Blog
Ma volt az első olyan hétvége Zea születése óta, hogy áttudtunk menni a szüleimhez úgy hogy én a garázsba töltsem a napot. Szóval nekiálltam összerakni az első futóművet. most bekerültek az új gömbfejek és az alsó lengőkar szilentek is.Ez utóbbiak brutális munkát adtak, nem egyszerű ezeket a helyükről kivarázsolni és mielőtt azt gondolnánk,hogy befele könnyebb, hát nem.:) A gömbfejek cseréje ehhez képest piece of cake. :) Az összeszerelésnél úgy döntöttem megültetem az elejét. Előzetesen utána olvastam és konzultáltam a 75-90 topic-os srácokkal, ahol azt mondták, elég a lengőkart arrébb rakni egy -egy ricnivel.. Ami nem volt világos,hogy merre. :) Sebaj volt egy megérzés, lefele fordítva jó lesz :) Szépen felraktam a helyére a kerekeket leengedtem és volt egy Dakar esélyes 75-előttem. :) Szóval szét és szépen ellenkező irányba újra megcsináltam az egészet. Üresen is mintha alacsonyabb lett volna, de majd a motorral kiderül.
Túl vagyunk az első fotósorozaton. A képek javában "készülnek" Jövő héten már itt is megmutatom őket. addig is itt egy-két Werk fotó.
Egy pár kép indulás előtt. A szennyet ne nézze senki...majd lesz több. (telefonos.)
Szemmel láthatóan magasabb lett az előző ültetéshez képest. Kezdem megszokni. :-)
35 mm
Kecskeméten a Formont-nál berakták a vezérmű-, balansz-, és laposszíjat a hozzátartozó feszítőkkel, vezetökkel. Kapott új vízpumpát , szelepfedéltömítést , olajat és szűrőket, összesen 13 dolgot cseréltek ki a rátermedt szakemberek !
Egyetlen jelentkező volt csak a hirdetés feladása óta, ahova igyekeztem régi, ronda képeket felrakni és titokban reménykedtem, senkinek nem kell majd. Mivel a 159-ek 6000 eurónál kezdődnek, 5500-ért hirdettem meg. Mégis eljött egy srác, az egyetlen jelentkező, 250 km-t autózva. Mert érezte, hogy ez az igazi. Két hete adta el a '99-es 156-ját és eddig bírta. Egy 147-el jöttek le, szeptember 18-án, meleg őszi vasárnap délben. Velem egyidős srác, kemény elhatározással a szemében, olaszautó bolond szerelővel a talonban.
Mentünk egy kört. András bácsi csodákat művelt a lengőkarokkal, nem nyikkantak, nem koppantak. Pedig 39e km van bennük és csak reméltem, hogy nem hagynak cserben. Aztán karosszéria vizsgálat jött - telibe volt fújva. Mondom így vettem, nekem nem volt vele bajom. Nálam egy csepp festék sem került az autóra. Jött a laptop és a FIAT ECU SCAN. Leesett állal néztek rám - egy Alfás, aki semmiben nem hazudott? Nézek rá - miért hazudnék? Más se hiányzik, hogy fél évig telefonokkal zaklasson, hogy mit hallgattam el. Odaadtam a bloglistám - olvass, itt van minden feketén-fehéren. Picit elszégyellik magukat, de ma már 3 Alfát néztek 150e km alatt és a SCAN szerint mindben 300e km felett volt és tele volt hibákkal a memória. Ebben meg tök üres, nyoma sincs hibának.
Még nem fogtam fel, hogy mi vár, így lassan nekifogtam kicsomagolni a személyes tárgyaim az autóból. Lecipeltük a padlásról a téli felniket. Sajnálkoztam, hogy ilyen mocskosan, koszosan adom át, de a srác szeme csak csillogott tovább. Ő ma Alfával akar hazamenni. Lerakta az asztalra a pénzt és gyorsan összedobtunk egy szerződést. Ők fültől fülig vigyorral húztak el, a mi szemünkből meg kigördültek az első könnycseppek. Mire az út végére értek, már mindhárman zokogtunk és a gyors eladás feletti öröm helyett csak Matyika sikítása hallatszott: A-fa, A-fa, pá pá.
Elment. Egy hónapon át tartó készülődés sem volt elég, éles kés hasított a szívünkbe és a lelkem egy darabja szilánkokra törve hevert. Még este is azt kérdezte a feleségem - és nekünk tényleg nincs Alfánk? Nincs. Elment. Lesz újabb autóm, gyorsabb is, talán egyszer szebb is. De ilyen még egy már nem lesz soha. Az Alfa 156.
Kép: az utolsó kép, útra készen
2011.09.21-én lejár a vas műszakija. Voltam előzetesen, és csak egy hibát találtak. Ez olasztól nem is olyan rossz! :) Nem fog a jobb oldali kézifék! Gondoltam a futómű ropogását is megmondják, ill. annak okát, de nem tudtak rájönni. Minden jó! Akkor a fülemmel van a gond!!
A CO meg meglepte a szakit, jobb mint a gyári érték! Ja kérem, kivezettem a kartergázt, nem égetünk olajat!!! :)
Tegnap ujra eljutottam az IAA-ra. Iszonyat tömeg szebbnel szebb autok,es hostessek.
Minden ami egy ferfi szem szamara jolesik.
Without heart we would be mere machines
Amikor megvettem a járgányt, már tudtam, hogy a kizárólag V6-os GT-nél rendelhető, illetve itt széria 17-es gyári felnik lesznek majd a téli kerekek az autóhoz kapott 225/45 R17-es gumikkal. Gondoltam megbolondítom picit és az eladott Hófehér kerekeinek grafit színére fényeztettem, illetve itt plusz lakkozást is kértem. Még egy-két hónap és fel is kerülhet. :-)
A 159 eladása megszűnt, itt-ott felbukkan pár új darab, de egyre kisebb az esélye, hogy a felszereltsége, színe, egyénisége összhangban legyen a vételárral.
Rengeteg katalógus bújás után ugyanott voltam, mint az elején - a piacon nincs rossz autó, de igazán jó sem, az viszont arany árban. Persze vinném az 530-as touringot, de kb. fele áron. De normális áron mi is kapható? Minden és semmi.
Bár racionális döntésre készültem, megengedtem magamnak egy kitérőt az elején: eleve kizártam a koreaiakat, annyira azért nem engedheti el magát az ember, hogy olyat vegyen. Biztos jó, de nem kell. Más okból, de eleve kizártam a VW csoportot is, mert.
Az árképzés diszkvalifikálta a BMW-t, tetszhalál az Alfát és a haldoklás a Saabot. Sok választás nem maradt: Opel Insignia kombi, Peugeot 508 kombi, Citroen C5 kombi, Toyota Avensis kombi, Volvo V60, Honda Accord kombi, Mazda 6 kombi, Renault Laguna kombi, Subaru Legacy kombi, Ford Mondeo kombi. Vagyis 2 német, 3 francia, 4 japán, 1 svéd-kínai. Sok keverés-kavarás után a C5 végzett az első helyen, bár sok kompromisszummal. A fő ok a hatalmas helykínálat, egész ügyes, jól szigetelt 163 lovas dízelmotor, nagyon gazdag felszereltség és főleg számomra a Citroen az utóbbi évek nyertese image-design területén. Mint minden francia, túl van dizájnolva, hiánycikk az olaszos elegancia és könnyedség, mégsem annyira taszító, mint egy accord vagy legacy. Valahogy egyben vannak a citromok.
De milyen is a francia autó? Az olaszhoz hasonlóan megannyi klisé. Mi igaz ebből?
A második hetem kezdtem meg a céges Peugeot 308 SW-vel, ez az első bejegyzés, egyszerűen nem volt mit írni az első ezres alatt. Valamit mégis kellene. Hát szürke. A gyűlölt szín. Ronda. Nem tudom másként leírni. Egyszer körbejártam, próbáltam pozitívumokat találni. Elölről a fiam békának hívja. Okos gyerek. A motorháztető szűkülő vonala még akár F1-es autót is idézhetne, ha a fekete protézis nem virítana. Így viszont vigyorog, de azt idétlenül teszi és a szája sarkába varrt függőleges ködlámpák ránca se javít a torz pofán. Ami kár, mert az eleje még a legszebb része. Kár is több szót fecsérelni rá, általában oldalról közelítem meg, hogy ne sokat kelljen nézni és ha sokan sétálnak arra, inkább várok egy kicsit, hogy ne lássák én szállok bele.
Beleülni és megijedni egy pillanat műve volt - a döntött műszerfal a motortér felé ugrott ijedtében, én meg a hátra. Viszont ugyanolyan hamar meg is szoktam. Ráadásul az összes gombot elértem így is. A design kellemes, szokható, erős szürkületben akár Alfásnak nevezhető a 3 ágú kormány, gömbölyű beömlők, a klíma kezelőszervei. Sőt, még a ronda felső kijelző is a 156 faux pas-ra emlékeztet. A könyöklő remekül állítható, a Fiat Bravo sokat tanulhatna tőle. Az ülés tűrhető, bár 25 km után már fájt a hátam benne, talán szokni kell. Az egyedüli, ami számomra katasztrofális, a narancssárga pixelfosás. Nem is akarok többet írni róla, zavaró, rossz, túlzsúfolt, csúnya. A 156 sem a világcsúcs, de az 7 éves autó és pirosak a betűk. Jó ötlet az A oszlop vékonyítása a plusz üvegfelülettel, ez szintén a Bravo hibája például, viszont átkozottul ronda és húzza az ember szemét az oszlop, akárcsak a hátrébb tolt visszapillantó.
Az autóm szíve a BMW-vel együtt fejlesztett 120 lovas 1.6-os, ami 130-as sebességig kimondottan ügyes és mindenre elég. Talán a váltó teszi, de jól indul meg, érzésre városi tempónál már hetvennél jár és százhúsz a kellemes utazó. Apropó váltó. Ilyen ócska alkatrésszel még talán autóban nem találkoztam. Az autóban alig húszezer km van, de az egyest kelletlenül veszi, az ötös valahol a szélvédő aljában van, hatos nincs. Egyszer a klíma bekapcsolásánal az ingujjammal kiakasztottam a 4-est, pedig icipicit rántottam csak rajta. Fúúúúúj. A motor a futóműhöz is túl sok, 160 Nm, a kormányt úgy kirántja a kézből, hogy vigyázni kell. A 15-ös acélfelnik szépen lekövetik az íveket, viszont nagyobb sebességnél szerintem túlságosan felkeményedik a szervó. A kormány maga egyébként is ócska. Egyrészt 15 ezres kategóriában kispórolni a bőrt pofátlanság, a csúszós, kemény kerék nagyon gagyi. Bár 3 ágú, nehéz jó fogást találni rajta, megfigyeltem, hogy többször váltok pozíciót, mert fáj a kezem. A kormányon nincsenek kapcsolók, ami szintén érthetetlen, mert jobb oldalt ott a távirányító, viszont ha már lenyúlok, hogy halkítsam a rádiót, akkor már le tudok nyúlni a rádióhoz is. Érthetetlen megoldás. A fogyasztás eddig 7,8-on állt meg. A fékek határozottak, erősek, picit nehezen adagolható a fékerő, de panasz nem lehet rájuk. A szélvédő olyan messze van, hogy nincs nagy esély, hogy az ember lefejelje.
Nézzünk tehát egy 15 ezer EUR kategóriájú kombit a 156 ellen: a helykínálat elöl egyforma, hátul nagyobb a kb. tíz centivel rövidebb franciában. Rekeszekben kiegyenlített a helyzet, szűkösen elfér a mobil, pénztárca, szemüveg. Van viszont pohártartó, ami nekem ugyan soha nem kellett, viszont a Matyi poharát nem dobálhatom a végtelenségig az ülés mögé és nem is utazhatok a lábam közé szorított üveggel. Felnőttünk, első a család. Napi ingázásra a futómű kellemesebb a franciában, ahol az Alfa már az alját húzza, ez simán áthajt. A bukkanókon, ahol az Alfa nagyot puffanik, ez csak bólint. Primitív futómű, lufi kerekek - az igénytelenség gyönyöre. A rossz úton mindkettőnek egyformán rezonál valami az első ajtóban. Mondjuk az Alfa tízszer annyit futott már... Ki tudja, milyen lenne a francia 17-es kerekekkel? Sose tudjuk meg. A motorerő tök mindegy, ahogy a JTD 140 lova mindenre elég (az ingázásnál) a benzines 120 lóval ugyanúgy - én vagyok reggel a leggyorsabb az álmos benzinhuszárok között. Pár tizeddel talán tovább tart az előzés, de csak egyszer vettem észre, hogy hopp, az Alfa itt már elnyúlt volna. Cserében motorhangja van a kerregés helyett.
Józan ésszel azt mondanám, hogy a "tool" kategóriában nyerő az oroszlános az Alfa ellen, de a bűn ronda karosszéria miatt ezért az autóért én nem adnék (saját) pénzt *
* azért megvan a dologban a perverz öröm, mikor majd 90 euróért telenyomom a tankot és céges kártyával kifizetem
** - a külső képek a Wikipédiáról vannak, nehogy már egy Puegeot-t fotózzak :)
Tegnap "ismét" cserben hagyott az Alfa. Az ismét szó egész pontosan második alkalmat jelent, hiszen amikor a főtengely jeladó megadta magát, az volt az első eset.
Délután indultam volna...gyújtás rá, egy pár kontroll lámpa nem "aludt el" a szokásos módon+ a rádió nem indult el+ halványabb volt a belső világítás a szokásosnál.
Kis csodálkozás, nézelődés után a csomagtartó felé vettem az irányt és multiméteres mérés után megállapítottam, hogy az akksi gyenge, 10,5V-on áll :(
Mivel a benne levő Banner akku 7éves volt, az autóvillamossági szerelőm tanácsára nem akkutöltőt, hanem akkumulátort vettem.
A hirtelen, és közelben levő lehetőségek közül ismét Banner-t választottam, ezúttal egy 95 Ah-ás, 720A-es indítóáram leadására képes akksira esett a választás.
Alternatíva lett volna még számomra egy 100Ah 850A es Yuasa Japán akku, árban ugyan ennyiért, de végül a bevált Bannernél maradtam...pedig ki tudja...:)
