lassítok, hanem a gázra lépek. A szabályosan, halkan közlekedő, japán megbízhatóságot élvező ember kicserélődött, kibújt belőlem a bunkó hülyegyerek, aki hangosan közlekedik és néha csikorgó gumikkal kanyarodik. De azóta vigyorgok amikor beülök a kocsiba. Sőt akkor is vigyorogtam, amikor rácsuktam a garázsajtót, és tudtam, hogy egyhamar nem hozom ki újra, mert egy kiugró szelepfedél-tömítés miatt minden úszik az olajban. És külön tetszik, hogy ez nem egy bunkó buzuki, ami ha 30-al megy is ordít mint a veszett. Ez a gép, ha nem nyomod neki egész halk. Csak a mély morajlás sejtet valamit. Ha odalépsz, akkor 2 utcára is hallják, de akkor már produkál is valamit, van stílusa. Egyedül a hátsókerékhajtást sajnálom, hogy nincs benne, de nagyon. Ha egy 75 hajtás lenne alatta, akkor sosem adnám el, ez biztos. Lehet, hogy így se fogom. (Esetleg egy V6 miatt.:))
