Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Karburátor beállítás. Nem annyira ördögi tudomány, mint annak sokan gondolják, de kell hozzá pár dolog, hogy jó legyen: egy stroboszkóp az előgyújtás beállításához, egy CO mérő a keverékdússághoz és a több karburátor is van a rendszerben, akkor egy szívóoldali nyomásmérő egység; ebből a legjobb, ha annyi van, amennyi torok, mint itt is. És már lehet is tekergetni :)

Minden Alfetta és 75 tankja rohad. Nincs kivétel, csak a mértéke változik. Szerencsére volt cseredarab.

A szilentek már több helyen megértek a cserére: a kanyarstab érezhetően nem volt már a toppon és a felső lengőkar bekötésének a szilentje is oda volt, ezek most mind újak. Sajnos a balos lengéscsillapító is gyanús, pedig Koni és alig van benne 20 000km :(

Pár kép még a hosszabb próbaútról (csak Horvátva, meg Szlovénba, meg Olaszba ugrottunk át ha már arra jártunk ;) - és csak ment és ment és ment...)

A hátsó főtengely szimering még mindig odavan, de nem bírtam megállni, hogy ne járassam meg. Hamarosan addresszálom a problémát, csakhát ugye ahhoz ki kell venni a motort ;(

Hiába mondtak nagy esőket, szombaton meglepő, pólós idő volt. Előszedtem a GTV-ét és elkezdtem felkészíteni a szezonra. Az ősszel előjött betegségek gyógyítása következett, sorrendben: benzintartály cseréje a télen felújítottra, generátor csere, első fékek rendbetétele - a jobb oldali féknyereg volt a bűnös - és ezzel a lendülettel vadiúj féktárcsák és betétek is kerültek bel. Az utolsó képen egy kis nyalánkság: bár semmi bajom a Dell'Ortok-kal, de ezt nem hagyhattam ki :))))

A tengerparton... na jó, egy lagúnánál, de a tenger sem volt messze. Az utolsó képen meg olasz autók között parkol - kicsit hazavittem :).

Most már téli álmát alussza, és tavasszal (vagy még előtte némi komolyabb bevatkozás is lesz, mert utlsó rúgással (amikor amúgy is le akartam állítani), kilukadt a tankja (minden Alfettáé rohad, nincs kivétel), ahelyett most éppen felújítok egyet, a generátor töltése kezdett kicsit elhaló lenni (dióda gyanús, cserélem az egészet) és a Dellorto-kkal nagyon elégedetlen vagyok, mert az alapjárati rendszerét lehetetlen rendesen beállítani, és ennek folyományaként a keverékdússágot sem lehet (valószínűleg a fúvókákat elbarmolták valamikor). Szerencsére mindig van otthon hétféle macskaszőr, meg egy pár Weber DCOE+felújítókészlet, úgyhogy ezeket rakom fel majd rá. Még első féktárcsákat fogok cserélni mielőtt a szezon beindul. Azt hiszem egyelőre ennyi :) - ja persze, hátsó főtengely szimering, de ezt tényleg csak nagy levegő után...

Gyakorlatilag mostanra nem maradt olyan alkatrésze az autónak, amihez ne kellett volna hozzányúlni, vagy cserélni. Ez a hányatott sorsot és persze némileg az elérhető élettartamot is jelzi ezeknél az autóknál. Mivel vannak dnor autóim, így meg tudom oldani a - kopp-kopp - legvadabb dolgokat is, de nem gyenge szívűeknek való játék. Az is igaz, hogy az élmény mindenért kárpótol. Ilyen autó tényleg nincsen már ma, és nem is igen lesz (sajnos). A nyarat végigcsináltuk a talpraállítás után folymatosan előkerülő dolgok árnyékában, de - szerencse is volt a dologban - soha sem tötént olyan, hogy komolyan kellejen aggódnom, ebben volt egy hosszabb külföldi út is! És igen, nem kellett aggódnom (igaz, kétszer szédszedtem az ablakmozgató mechanikát, de ez már álmomban is megy :) ). Egyre inkább megnézik (majdnem annyira, mint a Duettot, de azt is megfigyeltem, hogy az állapota és a formája (a modern autóipar igen sokat "merített" ebből a formatervből) kell egy kis idő, hogy rácsodálkozzanak a népek.

Fél évig használtam fellelési állapotában (kivéve egy két azonnali javítást - pld soha nem mentek vele annyit egyben, hogy kiderüljön, rég rossz a hőgomba). Úgy is elvitt mindenhova, még külföldre is, csak már nagyon szerette a HPX-et, meg a benyát is. Később került mellé egy donor és elkezdődött az újjávarázsolás, Ebben elévülhetelen érdemei vannak édesapámnak, aki gépészmérnökként látott már ezt-azt. Először felújítottuk a motort főtengelytől hüvely/dugókig (most van benne úgy 8000km). Utána jött bele egy izosztatikus rudazat egy másik váltóval és sperrdiffivel, de ez az autentikusság jegyében visszacsrélődik majd egy '85-ös GTV izosztatikus rudazatú váltójára. Finomítottunk még ezt azt (az autó '83-as, épp az utolsó módosítások előtti kiadás, azokat tettük bele, pld, bowdenes gázt). A duplakarbik hangolása valami titkos páholyba való beavatást feltételező sötét mágia lehet, mert itthon nem igazán értenek hozzá - ez ellen úgy tettem, hogy a magyar vámhatósággal csatasíkra ereszkedve ámerikából vásároltam egy karburátor beállító szerkezetet, ami négy karbiig jó. Ámen. Még mielőtt a külcsínynek nekiláttam volna, gyorsan átkárpitoztattam a belteret; egy nagyon jó barátom édesapja ajándékba készített nekem bele két pácolt dió könyöktámaszt is :-) csodájára jár mindenki. Idén indult meg a restaurálási folyamat a kasztnit illetően jó kis előre nem látható akadályokkal - nem lesz rövid és egyszerű a történet az már most látszik. A kocsit több autóból rakták össze egykoron - szerencsére nem volt kiflibe hajtva; a váz és a futó geometriája teljesen jó. Nem úgy az illesztések, valamint bár sehol nem volt érdemben átrozsdálva, az előző felújítást végző "nagymester" rákent vagy tíz kiló gittet a kocsira. És ez most nem vicc! A lakatolásnál horrorisztikus, néhol centi és afölötti vastag (!) vakolatok kerültek elő az amúgy makulátlan lemezeken - borzasztó, szerintem kőműves csinálta. Természetesen egy festőműhely sem vállalta. Homokszórás nem jöhetett szóba, mivel a változó vastagságú gitt miatt félő volt, hogy kilukad a lemez, a poliésztergolyós megoldás meg nem viszi a gittet... már kezdtem beleőszülni a dologba, amikor apám kiatlálta (magtalálta) a tutit: több száz bar-os vizes kezelés - abszolut hájtek, csak nem lesz óccsó. Mindegy, csak menjen a dolog, azóta van már gyári színkód és minta is (Alfa Rosso lesz persze, ami jól megy a vadiúj Neutral Alfatex beltérhez). És ha kész lesz nem lesz veterán, mert járni fogok vele! Ami még majd rám vár az az elektromos rendszer, ami kezdettől igen gyanús volt amúgy is: pld. a szivargyújtó bekötése után az ablaktörlőkapcsoló lenyomására elkezdett kigyulladni az autó, a jobbos izzó csatlakozója periodikusan elolvadt, az elektromos dolgok egy része hol működött, hol nem és még sorolhatnám... szerintem ugyanaz csinálta, mint aki a kasztni felújítását. Amikor elkezdtem a lakatolás előtt szétszedni a dolgokat, szomorúan (bár nem meglepődve) tapasztaltam, hogy az elektromos rendszerben gyakorlatilag nincsen forrasztás vagy csúszka, hanem a jó öreg "rápökünk, összepödörjük 'oszt gyühet a szigszalag" módszerrel rakták össze... brrr... és én ezzel az autóval voltam pld. Szlovákiában!

Mint említettem volt a hátsó fékkör acélcsöve kilukadt és szépen spriccelte kifele a jó kis friss fékolajat. Igen, az acélcső,a mi a kasztni alatt fut hátra, nem a gumi összekötő. Apámmal telefonos konzíliumot ültünk, és mivel így az autó ugye mozgathatatlan (hacsak nem trélerrel) úgy határoztunk, kicseréljük a vezetéket. Hogy mi ebben a lehetetlen? Hogy mindezt a lakótelepen (ahol ugye újabban lakom) terveztük elkövetni. Némi fórunk azért volt egy törött GTV hasonló alkatrészének képében - de csak hasonló, úgyhogy ez plusz kaland volt még. Tanulságok mindenkinek az Alfában:
- a '85 utáni isostatikus rudazat beépítésekor ki kell cserélni a hátsó fékkör vezetékét, mert a nyomvonala rossz, és a híd alatti szakasz el fog törni!
- a '84 előtti autókban hátul van a híd mögött a kasztnira csavarozva a fékerőszabályzó, a későbbieknél (mint a 75-ön is) a főfék munkahenger mellett a motortérben - ezért aztán a vezetékek hossza is más és a motortér csövei is ehhez passzolnak.
- a korai autók ilyen vezetékei csak kipufogó - kardán - hátsóhíd megbontással szerelhetőek, a későbbieknél csak a hidat kell leereszteni - plusz elöl van egy hollandi, hogy az első szakaszt könnyebb legyen befűzni - Luigi és Giovanni végre megette az almamagot, magnifico!
- ez egy koszos meló. Nagyon. Szar körülmények között két tapasztalt szerelőnek 5 óra. Legalább.
Kész van. Holnap ezzel megyek át az országon mégis.