A mai napot nagyon szuper társaságban sikerült eltöltenünk:) Alfa Totti-éknál Siófokon voltunk Andy-ékkel, és Spider cimbivel! Jó nap volt, finom kaja és sok kellemes beszélgetés:)
Köszönjük Viktor, hogy ott lehettünk veletek!
Kiccivem elég bátornak bizonyult. Eltelt évei alatt biztosan - a kötelező szervízeknél minimum - turkáltak benne már elégszer. Hősiesen állta a sarat Dr. Csöri babrálása alatt is:) Hozzáteszem nagyon kellemesen csalódtam:) A Doktor Úr amint meglátta kiccivemet, nevén szólította - ez tetszett is Ibránynak:P Az ismerkedési fázisban Csöri dícsérte, nehogy megsértődjön:) hogy milyen szépek a lökösei - bár kissé viseltesek. A korához képest milyen egyben van a karosszériája stb. Ibrány fél szemére vak volt - na nem teljesen, de valamilyen hályog kezdett ott terjengeni, mert nem látott vele 100%osan! Csöri kicsit közelebb hajolt, és aha felkiálltással a tudosámunkra hozta, Ibrány szemének semmi baja, csak rossz égő van benne:s ehh! Akkor eddig hol szervízelték szegénykémet?! Ha valaki szakszervíz létére ezt sem tudja! Hiszen tökre eccerű a dolog! Ami Ibránynak kell az egy kis pöckös égő - ami meg benne volt, simafejű kis gömbölyű! Ezt még egy 3éves is látja, hogy az egyik nem egyenlő a másikkal! Meg Csöri a voltokról is mondott valamit - az egyik 4 a másik meg 6, de hogy őszinte legyek ennél a beszélgetésnél már bent volt a cica:)
Amikor már eléggé megismerkedtek, Ibrány betekintést engedett a motorjába is:) Hogy őszinte legyek én nagyon nem követtem az eseményeket, mert találkoztam a ház cicájával! Aki látta már, tudja mekkora egy kis hízelkedős és szép cicamica! Engem lekötött, hogy vakargassam az előttem össze-vissza hempergő fekete doromboló szépséget:P Visszatérve Ibrányhoz... kb. egy óra szöszmöt után Csöri megállapította és leszűrte a konzekvenciát: Ibrány nagyon szép kocsi - lesz eccer:) Egyben van, hatalmas kirívó dolgokat nem talált benne, úgy szuperál ahogyan kell neki! DE! Lassan jön a 120-as nagy szervíz:( Csöri rendes volt, mert olyan összeget hozott ki, hogy biztosan nem fogom elfelejteni:) A 120-as szervíz nagy valószínűséggel 120-ban fog fájni:P Így nem fogok belezavarodni, hogy most akkor mennyi is pontosan? Hozzáteszem, ami ilyenkor előírt cserélve lesz, szóval az árra egy árva szavam sem lehet! Reméljük, hogy a 360-as szervíz nem nálam lesz esedékes:P
NonoSita - rendes nevén NoName:P (ő volt az utolsó és nem adtunk neki nevet...) is letette a voksát az Alfák mellett:) Mivel kétlaki életet élünk 7köznap Buda 7végén pedig Tbánya, ezért Nonci is ide-oda utazik velünk. Az elején rémálom volt vele az utazás, mert már a lakásban elkezdte a mondókáját, és amíg ki nem lett engedve a hordójából addig abba sem hagyta. Aztán valamiért rászoktunk az autópályára, és ott már Ő is nyugodtabb volt. Persze a Stiftet még ekkor sem szerette!:) Majd Stift el és jött Ibrány! Előre féltem, hiszen ridegebb a futómű és a hangja is sokkal keményebb! Azt hittem Nonci utálni fogja és nem lehet majd megmaradni tőle a kocsiban... DE nem így történt:) Betettük a hátsóülésre, és elindultunk az első útra... városban semmi.. autópályán semmi. Pontosabban amikor már melege volt, azt jelezte néhány hangosabb nyikkanással. Alapjában véve úgy vettem észre nyugodtan utazott, és élvezte az Alfás száguldást:)
Úgy néz ki - lekopogom... a termosztát hiba megszűnt:) Apu meg Zoli ezekszerint jól tudnak * amit a többiek nem:P
Kész agymenés... alvázszám alapján rendeltem egy termosztátot egy országos autóalkatrész-boltból... elvittem nagy boldogan a szakimhoz, hogy nosza ugorjon neki. Kiveszi a régit, kibontja az újat... egymás mellé teszi az asztalra és mit látunk?! hogy a régin két csonk van az újon pedig láss csodát! három!!! Szakikám - ledugózzuk, zsupsz neki a flexxel a vasnak, kell még hozzá egy gumitömlő néhány bilincs és kész is... kipróbáltuk. nyitott a termosztát, király meleget rittyentett a kocsiban, beindult a hűtő is ahogyan a nagykönyvben is áll... haza is vittem Rosso Ibrányt szépen a 10-esen. Majd haza a szülőkhöz Tatabányára. Semmi sem látszott. Mire a beavatkozás utáni harmadik napon felszökött a kiccivem láza! Majd hirtelen megint 90 fok - megint fel - megint le.... Ott rinyáltam az anyóson, hogy Zoli azonnal álljon félre, és nyissa ki a motorháztetőt, mert látni akarom mi van... Elfogyott a hűtővíz! Feltöltöttük, de vasárnap visszamentem szakihoz. Dugócsere... Próba... Király minden, vissza Tatabányára... És eljött a hétfő dél, amikor Zoli csörög, valaki menjen érte, mert elfolyott az összes hűttővize.... megint rinya:) De apukám és Zoli megcsinálták új dugóval.... Apukám azt mondta azért volt rossz, mert fiatalok dugóztak:P Nem elég idősek és nincs elég tapasztalatuk mindennemű dugózás terén....:))))
Kis piros szivünk csücske nem maradhatott név nélkül! Hiszen minden rendes Alfának kell egy igazi Alfás név! Nagy bajban voltunk, mert nekem elsőre - és most senki se hőköljön hátra undorral az orcáján... - Ibrány jutott az eszembe, mondván a rendszám IBR ehhez már csak azt kell hozzátenni hogy ány:) Zoli persze egyből tiltakozott, mert ettől a névtől nem csak az ő hátán áll fel a szőr, hanem a kocsinak is:P Ibrány ahogy jött úgy ment is - bár lopva még gondolok rá:) Zoli mindenáron olasz csengésű nevet akart Neki... nevettünk is rajta, kár hogy nem a zöldet vettük meg mert lehetne Bruno Banana a neve... DE nekünk piros a szívünk csücske! Így lett Rosso. Majd Rosso Ibrány - hogy minden kedélyt lenyugtassunk:) Ma már Rosso Ibránnyal járjuk az országot és sok-sok érdekes dolgot tapasztalunk az utjaink során... de ez egy másik történet:)
Hogy őszinte legyek, sosem szeretek számomra ismeretlen autót vezetni, ha más is ott van velem... Zoli mindig nyaggatott, hogy Rosso Ibrány lassan megsértőtid, hogy csak ő vezeti, és még is csak az én autóm:) De valahogy féltem tőle.. Majd eljött a nap! Zoli dolgozott viszont valahogy a kocsinak Esztergomba kellett jutnia a szerelőnkhöz - tudom ajánlani bárkinek! Kiderült ugyanis, hogy rossz a termosztátja a kiccivemnek... egy szó mint száz, nekem kellett elvinnem Bp-ről a kocsit Egomba... a 146-ot is szerettem vezetni, de ezt! Azóta nem szívesen adom át a volánt Zolinak:P Az Rosso Ibránnyal csodálatos volt! Faltuk a km-eket, csodáltuk a tájat... Miután kicseréltük a termosztátot megváltozott a kocsi menetteljesítménye is. Gyorsabb lett, szebben jár a motor, kevesebbet is eszik.
Kiccivemet Győr városából hoztuk el egy szombat hajnalban - pontosabban 2008.12.20-án:)! Aznap Zoli még dolgozott:( ezért Rosso Ibránnyal este vettük nyakunkba Budapest utcáit... Alkotáson néhány méter után egy három autóból álló BMV konvojba gabajodtunk, és tágranyílt szemekkel lestük a rendszámtáblákon lévő nemzetközi jelzést! I.... olaszok.... bmv-ben.... ehh! Mi meg az "ő" kezük álltal megalkotott csodában... ezek hülyék mondtuk egyszerre! Majd a Moszkva téren a pirosnál letekerték az ablakot... mi is lesz ami lesz! Erre autónk "atyja" megszólal: Szeged... elirányítottuk a Margithíd felé - hiszen másfele már nem mehetett. És az olaszok megszólaltak németül! Németautóban németül is beszélnek.... Viszont az feltűnt mindkettőnknek, hogy pusztán az autónk márkája miatt választott minket az útbaigazításhoz, hiszen egyszerűbb lett volna neki a bal oldalán álló autóstól megkérdezni az utirányt.... A vér nem válik vízzé:)
Akinek volt már alfája az tudja mit jelent az Amore érzés... legalábbis talán kapisgálja a dolgot! Viszont azt az érzést kevesen ismerik, milyen - egyéb tényezők miatt - megválni egy ilyen autótól és átülni egy más márkába.... akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak, mindegy nem is ez a lényeg! A legrosszabb az volt, hogy kb. egy évig villogtam a szembejövő alfásoknak:) és mindig hidegzuhanyt kaptam, mert senki sem köszönt vissza, csak furcsán néztek amikor mellém értek... asszem néhányan anyáztak is, mit villogok rájuk?! Persze amint kettőt húzott a kezem a világítás karján, már az agyam tudta, hogy ez biza hiba volt! A reflex mindig gyorsabbnak bizonyult, mint a felismerés: én már egy Stiftben ülök! Fancsali pofával néztem a csillogó pajzsos szépségeket, ahogy kövér gázzal elhagytak... a következő egy évben már nem villogtam, csak még fancsalibb pofát vágtam amikor alfát láttam... mindegy volt hol járok, mivel közlekedem mindig az alfákat kerestem a tömegben. Csak azért hogy megcsodáljam, hogy saját magamnak tegyek szemrehányást amiért mi megváltunk tőle! És hogy az akaratomat erősítsem: Egy nap még lesz egy ilyenem!
Jól emlékszem arra a bizonyos napra! Emlékszem arra, hogyan tűzött a nap, és a lágy szellőre, ami be-be kószált a letekert ablakon keresztül a kocsiba. Már egy ideje Alfa tulajok voltunk, de akkor még csak magáért az autóért és a feelingért rajongtunk... Hiába volt az alfaszerelem tini korunk óta - érdekes, hogy Zoli is már kis tökösként is rajongott ezért a márkáért, és én is még csitri koromban felfigyeltem rá:) - mi csak az autót láttuk! Arról nem is tudtunk, hogy az alfások ilyen közösséget kovácsoltak össze, villognak, talikat szerveznek, örülnek a másiknak... amikor Zoli mesélte, hogy rávillogtak nem is értettem... majd eljött a nap! Apukámnak a születésnapi tortájáért mentem a szüleivel Vértesszőlősre. Felkanyarodtam a cukrászda utcájába, ami elég szűkösnek bizonyult - száguldozni nem lehet rajta:P Szépen gurulunk, mire szembe jön lassan egy alfás... Mellénk ért... Széles vigyor, és egy Szia hangzott el. Én is visszaköszöntem, meg persze vigyorogtam is mint a tejbetök:) Erre hallom a hátsóülésről - Téged milyen sokan ismernek! Arcomon egy kósza mosolyfélével kinyögtem egy Ja-t, mert hiába magyaráztam volna a szitut... Ott Vértesszőlős utcájában mart meg a bizonyos kelgyó.... észrevehetetlenül körbetekert már évekkel előtte, de ott kíméletlenül harapott is! amit valjuk be, azóta sem bánok:P