Turbós benzines Alfába kell lefújószelep. Ez kb. olyan alap dolog, minthogy az ég kék, a fű meg zöld. Alig vártam már, hogy meglegyen a MiTóm és végre én is játszhassak vele, meg a pénztárcámmal :)
Egy szuperszekvenciális HKS-re (vagy annak utánzatára, nemtom :D) esett a választásom, mert ez kis turbónyomásnál is képes szép hangot adni.
Bár egy fokkal halkabb, mint amire én számítottam, de ezzel sincs semmi gond. Élvezeti értéke így is van.
Ezúton is köszönet Golyszinak a képekért és leírásért, azok segítségével építették be az Autóház Budaörsnél a cuccost.
És akkor egy kis intelem azoknak, akik MiTóba szeretnének lefújót. Ne akarjanak. Folyamatosan hibakódot dobál minden harmadik indítás után és letiltja a DNA kapcsolót, csak N-ben engedi használni az autót. A megoldás a kétutas lefújó, de annak méggyengébb a hangja. Vagy mókolni kell. Aki ezt vállalja, annak hajrá. A lényeg, hogy nem plug & play.
Bár a MiTóból nem volt Blackline széria, azért lássuk be, a fekete tető nagyon fánki. Szóval az Autodekor.hu csapatával megcsináltattam. Nagyon zseni. Szerintem :)
És, ha már ott voltam, és nem volt értelmes Martinis matrica a neten, akkor csináltattam velük egyet autófóliából. Azért a teljes Martinis matricás árban is durva lett volna, meg nem is áll jól a MiTónak, de ez a kis szolid levonó még egyedibbé teszi.
A vásárlás és sikeres átírás után eljött a kötelező kör, avagy az olajcsere. Elugrottam hát Ofihoz az Elaforgba és vettem tőlük olajszettet (olaj+szűrő, légszűrő és pollenszűrő), illetve, ha már itt jártam, akkor vettem egy hátsó jelvényt is, mert az eredeti követ kapott és megfakult. De most már szép és jó. Idővel majd talán elgondolkodom az új logo felrakásán, de ahhoz új kormány is dukálna. Meglátjuk mit hoz a jövő :)
A vezérlés cseréje egyelőre jegelve van a gyertyák cseréjével együtt, mivel 80 ezernél mindent cseréltek benne.
Szerviz: Autóház Budaörs
Km: 88.600
Szervizkönybe pecsételve
Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elmentek otthonról a jobb reményében, és ahova megérkeztek az tényleg frankó. De a honvágy hazahúz. Hát így voltam én is a kis körjáratommal, ha lehet így fogalmazni.
2010 októberében adtam el a 145 QV-met, fél órát bőgtem miatta, mert imádtam, és mert egy minősítésre nem méltó forma vette meg tőlem. Féltem, hogy rossz helyre kerül. De hát végül is a pénznek nincs szaga, és akkor már megvolt a következő autó, a Barchetta, alias Massimo. Massimót szerettem, mert kabriózni szerettem volna, és gyerekként többször ültem Barchettában a fehérvári szalonban. De hát álmodoztam csak róla. Aztán egyszercsak beütött a krach az agyamban, és meg kellett vennem. Csodálatos három évünk volt együtt. Úgy adtam el, hogy meg sem hirdettem, a blogom egyik olvasója jelentkezett érte, amikor elkezdtem tervezgetni, hogy megválok tőle. Hogy miért ment el? Elég volt a kabriózásból, és jött a másik gyerekkori nagy kedvenc, a Coupé.
Egészen Németországig mentem érte, Zsoltival (Halesz) együtt hoztuk be. Azt a kanosszajárást a magyar ocsmányirodák bugyraiban soha nem felejtem :))) Két évet voltunk együtt, aztán egy részeg néni belerongyolt a parkoló autómba, amiben hétszámjegyű összeg méretű kár lett. Mennie kellett.
Rohadtul közhelyes módon azt tudnám mondani, hogy, ha egy ajtó bezáródik, valahol kinyílik egy új. Így történt ez velem és a MiTóval. Anno még 2008-ban, amikor először vezethettem tesztautóként pont a 155 lóerőset, azt mondtam, megtaláltam a 145-ösöm utódját. Oké, ez egy picit cukibb, nem olyan disznó, megosztó a formája, de nekem tetszik.
Kinéztem egyet Genovában, egy pirosat. Már épp indultam volna, amikor mondja nekem Rita, alias Rita, hogy nézzek már körül még egyszer itthon. Mert az egy dolog, hogy beszélek olaszul, de az olasz hivatalok bugyraiba nem vetném bele magam. És aztán lőn Ő. Hahun - mint utólag kiderült - egy hete volt fent. Két nappal később már az enyém volt. Leinformálható, ismerős emberek forogtak körülötte. Reméljük jó ómen lesz :)
De van ennek egy másik olvasata is. Amíg Fiatoztam, addig kicsit irígykedve néztem végig, ahogy a többi Alfás int egymásnak, én is szerettem ezt. A többi közösségi érzésre ott voltak a rendezvények, amiket szerveztünk. De birtokolni egy Alfát...a tudat. Szóval az rohadtul hiányzott.
Jó újra hazatérni.