Hol is kezdjem... a 159-et elengedtem, nem az én autóm volt. Megbecsültem, szerettem, de az autózás élménye, az autózni akarás szépen elsüllyedt alattunk. A végén már tényleg csak betettem a kisebbik beállóba és ott állt. De ez nem én vagyok, nekem az autózás eddig örömöt okozott, egy jó élmény egy géppel összhangban kommunikálva száguldani. Sok fejtörést okozott ez nekem. Szükségem van még erre egyáltalán? Vagy pont megvagyok nélküle? Azt kell mondjam, hogy Giulietta visszarángatott a Start mezőre. Ugorjunk neki mégegyszer. Unod az autózást? Biztos??? Na akkor szaladjunk egy kört. És valamiért a kis Chili kulcsa rendszeresen nálam kötött ki.
Úgyhogy megérett lassan a gondolat, hogy most, vagy soha. Ami az autóiparban történik, ami az Alfa Romeoval történik, az nem hagy több időt gondolkodni. Ha kell csináljuk, ha nem, akkor ne, de ne bánjam meg a döntésemet.
Az utolsó autó az én szememben a Giulia.
Nem könnyítette meg a dolgomat az Alfa Romeo, mert hónapról hónapra változtak, szűkültek az opciós lehetőségek. Viszont 2020 októberben az árlistán megjelent a Super felszereltséghez a hátul szélesebb Sport felni. Semmi mással nem tudtam elképzelni az autómat. És megjött a lehetőség.
A maradék probléma a beltér volt. Nem szerettem volna egyszínű feketét. De a barna bőrbelsőhöz szerelt barna műanyag betétek nagyon nem tetszettek. Legalábbis az általam választott színhez nagyon disszonáns. Sehogy nem tudtam elképzelni sem a feketét, sem a barnát. A pirossal varrott szövet ülés tűnt a legizgalmasabb variációnak, pláne, hogy 2020-ban még piros ajtópanellel szerelték. Aztán 2021-re befeketedett ez is. Nem tudtam mi legyen.
Aztán eljött a március, közben a Stellantis rátette a kezét a dolgokra, elkezdték racionalizálni az Alfa Romeot. Ekkor hívott fel Bársony István a Pappastól. Emlékezett, hogy érdeklődtem, és ő volt az egyetlen, aki jó kereskedőként felhívott és elmondta mi várható. Drasztikus áremelés, kevesebb adható kedvezmény, és az opciók további szűkülése. Ha tényleg Giuliát szeretnék, akkor árkorrekció előtt tegyem meg, jól járok vele, az árak nagyon nem 360-as Eur-hoz voltak belőve. Itt is köszönöm neki, ha nem hív fel, valószínűleg lemaradok, és soha nem lett volna ilyen autóm.
A beltér továbbra is nagy kín volt nekem, nem tudtam mi legyen. Beletörődtem egy fél műbőrös változatba, jó lesz az, csak legyen.
Azért kínomban az Internet összes beltér fotóját lementettem, kategorizáltam, és szépen rendezve megmutattam a lányoknak. Én nem tudtam elszakadni a 159 belterének hangulatától. Nekik ez jóval kevesebb fejtörést okozott. Kinga belsőépítész, olyan egyszerűen választotta ki a jót, hogy még most sem értem. Hogy nem jutott ez nekem eszembe? :-)
És valójában másnak sem nagyon, pedig ott van a konfigurátorban 2019 óta. Soha, sehol nem láttam még black-ice belsős Giuliát, egyetlen Ron's Rides videót találtam róla, illetve pár képet a neten (pl Millermotorcars.com). Az Alfások vakok erre az opcióra valahogy, engem is beleértve. Aztán miután jobban megnéztem a videón, képeken már tudtam, hogy EZ AZ. Nekem ilyen kell. A csajok még opcióztak nekem egy sárga féknyerget, mert nehogy már fehér legyen. És így megszületett a konfiguráció.
Istvánnak átküldtem, még aznap hívott. Ha tényleg ilyet szeretnék, akkor csináljuk MOST. Mert másnapig rendelhető a black-ice belső, aztán megszüntetik.
Nos így lett, hogy aznap megrendeltem az Alfa Romeo manufaktúrától egy egyedi autót. Ilyen nem sok lesz, sőt kicsit reménykedek, hogy talán ez az egyetlen egy.
Három hónap várakozás, titkolózás, izgalom után most itt áll. És tökéletes. Ez pont olyan, ez az én autóm. :-)
Arra gondoltam, hogy néhány posztban összegzem az első tapasztalatokat. Kezdem is a motorral, mégiscsak ez az autó lelke. :)
Annyi jót írtak már róla, hogy nem is tudom, hogy mit mondjak még. :) Specifikáció szerint 200 ló, ami egy nem túl nehéz kasztniban kellemes, jól autózható viselkedést ígér. Sokszor vezettem már erősebb és gyengébb autót is, így gondolatban kb. el tudtam helyezni. Ehhez képest érzetre inkább többet kaptam, amiben nyilván szerepe van a gyors váltónak és a könnyed mozgásnak is, de a motorról is úgy hírlik, hogy a névleges teljesítményét szerényen inkább alullőtték a valóshoz képest.
A turbóval alapvetően inkább nyomatékosra mint pörgősre van hangolva, a leszabályzás sincs magasan (elvileg eleinte 5500, ami később valamivel feljebb tolódik, de nem tudok róla, hogy ez hivatalosan meg lenne erősítve), habár ezt a régiót még nem volt alkalmam kipróbálni, mert még bejáratós, én meg fegyelmezett vagyok, még ha nehezemre is esik. :) Mindenesetre a 2000-3500-as tartományban is szépen gyorsul, a modern turbómotorokkal kapcsolatban el kell ismerni, hogy az alacsonyan érkező nyomatékhegyek a hétköznapokban nagyon kényelmes használatot eredményeznek.
A hangja a hengerszámhoz mérten nagyon szép, sportos, de mellé elég halk és kulturált. Fogyasztásra inkább majd visszatérnék hosszabb használat után. A MultiAir rendszer a Giuliettában sajnos elég kényesnek bizonyult. Nem tudom, hogy az azóta eltelt 7-8 évben milyen fejlesztések történtek, majd elválik, hogy ez a motor hogyan szerepel, arra mindenesetre ügyelni fogok, hogy csak jó minőségű olajat kapjon megfelelő gyakorisággal, állítólag korábban ebből fakadt a legtöbb probléma (nem a tulajok hibája, a csereciklus volt túl hosszú).
Start-stop. Változó a megvalósítások színvonala, de alapvetően eddig egyiket sem szerettem nagyon, és sajnos az Alfa sem kivétel. Ami kifejezetten zavaró, hogy ha megállásnál leállítja a motort, kirakom a váltót N-be, majd felengedem a féket, akkor újraindít. Nem foglalkozik vele, hogy N-ben vagyok. Indulás után fél perccel is simán leállít, amikor még teljesen hideg a motor (habár alapjáraton nem sokat melegszik, tehát ez még lehet megalapozott is). Szerencsére deaktiválható, viszont ezt minden indításnál meg kell tenni, ami nem túl kényelmes. Olvastam egy olyan megoldást, hogy a motorháztető érzékelőjének csatlakozóját szét kell húzni, így nyitottnak hiszi, és akkor deaktiválódik a funkció, de én nem szeretem az ilyen mókolásokat, mert nem tudom, hogy másra nincs-e hatással az a szenzor. A start-stop kérdése egyelőre megoldásra vár, de lehet, hogy csak rászokok majd a kikapcsolgatására.
Apró érdekesség: az olajszint menüből ellenőrizhető, nívópálca nincs. Van ilyen máshol is, úgy tűnik, az Alfa is elindult ebbe az irányba.
